A „művelt” világ (már aki angolul tud, a többi nem számít) Harry Pottert olvas, hiszen az abszolút bestseller Ő maga, Harry Potter, és persze a Rowling nevű írónő, aki a bulvárlapok szerint percenként 13 ezer dollárt keres. Bizonyára (megint) kihívom a Potter-rajongók haragját és megvetését, de utálom őt és a megálmodóját, meg az egész Potter-üzletet. Most inkább nem sorolnám ideológiai, vallási, politikai, gazdasági ellenvetéseimet, hiszen ez nevetséges lenne: a globális hülyeség a kellő időben és a kellő helyen hatalmas üzletet hozott létre. Egy csaknem írástudatlan szerző meghódította a világot, ebben sincs újdonság: magyar „írók” tucatjai művelik ugyanezt a szerényebb hazai piacon, sokkal kisebb, de nem elhanyagolható lóvéért – hogy kicsit cigányos legyek -, mint ők. A 200 milliárd forintnyi összeget érő irodalmi remekművek mellett a filmek is sok pénzt hoztak (700 milliárd forint), a főszereplőnek csaknem tízmilliárd jutott. A magyar költségvetésnek is jól jönne Harry Potter. Réz András szerint „egyébként volt már arra példa, hogy egy könyvet ennyire szeressenek. Elég csak Rejtő Jenő regényeire gondolni, a Sorstalanságról már nem is beszélve. A Nobel-díjnak köszönhetően Kertész Imre alkotása parádés népszerűségnek örvendett”. No, ehhez már nem is fűzök megjegyzést.

Miközben a művelt világ Harry Potter történetét falja, a magyar gazdák tüntetnek, bár demonstrációjuk a Népszabadság szerint „szánalmas”, a balliberális orgánumok ilyenkor az adófizetők pénzét sajnálják, miközben „a fideszes gazdavezérek tovább hitegetik a magyar parasztot azzal az unióban már régen tarthatatlan megoldással, hogy nincs szükség öngondoskodásra, nem kell saját erőt is bevetni, mert a végén úgyis nyílik a közös kaszsza.” (Bihari Tamás, Népszava). Ugyancsak a Népszavában jelent meg Kun István cikke (Jeges koktél Mauritiuson, 2007. július 21.), melyet a fideszes gazdavezérek helyében azonnal sokszorosítanék és minden gazda kezébe nyomnám miheztartás végett. A fagykárok enyhítéséért demonstrálókon gúnyolódva egyebek közt kifejti: „Mert az igazi gazda úgy van vele: amit ő egyszer a bugyellárisába tesz, ahhoz többé senkinek semmi köze. Olyan palotát épít belőle, amilyet akar. Hadd szépüljön pasaréti stílusban ez a pocsolyás falu. Olyan tizenmilliós terepjárót vesz belőle, amilyen a barátjának van. Vagy – ha lehet – még különbet. Annyi koktélt iszik Mauritiuson, amennyit a torka elbír. És olyan jegesen.(…) Mert az állam egy faszari skót. A gazdákat fagykár érte gyümölcsvirágzáskor, több tízmilliárdra rúgó kár. Ezt meg kellene téríteni. Hogy kinek? Hát az államnak! Az nem érv, hogy a pilótajátékok károsultjai sem kaptak sose kártérítést, hogy az ingatlanos szövetkezetek károsultjai sem ,meg a többi se. Azok nem gazdák. Azoknak nincsenek kiváltságaik. Azoknak fölkophat az álluk. Azok csődbe is mehetnek. Hogy lehetne összehasonlítani a családi gazdálkodókat a többi gyalogmagyarral? Magukra vessenek, ha rossz helyre tették a pénzüket. A magyar gazda viszont szent, és nem bukhat bele a termelésbe.” Ha „gazda” helyett „kulákot” írt volna a szerző, a Szabad Népben is megjelenhetett volna az 1950-es évek elején. A mezőgazdasági munkát pilótajátékhoz hasonlítani meglehetősen érdekes, Gőgös Zoltán, az MSZP-s szakállamtitkár „üzleti kockázatról” beszélt, hát igen, hol aszály van, hol árvíz, ezeknek az adókerülő, dúsgazdag parasztoknak semmi se jó, fejőstehénnek nézik az államot.

Közben mondják a hírekben, hogy ötven forint lesz egy tojás, mert a nagy hőségben kevesebbet tojnak a tyúkok. Ezek a tyúkok is folyton akadékoskodnak. A városi ember pedig morogni fog, ezek a pénzsóvár gazdák már a tojás árát is emelik.

A város-vidék ellentétet mindig érdemes volt politikailag kihasználni, ez a balliberális megosztás egyik bevált módszere, ráadásul még a jobboldalon is sokan haragszanak a gazdákra, amiért tavaly ősszel a fülük botját sem mozdították, hogy megsegítsék a budapesti tüntetőket. A városi népet most újfent megetetik majd az ügynökvadászok felfedezéseivel, elproblémázunk a titoktörvény módosításáról, megvitatjuk, jogos-e, hogy az állam titkosan kezelje a költségvetési adatokat (naná, hogy jogos, a 2006-os választás előtt is így volt), az is érdekes, hogy a 246 tételből álló titokjegyzékben az is szerepel, hogy „külföldi fegyveres erő magyarországi alkalmazása”, nocsak, nocsak, dörmögjük, Horn Gyula ugrani készül, vagy tavaly októberben mégis csak voltak idegen zsoldosok a fekete seregben? A lényeg: le a gazdákkal, olvassunk Har-ry Pottert. Vagy Imre Kertészt.