Ha a gazdasági növekedés ütemét nézzük, eszünkbe juthat Medgyessy Péter egyik legendás mondata: „Az EU-ban jelenleg nulla a gazdasági növekedés, nálunk ennek többszöröse”. A leváltott kormányfőnek sajnos igaza lett. Bár a többi uniós ország gazdasági növekedése természetesen jóval a nulla fölött van, hazánké erősen közelít a zéróhoz: 2007 negyedik negyedévében az Eurostat közleménye szerint 0,4 százalékot értünk el, ami alig több, mint a nulla, de ha az itt csak termeltető multik teljesítményét figyelmen kívül hagyjuk, akkor a növekedés bizony nulla. Mellesleg a négy tized százalékos növekedés a legalacsonyabb az egész EU-ban.

Ráadásul az éllovasok a rohamosan fejlődő volt kommunista országok, amelyek igyekeznek behozni a több évtizedes lemaradást. Az élen Szlovákia áll, ahol a gazdasági növekedés tavaly közel 36-szorosa volt a magyarországinak. És e helyütt érdemes egy másik összehasonlítást is tenni: az Orbán-kormány ciklusának felénél, 2000 első negyedévében a gazdasági növekedés üteme nálunk még a régiós országok átlagának mintegy kétszerese, 6,6 százalék volt. Vagyis 16-szorosa a mostaninak.

Nem állunk jobban akkor sem, ha a költségvetési hiány szemszögéből vizsgáljuk a gazdaság helyzetét. E tekintetben 2006-ban kis híján kétes világcsúcsot állítottunk fel: a deficit egyedül a háború sújtotta Libanonban volt magasabb. Azóta a mindannyiunk által megérzett megszorítások árán sikerült kicsit javítani a helyzeten, ám a költségvetési hiány 2007-ben még így is közel kétszer annyi volt, mint 2000-ben. Az államadósság folyamatosan nő, jelenleg naponta hatmilliárd forinttal. A Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számításba vett adóssága a 2007-es év végén 16 741 milliárd forint volt, ami a bruttó hazai termék 66 százalékának felel meg.

Hogy itt is tegyünk egy összehasonlítást az Orbán-kormánnyal: az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 1998 és 2001 között közel tíz százalékkal csökkent, azóta viszont 14 százalékkal nőtt. 1998 és 2002 között 14 százalékról 5 százalékra csökkent az infláció. A kedvező tendencia 2004-ben megfordult és most már nyolcszázalékos. Az úgynevezett nyugdíjasinfláció még rosszabb: náluk 5,3 százalékról 10,7 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasokat és a hozzájuk hasonló szerény jövedelemmel rendelkezőket nagyobb mértékben sújtották az áremelkedések, mint az átlagos vagy afölötti jövedelemmel rendelkezőket. Az uniós országokban 2007-ben egyébként egyedül Lettországban haladta meg az infláció a magyarországit, ahol 10,1 százalék volt. Ugyanakkor Észtországtól Litvániáig olyan államok állnak előttünk, amelyekről valószínűleg soha nem gondoltuk volna, hogy irigyeljük majd őket.

Az elmúlt években 5,8-ről 7,4 százalékra nőtt a munkanélküliek aránya, míg a polgári kormány idején két százalékkal csökkent. 2002-ben 344 ezer embernek nem volt munkája, 2007-ben már 426 ezernek, ami több mint nyolcvanezer fős növekedést jelent. A tendencia sajnos állandó, 2008 februárjában már 476 ezer munkanélkülit tartottak számon. Azon szerencsések fizetése is egyre kevesebbet ér, akiknek még van állásuk.

Tavaly 4,8 százalékkal volt kisebb a jövedelmek vásárlóértéke, mint egy esztendővel korábban. A nyugdíjasok helyzete sem jobb, az ő esetükben 3,3 százalék volt a reálérték-csökkenés.

Jellemző hazánkra a túladóztatás is. Az adó- és járulékelvonás mértéke a munkaerőköltséghez viszonyítva az OECD-országok közül egyedül Belgiumban volt magasabb 2007-ben. Beszédes adat, hogy a kétgyermekes családok esetében (beleszámolva a családi pótlékot, illetve a hasonló juttatásokat is) Szlovákiában a jövedelem 78,2 százaléka marad az adózóknál, Csehországban 67 százalék, Lengyelországban 63 százalék, nálunk azonban csak 51,5 százalék. Az állam a család jövedelmének csaknem a felét elviszi!

Az elszegényedés hatása már a kiskereskedelmi forgalomban is megjelent, 2007-ben három százalékkal vásároltunk kevesebbet, mint egy évvel korábban. A könyvek és újságok vásárlása 13 százalékkal esett vissza tavaly. Mindez azt mutatja, hogy egyre többeknek jelent luxuskiadást már a különböző sajtótermékek megvétele is.

Statisztikailag is kimutatható, hogy egyre nagyobb a szegények aránya. A gyermeküket egyedül nevelő szülőknek 2002-ben még a 17,4 százaléka számított szegénynek, három évvel később már 38,9 százaléka. A háromgyerekeseknél (ahol két kereső van) ugyanez az arány 18-ról 33 százalékra nőtt. Kevésbé rossz a helyzet azoknál a családoknál, ahol a két szülő egy gyermeket nevel, ott 8-ról csak 13,6 százalékra emelkedett a szegények aránya. Tegyük hozzá, ezek 2005-ös adatok, azóta sokat romolhatott a helyzet. Kegyetlen tény: a lakosság közel egyharmada, mintegy hárommillió ember a létminimum alatt él.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a közhangulat egyre romlik az országban. Az Eurobarométer egész unióra kiterjedő felmérése kimutatta, hogy a magyarok 90 százaléka szerint rossz a gazdasági helyzetünk, és az összes megkérdezett 53 százaléka szerint ez a következő évben még tovább romlik, s csak 9 százalék vár javulást. Ők lehetnek Gyurcsány népe. De ők is fogyatkoznak.

Bándy Péter