– Hazudni nem olyan nehéz – kezdte az értékelést –, de sokat kell rá készülni. Én már egészen fiatalon rengeteget edzettem, olyan emberek között, olyan környezetben töltöttem ifjúságomat, ahol a legnagyobb mesterektől sikerült elsajátítanom a nagyotmondás, a hazugság, a megtévesztés, az átverés leghatékonyabb módszereit. A hazugságban az igényel különleges képességeket, hogy hamis szavainkat testbeszéddel, arcjátékkal, hangszínnel kell kiegészíteni. Igazán jó hazugok a legképtelenebb dolgokat is el tudják hitetni, ha előtte jól felkészültek.

– Mikor számít sikeresnek egy hazug?

– Az olimpiai kiírás szerint a mennyiséget és a minőséget egyaránt díjazzák. Vagyis sokat kell hazudni, nagyokat kell hazudni az aranyéremért, de mérik azt is, hányan hiszik el. Különös bravúrnak számít – ebben a magyar indulók a világ élvonalába tartoznak –, ha ugyanazt a hazugságot többször is sikerrel alkalmazza valaki.

– Kik lehetnek a legnagyobb ellenfelek?

– Egy kicsit tartok az amerikaiak üdvöskéjétől, aki egy egész merényletet és annak nyomán több komplett háború indítékát tudta belehazudni a világ képébe, de az esélyeit rontja, hogy nagyon kevesen hisznek neki. Ez egyébként, sajnos, számomra is egyre több veszélyt rejt. A pontozók már jelezték, hogy nem eléggé hatékonyak a hazugságaim, és ez a dobogós helyezés elvesztésébe kerülhet.

– Köszönjük. Mit kívánhatunk a tévénézők nevében?

– Kívánjanak még sok-sok hazugságot. Én pedig cserébe azt kérem tőlük, higgyék el nekem ezt a sok agyament képtelenséget, és akkor még hosszú évekig képviselhetem őket odahaza és a világversenyeken is.

Ungváry Zsolt