Karácsony Gergely a kárpátaljai magyarok fizikai biztonságát, sőt életét veszélyeztető, valótlan tartalmú kijelentést tett Magyarország Ukrajna területi egységével kapcsolatos álláspontjáról egy ukrán lapnak adott interjúban. A szomszédos Ukrajnában kitört háború kezdete óta látszik, hogy a baloldal politikai céljai és narratívája nincs összhangban a magyar emberek biztonságával. Választási vereségükkel az ebből fakadó veszély csökkent, de – mint ahogy a főpolgármester ukrán sajtóban tett nyilatkozata mutatja – meggondolatlan kijelentéseik nagyon súlyos, akár életveszélyes következményekkel is járhatnak.

Hirdetés

Karácsony Gergely másfél hete az egyik legolvasottabb ukrán hírportálnak, a Jevropejszka pravdának adott interjút, amelynek fontos témája volt, hogy hazánk tiszteletben tartja-e Ukrajna területi integritását. Noha a magyar kormány ezzel kapcsolatos álláspontja a kezdetektől egyértelmű, Karácsony azt sejteti, hogy a kabinet valójában mismásol. Egészen elképesztően szemlélteti azt a nézetét, amely szerint „Magyarország a rossz oldalon áll ebben a háborúban”. A következőket mondja ugyanis: „Van egy nagyon szemléletes példa: amikor Putyin azt mondta, hogy Romániának, Lengyelországnak és Magyarországnak területi követelései vannak Ukrajnával szemben, a mi kormányunk nem tagadta ezt egyértelműen, ahogy mások tették, és nem ítélte el ezeket a szavakat.” (Jelzésértékű, hogy állításával kapcsolatban még a szerkesztők is úgy érezték, hogy némiképp – sajnos a lényegi ferdítést nem cáfolva – árnyalni szükséges.)

Gondoljuk át, hogy mit jelentenek ezek a szavak egy olyan országban, amely a létéért folytat háborút! Ilyen körülmények között a legtermészetesebb, hogy az ukrán társadalom meglehetősen feltüzelt hangulatban van, és minden olyan információra harap, amely érdekeit veszélyezteti. A háborús ország médiája propagandafeladatokat lát el, ezzel is támogatva a harci erőfeszítéseket. Úgy tűnik, hogy Karácsony – nyilatkozattétele idején még hivatalban lévő – városdiplomáciai főtanácsadója, Korányi Dávid sikeresebb volt a külföldi pénzek becsatornázásában, mint a Városházán ellátott feladatainak körültekintő teljesítésében.

Mindenesetre el lehetne várni, hogy egy külföldön nyilatkozó, vezető tisztséget betöltő magyar politikus átgondolja, szavai milyen környezetben hangoznak el és mely következményeket válthatják ki. Kommunikációs stábjának pedig elemi feladata, hogy egy interjú végleges verziójában véletlenül se maradhasson nemzetbiztonsági kockázatokat rejtő elem. Pláne akkor, ha az adott országban számottevő őshonos magyar kisebbség él, amely már eddig is megannyi – finoman fogalmazva – barátságtalan lépést volt kénytelen elszenvedni a helyi kormányzattól is. Ennek legismertebb példái az oktatási és kisebbségi jogokat szintén súlyosan csorbító nyelvtörvény, legutóbbi, szimbolikus jelentőségű epizódja pedig a munkácsi várban található turulszobor eltávolítása.

Már az is kérdéseket vet fel, ha egy, a főpolgármesteréhez hasonló interjú­szi­tuá­cióban a nyilatkozó nem a nemzettest érintett tagja érdekében szólal fel, Karácsony kijelentései kapcsán viszont a szerencsétlennél jóval erősebb jelzők is megállják a helyüket. Ez hatványozottan igaz abban az Ukrajnában, ahol a kárpátaljai magyarságot már a háborút megelőző időben is rengeteg szélsőséges indíttatású atrocitás érte. Évek óta szervezett például magyarellenes felvonulásokat a Karpatszka Szics nevű csoport, amelyek során egyebek mellett a „késhegyre a magyarokkal!” vagy az „idegen, vésd az agyadba, itt ukrán a gazda!” – mondatokat skandálták. Zászlókat égettek, magyar nemzeti lobogókat távolítottak el és emlékműveket gyaláztak meg. Az ukrán soviniszta formációk több alkalommal fenyegető hangú leveleket küldtek magyar egyházi, civil és politikai szervezeteknek. Az egyik ilyen, 2020. augusztus 20-án kelt levél írója „magyar kutyákként” szólítja meg a címzetteket, majd arra hívja fel a magyarságot, hogy fogják értékeiket, rokonságukat, és menjenek a „történelmi családjukhoz”. „Sikerült megvesztegetni az ukrán kormányt, azonban az ukrán hazafiak tisztán látnak” – írja, majd kőkemény fizikai fenyegetést fogalmaz meg: „Elkezdjük a szabotázst és támadásokat indítunk a városaitok, faluitok, iskoláitok ellen mindaddig, amíg a magyar járás létrehozásának ideológiája meg nem szűnik. A biztonságotok a ti kezetekben van. Ha minimalizálni szeretnétek az áldozatok számát a magyar lakosság körében, akkor minél hamarabb sürgős intézkedéseket kell hozni az ukránellenes kezdeményezések megszüntetésére Kárpátalján.”

Ebben a – ráadásul háború által is felforrósított – környezetben mozog úgy Karácsony, mint elefánt a porcelánboltban, amikor úgy tesz, mintha a magyar kormány állítólagos területi igényekkel kapcsolatos álláspontja ne volna régóta egészen egyértelmű. A miniszterelnök ezzel kapcsolatban már a háború kitörése előtt két nappal – nyilvánvalóan szem előtt tartva a konfliktus kiéleződésének lehetőségét is – telefonon biztosította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt arról, hogy „Magyarország ahogyan eddig, ezután is támogatja Ukrajna szuverenitását és területi egységét”. A háború kitörését követő órákban Szijjártó Péter külügyminiszter megerősítette: „Kiállunk Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett.” Ez azóta sem változott; ha felmerül a kérdés, a válasz mindig megegyezik a leírtakkal. Éppen néhány nappal Karácsony megszólalását megelőzően ismételte el a nyilvánosság előtt a kormányfő, hogy hazánk célja a szuverén integritásában érintetlen Ukrajna megmaradása, nem beszélve arról, hogy a magyar kormány az orosz elnök említett nyilatkozatát helytelennek minősítette és elutasította, hozzátéve, hogy a hasonló kijelentések helyett tűzszünetre és békére volna szükség. Ezen túl a háborús konfliktus kitörése óta a miniszterelnök számos alkalommal jelezte azt is, hogy Magyarország meglévő sérelmeit is félretéve történetének legjelentősebb humanitárius segítségét nyújtja keleti szomszédjának.

A főpolgármester belpolitikai ellenfeléről szóló, félrevezető, valósággal ellentétes külföldi megszólalása tehát nem csupán az eleganciát nélkülözi, hanem igen veszélyes is. Karácsony Gergely nem tett intellektuális erőfeszítéseket annak érdekében, hogy úgy tálalja a magyarországi baloldal narratíváját, hogy ne sértse a nemzeti érdeket. Ismeretes, hogy az ellenzéki erők a kezdetektől igen harcias, szintén kockázatot rejtő álláspontot vettek fel a háborúval kapcsolatban, és ennek folyományaként messzemenőkig támogatják Brüsszelnek az energetika területét is érintő szankciós politikáját. Azt is látjuk, hogy a kormány ezzel szemben elsősorban nem valamelyik háborús fél mellett foglal állást, hanem azt mondja, hogy a nemzeti érdek a béke, valamint az inflációt gerjesztő szankciók eltörlése. Az is egyértelmű, hogy a baloldal szerint ez oroszpártiság. Ezt el lehet újságolni ál-Klicskóknak, illetve a csatákat meg lehet vívni itthon, bár az eredmény a választások és a közvélemény-kutatások fényében borítékolható. A vázolt körülmények között azonban messze túlmutat a belpolitikai vitákon, hogy Budapest főpolgármestere az igazsággal szöges ellentétben ukránok millióinak azt engedi sejteni, hogy a magyarok által is lakott Kárpátaljával szemben hazánknak területi igényi vannak. Fontos volna, hogy a határon túli magyarság érdekeinek és biztonságának védelme olyan vörös vonal legyen, amelyet egyetlen hazai politikus sem lép át.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője

Korábban írtuk