Őfelsége ellenzéke nagy nehezen átbukdácsolt a küszöbön, de öntudatuk a plafont verdeste. – A Bergengóc Vakond Liga megnyerte a választásokat – jelentette be Dúvad, a pártelnök. Körülötte mindenki mosolygott, és senki sem szólt neki, hogy hárman is megelőzték. – Egyedüli letéteményesei vagyunk a bergengóc jövőnek – folytatta -, erre hatalmaztak fel minket a választópolgárok és a hatalom birtokosai, akiktől az anyanázsunkat kapjuk. – Mától Dolgozni Fogunk – helyeselt Parányi, aki mindig Dúvad mellé bújt. – A VIP-listás pénz elfogyott, de frakcióvezetőnek lenni se kutya, különösen azután, hogy a legutóbbihoz képest mintegy ötven százalékkal nőtt a létszámunk. Már tizenegyen vagyunk, amiből kijönne egy futballcsapat is. – A tizenegyes számot hagyjuk – legyintett Odacsapy, aki vérig volt sértve, amiért tizenhat év után kiderült, hogy az említett kerületben eddig nem két szép szemüvegéért, hanem az őt támogató szervezetek miatt szavaztak rá. – Az a lényeg – vette át a szót Söröss -, hogy ezentúl a Gyulával nem csak a Nap-kelte stúdiójában találkozhatom, hanem itt a Parlamentben is. – Meg kell beszélni a további stratégiát – vette vissza a szót Dúvad, akit II. Józsefnének is neveztek, mivel ő volt a kalapos királyné. – Egyszerű jelszavakat fogunk ezután is használni: normális Bergengócia! Vesszen az örökösödési illeték! Vesszen a Fiatal Bergengócok elnöke! – Vesszen! – zúgták a hívek. – Mi vagyunk a nemzet lelkiismerete! – tüzesedett bele az amazon. – Mi vagyunk! – zengte az udvartartás. – Csak mi vagyunk konzervatívok! – Csak mi! – Nem segítjük hatalomba a Fiatal Bergengócokat! – Nem segítjük! – Csak a Bergengóc Szocialista Pártot! – Csak őket. – Normálisak vagyunk! Parányi, Odacsapy, Söröss és a Nagyrabecsülés Társaságának listán becsempészett tagjai összenéztek, aztán percnyi kétség nélkül zúgták a választ: Normálisak vagyunk!