Medgyessy ügynök marad utazó nagykövet, évi nyolcvanmillióért, szabadon választott úti céllal, és szeretne a Nemzeti Bank elnöke lenni Járai Zsigmond után. Ha jól meggondolom, ez logikus és teljesen időszerű kívánság, hiszen annyi minden volt már. Az Ügynök mindent elért, amiről egy magyar ember csak álmodhat. Becsületrend, miniszterelnökség – talán csak a Nobel-díj van hátra. Ahhoz képest, hogy Boross Péter volt miniszterelnök csak annyira vitte, hogy képviselő lehet a tizenegy fős MDF-frakcióban, az Ügynök megtestesíti a szociálkapitalista embertípus példaképét.

Utódja, az agresszív médiasztár, Baxter sem vesztes fazon, nem fogunk megszabadulni tőle, mert a balliberális hálózatban megvan a maffiákra oly jellemző összetartás, az omerta törvénye. Az olasz szó véd- és dacszövetséget jelent, Szicíliában a bűnszövetkezet összetartását és persze a hallgatás törvényét. Aki sokat tud, annak érdemes hallgatnia, ezért védelemben is részesül, aki viszont nem tud semmit, jobb, ha befogja a száját. Ez a törvény titkolja, takargatja és védi (sőt ki is tünteti) a Rákosi-Kádár-kor hazaárulóit, fizetett és önkéntes besúgóit, és ez a törvény tartja egyben a nyakunkra telepedett „reformkommunistákat”, akiknek száján a reform mindig sarcot, a modernizálás mindig balkanizálást jelent. Az egyik tévében a Da Vinci-kód című film kapcsán egy szakállas ókortörténész és egy magát írónak nevező egyén társalgott a kereszténység eredetéről. Az író azt mondta: „Az nem baj, hogy meggyilkolnak valakit, mert ő nem is tudja, hanem az a baj, hogy a gondolkodást ölik meg.” A szakállas bácsi bólogatott, én is bólogattam, tényleg, ez a balliberális gondolkodásmód veleje: ha valakit elég gyorsan (humánusan) ölnek meg, az nem baj, hiszen nem is érzi meg a szerencsés áldozat, ha nem tud róla, semmi gond. Így végzik ki a nemzeti-keresztény ellenzéket, egyenként, és az sem nagy tragédia, ha vele együtt a gondolkodást is megölik, hiszen gondolkodnak és cselekszenek ők helyettünk is, reformálnak, modernizálnak, felzárkóznak és belehúznak. Újabban a balliberális sajtó Magyarországot feltörekvő országnak nevezi, ez is szép példája a politikai eufemizmusnak, a válsággal küzdő, hanyatló ország helyett mégiscsak jobban hangzik. Fejlődő országnak nem hívják, mert ez a fogalom a „harmadik világ” éhínséggel és polgárháborúval küzdő országaira lett kitalálva, amelyek az elmúlt ötven évben már annyit fejlődtek… mint mi, a dübörgő gazdaságunkkal és növekvő életszínvonalunkkal. A magyar média mostanában tele van a horvát Vir szigetén történt villarombolás képeivel és eseményeivel. Az engedély nélkül épített tengerparti villasor felszámolásának magyar áldozatai is vannak. Őszintén szólva eddig még soha nem hallottam erről a szigetről, igaz, soha nem jártam még a horvát tengerparton sem. Próbálok együtt érezni a tulajdonosokkal, de nem nagyon sikerül. Bár egészen biztosan becsületes magyar állampolgárokról van szó, akik becsületesen adózott, fölös jövedelmükből vásároltak vagy építettek külföldi ingatlanokat, valahogy nehezemre esik a tökéletes empátia. Tudom, hogy az „elitnek” vannak birtokai Spanyolországban, rebesgetnek Loire-menti kastélyokról, sőt saját szigetekről is valahol off-shore, de az én látókörömből és szerény lehetőségeimből adódóan ezek oly távoli tünemények, mint Kulcsár Attila VIP-listája vagy Demszky teljesen legális és megérdemelt horvátországi nyaralója. Nekünk csak az Ügynök jóléti rendszerváltozása jutott, meg az a „második rendszerváltozás”, amit Kóka János helyezett kilátásba. Mi, „jobboldali” magyarok némi jogos aggodalommal eltelve várjuk a fejleményeket, mert valljuk meg, az első rendszerváltozás bennünket nem kényeztetett el, sőt amit alkotmányos demokrácia és közteherviselés címén eddig eladtak, azt főleg a mi számlánkról emelték le. Egy publicista hölgy a Magyar Hírlapban a homoszexuálisok védelmében emel szót, mivel egy felmérés szerint a magyarok hatvan százaléka elítéli az azonos neműek kapcsolatát, csupán tíz százalék vallja ezt alapvető emberi jognak. R. Székely Julianna a hatvan százalék véleményét így jeleníti meg: „Mi az, hogy ezek úgy egymással, förtelmes, gusztustalan, istentelen módon? Miközben mi, hatvanszázaléknyian legföljebb verjük az asszonyt, terrorizáljuk a férjet, kiskorút tapizunk, kurvázunk, pornózunk, gruppenezünk, más szóval éljük az emberhez méltó, normális életet.” És a cikk végén persze Semjén Zsolt, aki beletartozik a hatvan százalékba. Utazó nagykövetnek jelentkezem. Négy év múlva hazajövök.