Lovas István nyílt levelei

Tarlós István Óbuda polgármestere Tisztelt Polgármester Úr! Háromszoros megelégedettség és öröm az, hogy ön lesz a főpolgármester-jelölt. Egyrészt azért, mert ön mindig is nagyon rokonszenves önmagát adta. Másodszor azért, mert saját körzetében hosszú ideje bizonyította politikai és szakmai rátermettségét. Harmadszor pedig azért, mert bebizonyította: a politikai sikerhez nem kell valakinek feladnia önmagát. Sőt. Tudom, hogy a vörös-kék Budapesten csodával határos lenne, ha megnyerné a versenyt. Köztudott: e fővárosban többen vannak, akik inkább Tiranához, mint Prágához vagy a balti fővárosokhoz szeretnének hasonlítani. Kérem, a kampányban se adja fel eddigi önmagát. Mindenki tudja, milyen versenyben veszít, de ugyanakkor népszerűségét, az önt támogatóknak egyenes jellemébe vetett hitét megőrzi és a jövőnek dolgozik. Ha viszont a felmérésekhez igazodna, amelyek majd azt sugallják, hogy minél liberálisabb a jelölt, annál nagyobb az esélye a győzelemre, akkor kétszeresen veszítene. Noha az uralkodó antidemokratikus médiaviszonyok mellett nehéz átvinni az üzenetet, de valahogy meg kellene értetni a koszt, a firkált falakat toleráló, a rendet és törvényeket utáló választókkal, hogy ma gyakorlatilag az egész világon a módi a rend és törvények szigorítása, kemény betartatása, a szemetelők megbüntetése New Yorktól Londonon keresztül Párizsig, függetlenül attól, hogy milyen ideológiai színezetű az ottani főpolgármester. Sőt: még a francia szocialisták rakétaként emelkedő sztárja, Ségolene Royal is versenyt dicséri a törvény és a rend uralmát a jobboldali Nicolas Sarkozy belügyminiszterrel, és abban is versenyeznek, hogy ki bánna – Sarkozy esetében bánik, brit szocialista kollégájával egyetemben – keményebben a bűnözőkkel. Ha a magukat liberálisnak tudó választókkal meg lehet értetni, hogy az SZDSZ „liberális” felfogása miatt élnek egyre messzebb attól, amit Prága vagy Tallinn, sőt már Pozsony is nyújt, akkor talán még áttörés is elérhető. Ha pedig még arra is készen áll, hogy a média elharapja a torkát, akkor talán még abba a kockázatba is érdemes lenne belemenni, hogy egyszerű szavakkal megmagyarázza a liberális választóknak: miért jó az SZDSZ-nek az állandó rendetlenség és káosz. Vagyis az, hogy fegyelmezetten, olajozottan, a kívülállóknak semmiféle kompromisszumot nem engedő csapata ingatlanüzleteiben és egyéb sötét projektjei végrehajtásában csak anarchisztikus, erkölcsileg és fizikailag leépült környezetben tud úgy előremenni, mint kés a vajban. Sok sikert kívánok Önnek, és köszönet eddigi munkájáért.

George W. Bush Az Amerikai Egyesült Államok elnöke Tisztelt Elnök Úr! A Guardian című brit lap washingtoni tudósítója június 2-án adott hírt egy friss felmérésről, amely szerint az amerikaiak eddigi legjobb elnöküknek Ronald Reagant, az eddigi legroszszabb elnöknek pedig Önt tartják. Nehéz egyet nem érteni az eredménnyel. Ön június 22-én Budapestre érkezik. Gyurcsány Ferenctől kezdve sok olyan politikussal fog majd kezet, akiket Reagan elnök le se pökött volna. Talán emlékszik rá, hogy egyszer Ronald Reagan azt mondta: „A kommunizmus a történelem szemétdombján végzi”. Ön szerint egy szemétdombra való rendszert kik működtettek?

Harry Harris amerikai ellentengernagy Guantanámo-öböl Kuba Tisztelt Ellentengernagy Úr! Június 11-én a gondjaira bízott börtöntáborban hosszú éhségsztrájkot követően 3 fogoly öngyilkos lett. A felügyeletére bízott rabokat a nyugati normák szerint ártatlanoknak kell tekintenünk mindaddig, amíg az ellenkezőjét róluk bíróság meg nem állapítja. Csakhogy önök öt éve nem teszik lehetővé a guantanámói rabok bíróság elé állítását. Akiket véletlenszerűen fogdostak össze és terroristákként kezelnek. Az ön lelkén tehát három ártatlan ember élete szárad. Ön azt nyilatkozta, hogy öngyilkosságuk hadműveleti akció volt. Mondja, önnek elment az esze? Persze az amerikai külügyminisztériumban Colleen Graffy külügyi államtitkár asszonynak sincs belőle több, amikor azt mondta, hogy az öngyilkosság „jó PR-fogás”. Ezzel szemben a világ legnagyobb emberjogi szervezete, az Amnesty International az öngyilkosságok után azonnal kiadott jelentésében felszólította ismét az ön kormányát, hogy zárassa be a kubai területen fekvő katonai táborukat; vizsgálják meg az öngyilkosság körülményeit; azokat hozzák nyilvánosságra és mindezekről tájékoztassák az elhunyt foglyok családtagjait és ügyvédjeit. Az AI közleményében az áll: a három öngyilkosság „további tragikus emlékeztetője annak, hogy az Egyesült Államoknak meg kell szüntetnie a létesítmény törvénytelenségét”. A szervezet követeli még a többi fogoly helyzetének teljes kivizsgálását. Emlékeztetem arra, hogy elnökének legjobb cimborája, Blair brit miniszterelnök is követeli a börtöntábor felszámolását. Végül: mivel ön szerint a leláncolt foglyok öngyilkosságukkal hadműveletet hajtottak végre, javaslom, hogy ön is hajtson végre hasonló hadműveletet saját magán, így vágjon vissza az ellenségnek.

Debreczeni József Közíró A jobboldali szavazóknak nem kell külön útikalauz megértésedhez. Nemrégiben már az a Solymosi Frigyes (Professzorok Batthyány Köre, Nemzeti Kör) védett meg téged (és Dávid Ibolyát) a Népszabadság június 6-i számában, aki, mint olvastam az Orbán Viktor ellen írt második Kende-könyv nekem átfaxolt oldalán, már ott is pozitív szereplő. Véletlenül láttam két alkalommal is – lehetett tán háromnegyed éve, vagyis akkor már dolgozhattál Gyurcsány-könyveden -, amikor a közszolgálati televízióban műsorodat azzal kezdted, hogy belerúgtál vezető jobboldali újságírókba. Ez a te igazi jellemed: olyan helyen támadsz, ahol a megtámadottnak annyi esélye van a viszontválaszra, mint a szaúdi televízióban az uralkodót bírálónak a megjelenésre. Képzeld, ha arra használnám a Vasárnapi Újság közszolgálati nyilvánosságát, hogy azokon verjem el a port, akiknek nem adatott meg a viszontválasz lehetősége. De most új barátaid előtt itt hozlak zavarba saját soraiddal. Ne félj: ellentétben a balliberális oldallal, nem fogok idézetet hamisítani. Miniszterelnök címmel Antallról írt könyved 278. oldalán ez olvasható: „…az MDF-hez eleve, a kezdetektől fogva különleges gyanakvással és ellenszenvvel viszonyul a sajtó túlnyomó többsége. (…) Kimondom, amit úgyis tud mindenki: a fővárosi újságíró-társadalom meghatározó többsége zsidó származású. Legtöbbjük nem rokonszenvezik azzal a nemzeti érzelmekkel telített politikai értékrenddel és stílussal, amelyik az MDF sajátja”. Te többször hangoztatod, hogy nézeteid nem változnak. Nyilván minden sorodért, így ezekért is kiállsz. Annál inkább, mert az MDF delegált az MTI tulajdonosi testületébe, amely számodra természetesen ismét csak adófizetői pénzből dotált állás. Idézett soraidból – amelyeket az MTI vezetője, Vince Mátyás is vélhetőleg nagy örömmel olvas – nyilván azt a következtetést kell levonnom, hogy szerinted a térfeled sajtójának Gyurcsány iránti határtalan rokonszenve szintén az általad leírt okokkal magyarázható?

Habony Árpád

a Fidesz kampánystratégája?III. rész „Elhibázott volt a Fidesz stratégiája, amely arra épült, hogy egyetlen párt képes magába foglalni az összes jobboldali politikai erőt – jelentette ki tegnap Matolcsy György a Hír TV-ben… Matolcsy szerint egyébként a választók 60 százaléka jobboldali érzelmű »ezért velük kell jóban lennünk«, nem pedig a baloldali voksok megszerzéséért kell tevékenykedni”, áll a Magyar Nemzet június 6-i számában. Nos, Habony úr, egyre elégedettebben olvasom azt, hogy mind többen vallják, amit e rovatban az elmúlt négy évben oly sokszor olvasni lehetett, akár az annak idején Önnek írt első levelemben. Egyre-másra nyilatkoznak úgy a Fidesz vezetői, hogy felismerik: a föld gömbölyű. Így indul például a Magyar Nemzet május 13-i számában a Kövér a médiát okolja a kudarcért című cikk: „A hazai médiaviszonyokat tartja a választási kudarc egyik legfőbb okának Kövér László.” Jó reggelt! Persze ha erre Kövér úr csak most ébredt rá, akkor már érthető, hogy miért nem volt a Fidesznek médiatagozata (már ha voltak tagozatai). Csak az lenne a baj, ha a vereségben kizárólag külső okokat keresnénk. Mert – mint eddig az önhöz írt levélben meglehetősen sok idézettel ezt igyekeztem bemutatni – voltak itt garmadával belső hibák is. A politológus Boros Bánk Levente a Magyar Nemzet május 12-i számában ezt írja: „Állandó védekezés, határozatlan kiállás, magyarázkodás jellemezte az elmúlt négy évet. A politikai kommunikációt tehát a kormánypártok és annak holdudvara tematizálta… a Fidesz nem talált sem tartalmilag, sem formailag megfelelő választ a támadásokra, és nem tudott a bizonytalan közép felé sem hitelesen nyitni”. Azt is hozzáteszem, hogy a másik oldal önök és főleg Orbán Viktor ellen vezetett lejáratókampányát sem kezelték megfelelő hatékonysággal. Ha kell, akkor olyan lejáratókampánnyal, mint Bushék tették vagy a cseh jobboldal. A Népszabadságból idézek: „Tomas Lebeda, neves cseh szociológus szerint feltételezhető, hogy a Paroubek elleni alantas vádaskodás az ODS malmára hajtotta a vizet, mert a szocdemekkel rokonszenvezők egy része nem ment el szavazni, a durva kampányfinis ugyanakkor mozgósította a bizonytalanokat, akik az ODS-re voksoltak”. Még Orbán Viktor is naivnak mutatkozott a Gyurcsány-kormánnyal szemben, hiszen csak a választások után mondta ki először azt a sokak számára szinte közhelyszerű ténymegállapítást, hogy Magyarország bizony egyáltalában nincs minden rendben a demokráciával: „Elismerte (mármint Orbán Viktor) ugyanakkor, hogy a választások eredményre próbára teszi a jobboldal demokráciába vetett hitét”, olvasható a Magyar Nemzet május 15-i számának címoldalán Orbán: Az MDF az MSZP tagozata alcímen megjelent cikkében. Vajon mit szóljanak azok, akik úgy érzik, hogy itt 2002-től, az akkori kampány pillanatától sértik meg folyamatosan a demokrácia játékszabályait, sajnos igen sokszor a Fidesz néma asszisztálása mellett. Például, amikor a Fidesz nem támogatta azokat a milliókat, akik az első fordulós szavazatok újraszámolását követelték, hanem Pintér Sándor belügyminiszterrel – aki azóta az MSZP-től szép összegű megbízást kapott – azonnal elfogadta a választási vereséget a nagyüzemben elkövetett választási csalások után. Tudja, ha erre gondolok, eszembe jut, amit nemrégiben írt Molnár B. Tamás és Bittera Dóra a Magyar Nemzetben megjelenő gasztronómiai rovatában, május 13-án: „Ápoljátok a magyar labdarúgás nagy hagyományait, legyetek világhírűek. De ne feledjétek a korszerű szabályainkat: mindenki csak a rosszabbik lábával érhet a labdához, nem rúghatja tíz méternél messzebbre, s minden másodikat át kell passzolnia az ellenfélnek”. Az önhöz írt levelemet itt majdnem be is fejezem. Csupán két zárógondolat. Nem értem az ön jelenlegi irányát. Miért jó olyanok vezető pozícióban hagyása, pontosabban más vezető pozícióba helyezése, akik közül – menjen ki az utcára és kérdezze meg a szembejövők közül azokat, akik azt mondják, jobboldali szavazók – sokakat sem megbecsülés, sem szeretet nem övez. És még vesztesek is. Főleg akkor, ha, mint Matolcsy is, végre megértette: „a választók 60 százaléka jobboldali érzelmű, ezért velük kell jóban lennünk.” És még egyet. Én az ön szakmáját, valamint gipszstukkó-készítői végzettségét éppen úgy becsülöm, mint a szintén vesztes stratégiát vezető kollégája, Wermer András belgyógyász diplomáját. Ha a hasam fájna, az utóbbihoz, ha pedig stukkóra lenne szükségem, önhöz fordulnék. Nem pedig megfordítva. Ugyanez a helyzet a választási stratégiával. Az is szakma. Remélem, a választási vereség elemzésében e ténynek figyelmen kívül hagyása is szerepelni fog. (Vége)

Korrekció: Az MTI-s kurátorokhoz írt, múlt héten megjelent levélben a „másfél forint” összetételből kimaradt a „millió” szó.