Gyurcsány a gátlástalan felelőtlenség megtestesítője, vagy ahogy Zárug Péter Farkas nevezi, kalandor. Ahogy jött, úgy megy, ennyi az egész. Volt néhány trükkje a sok százból, amivel megszerezte a hatalmat, akadt pár tucat, amivel megtartotta, de az utolsó nem jött be. Gombház, sej, ha leszakad, van más, dúdolja Gyurcsány, és könnyedén hátradőlve nézi a finálét, ahogy szívbéli kis barátja, Bajnai Gordon, az alföldi libatenyésztők szelíd mosolyú réme készülődik a még meg sem üresedett miniszterelnöki széket elfoglalni. Fájni fog, ígéri Gordonka, hogy ne legyenek illúzióink: borzalmas lesz…

Eközben még mindig Gyurcsány az MSZP elnöke és még mindig ő a miniszterelnök. Ha holnap kiderül, hogy mégiscsak maradt egy-két trükk a tarsolyban, akár ki is perdülhetne a rivalda elé és felkiálthatna: hopp, lárifári, én vagyok a miniszterelnök, csak vicceltem ám! Mi az hogy? Nagyon is!

Eközben az oroszok szép csendben megérkeztek a spájzba. A magyar olajipari óriásért, a Molért nyomakodó osztrák olajcég, az OMV egyik napról a másikra eladta teljes részvénycsomagját egy orosz vállalatnak, s mit tesz isten, a bő három hét múlva esedékes évi rendes közgyűlésen már az oroszok képviselője szavaz személyi kérdésekről, részvényvásárlásról, egyebekről. Az emberben kellemetlenül feldereng egy látogatás emléke Putyin miniszterelnöknél… a hírek alapján kizárható, hogy erről ott nem volt szó. Már csak az a kérdés, hogy a trükkök most leköszönni készülő mestere hol és milyen formában találja meg érdekeltségét az új vállalkozásban.

Bajnai Gordon befutása egyébként nem meglepetés. Két évvel ezelőtt, 2006. augusztus 17-én jelent meg a Demokratában A nyolcezermilliárdos ember című kétrészes összeállításunk az akkor létrehozott Nemzeti Fejlesztési Ügynökség új vezetőjéről, Bajnai Gordonról, aki a felfoghatatlanul nagy összeg elosztására kapott megbízást.

A vállalatok adásvételéből, szétdarabolásából, csődbeviteléből meggazdagodó fiatalemberről ezt írtuk: „A pénzek elosztását az a Bajnai Gordon felügyeli, aki legalább 120 cég vezetésében vállalt közvetlen vagy közvetett szerepet, egyéb üzleti kapcsolatai behálózzák az egész országot… Vajon nincsenek-e még nagyobb politikai játszmák a dologban? Láttunk már olyat, hogy a barát egyszeriben ellenséggé lett, kilökte barátját a magas pozícióból és a helyére ült.”

Látnoki szavak. A kis barát most szépen a nagy barát helyére ül. Üzleti kapcsolatainak ereje még akkor is félelmetesen nagy, ha tudjuk, a baloldal Gordonkája észbontóan rossz menedzser, mert mint a múlt héten írtuk – még mit sem sejtve –, Magyarország a 2007–2013 között elérhető uniós pénzeknek csak három százalékát hívta le eddig, a tizedét sem az időarányosan lehívhatónak… Akár hirdetés is lehetne: „Bajnai Gordonnal biztos a csőd.” S ha már itt tartunk (utalván e heti címlapunkra), vajon van olyan lény az élővilágban, akit vagy amit az SZDSZ szánalmas matrónái néhány kör alibi futás után ne tudnának elfogadni?

Bencsik András