Gyurcsány Ferenc beírta magát a történelembe. Már a fess kormányszóvivő esküvője alkalmából ellejtett fátyoltánc is elég lett volna ahhoz, hogy az utókor ne feledkezzék el a mi fürge Fletónkról, de ekkor még úgy látszott, hogy nevét legföljebb csak egy külvárosi tánciskola vagy egy homoerotikus hajfestő szalon viseli majd.

A betegadó bevezetésével azonban mindez megváltozott. Gyurcsány Ferenc jó úton jár ahhoz, hogy nevét Bogár ítélet-végrehajtóéval együtt ôrizze meg a kollektív emlékezet valahol Szálasi Ferencé és Jumurdzsáké között. A legszelídebb állampolgár is komolyan elgondolkodik, amint visszajátszásban nézi a legendás Gyurcsány-Orbán-vita egyik legocsmányabb jelenetét, amikor Gyurcsány olyan álszent képpel, mint egy galamblelkű ávós, a betegadóra vonatkozó jobboldali értesülések visszavonására kéri Orbán Viktort, hogy lassan be kéne szerezni egy pontosan célzó lôfegyvert. Lehetôleg sorozatlövőt.

Mert nemcsak az a baj, hogy az orvoshoz kényszerülô embereket az állam megsarcolja, s még csak az sem, hogy ennek indoklásakor elhangzott az is, hogy túl sokan járnak ok nélkül orvoshoz, ami a „ki mint él, úgy ítél” elv alkalmazásával rémisztő feltételezésekre ad okot Gyurcsányék sötét gondolatait illetôen, hanem az, ami ebből az irányból kisejlik.

Gyurcsány és köre ugyanis úgy viszonyul a magyar lakossághoz, mint kajmán a brojlercsirkéhez. Az orvoslátási díj ugyanis körülbelül olyan vitathatatlan gyűlöletről árulkodik, mint az említett ôshüllôk viszonya minden ehetô élôlényhez. Ezt az ellenszenvet, ezt a ragadozómentalitást leplezi le a betegadó intézményének bevezetése, amelynek összege nem csekély. Számoljon csak utána a szegény városi nyugdíjas, aki nyomorúságos küszködései közepette, egy végigrobotolt élet után arra kényszerül, hogy újra és újra orvoshoz járjon kezelésre, tartósan szedjen gyógyszert, hogy a kezelési díj és a gyógyszerek ára mostantól havi átlagban mennyire jön ki neki.

Ezen az nem könnyít, hogy benzinkutaknál és ki tudja, milyen más helyeken is lehet majd gyógyszert venni. Nem véletlenül javasolta az egyik internetes újság, hogy a gyógyszerekrôl a felelősséget taktikusan elhárító közhelyet ekképpen fogalmazzák át: a várható negatív hatásokról „kérdezze meg benzinkutasát, autószerelőjét”.

A kispénzű és bizonyos fokig éppen ezzel összefüggésben rossz egészségi állapotú nyugdíjasok statisztikai többsége ugyanis nem jár benzinkúthoz, rajtuk ez az arcátlan üzleti fogás nem segít. Ront viszont helyzetükön a több elemből álló új betegadó, és mivel sokan kényszerülnek arra, főképp a most életbe lépô gázár- és egyéb áremelések hatására, hogy kevéske nyugdíjukat fillérre beosszák, könnyen lehet, hogy az orvoshoz való látogatáson spórolnak majd, ami hosszú távon életesélyeik romlásához, magyarán elhalálozásukhoz vezet.

Ez nem konvergenciaprogram. Ha mégis, ha csak errefelé vezet az út Európába, akkor inkább maradjunk itthon. Eddig is nehéz volt az élet, a szegény emberek eddig is szegények voltak, és eddig is rossz volt öregnek és betegnek lenni, de legalább nem büntette különadóval az állam a túlélőket.

Mert itt erről van szó. A konvergenciaprogram ürügyén egy lelketlen és kíméletlen kajmáncsapat egészen egyszerûen ki akarja irtani azokat, akik már nem termelnek hasznot a számukra, akik már viszik a pénzt. Erre utal, hogy Gyurcsányék jelképes utazási díjat fizettetnének azokkal a 65 évesnél idősebb honfitársainkkal a vonatokon is, akik eddig Horn Gyula jóvoltából ingyen utazhattak. A miniszter a példátlanul alávaló és üzletileg értékelhetetlenül csekély többletbevételt hozó döntést könynyedén úgy indokolta, ezt azért teszik, mert így majd láthatóvá válik, hány idôs ember utazik a vonatokon.

Láthatóvá válik? Minek? Lassan megszűnnek a vasúti járatok. Amelyek még közlekednek, azokra olyan drága a jegy, hogy a legtöbb szerelvény félig üres kocsikkal jár. Mi értelme a maradék utasokat büntetni? Mi más értelme van, ha nem a bosszú? De miért akarja kipusztítani az elesetteket és az idôseket a kajmán-kabinet?

A válasz így már érthető és kézenfekvő: ahány elhalt nyugdíjas, annyi ki nem fizetett nyugdíj. Sok kicsi sokra megy. Vizitdíj, gyógyszerfelírási díj, kórházi ágydíj, eltörölt gyógyszer- és utazási kedvezmények és társaik árulkodnak a kajmán-koalíció kíméletlenségéről. És ami a leginkább megdöbbentô, hogy azt a korosztályt büntetik, amelyik egyébként a hatalomba juttatta őket. Hát így dédelgesd a kajmánodat.