Kétéves születésnapját ünnepelte a közadakozásból épült Polgárok Háza, az ünnepségre megtelt a lepusztult Józsefvárosban rendbe hozott épület, régi dicsőségünk színtere Kerényi Imrével és társainkkal a Szerintünk című estek idején – mintha húsz éve történt volna mindez. Felolvasták Makovecz Imre keserű és Orbán Viktor köszönőlevelét, beszélt Hende Csaba és Kubatov Gábor, gyönyörűen zenélt Lakatos Mihály zenekara. A sajtó (természetesen) nem számolt be róla, igaz, a Hír TV egyszer szentelt neki harminc másodpercet.

Nekem akkor is nagy nap volt, mert Bánffy György elmondta 1996-os versemet, a Térdre, magyar!-t, melyről sokan azt hitték, tegnap született. Ebből is látszik, hová jutottunk, Horn Gyulától Gyurcsányig, irány a szakadék. Tudjuk jól, ha a Fidesz megélhetési szárnya nem vágja sutba a polgári körök áldozatkész mozgalmát, ma Orbán Viktor lenne a miniszterelnök, de most már mindegy. A közvélemény-kutatások hatalmas Fidesz-fölényt mutatnak megint, de ez bizony eső után köpönyeg, legfeljebb az önkormányzati választásnak ad némi hátszelet, akár az augusztus 20-i vihar, mely mindennél ékesebben bizonyította, milyen nyomorúságos országban élünk, és mire számíthatunk, ha tényleg baj van. Hálásak lehetünk, hogy a kommandósok nem lőttek a tömegbe, és azért is hála, hogy Geszti Péter „himnuszát” most nem ordították bele az éterbe. Nem vonom kétségbe Sólyom elnök úr jó szándékát, amikor a hungarológiai kongreszszuson felvetette, a magyarság mint kultúrnemzet egységét a külpolitikában is szükséges képviselni, a kultúrnemzet fogalmát pedig rögzíteni kellene az alkotmányban. Megpróbáltam elmélyedni a kérdésben, felülemelkedve a prózai tényen, hogy a jelenlegi magyar alkotmány körülbelül annyit ér, mint a médiatörvény, értem én, ha már a magyarság nem lehet államnemzet, politikai nemzet a Kárpát-medencében, legalább kultúrnemzetként maradjon fent – de bizony ez jellegzetes jogászi gondolkodás Sólyom László részéről, tekintettel arra, hogy a szomszéd népek „érzékenysége” egyre abszurdabb és veszélyesebb formát ölt, akár uniós tagok, akár nem. A kérdés amúgy is elméleti, mert a balliberális kormány globalista álláspontja folytán inkább hajlamos a nem magyar „kultúrnemzetek” képviseletére, mint a saját hazájának és államának érdekérvényesítésére. Az is kérdéses, vajon – mondjuk – az USA vagy Izrael kultúrnemzetnek számítja-e magát, mert amennyiben igen, tartózkodnék a fogalom magyar használatától. Az eredet, faj, kultúra és terület alapján számított klasszikus nemzetfogalom modernizálása nyilván elkerülhetetlen ebben az új népvándorlásban és népkeveredésben, de az, hogy egy kicsiny és csökkenő népesség miként definiálja magát szánalmas alkotmányában, bizony érdektelen. Tetszettek volna legalább alkotmányozó nemzetgyűlést összehívni, ha már forradalmat nem… A drága Bolgár úr a Népszavában szót emelt a „nagymagyar” szemlélet ellen, melyet légvárnak nevez. „És most nem hiszünk a szemünknek. Pedig végre ideje lenne tudomásul venni, hogy Magyarország csak egy ország a sok európai közül. Semmi különös, ha tetszik, tizenkettő egy tucat. Nincs természeti kincsünk, nincs tengeri kikötőnk és erre épülő kereskedelmünk, területünk kicsi, ezért nem vagyunk megkerülhetetlenek a szó fizikai, közlekedési értelmében sem, gazdaságunk maximum közepesen fejlett, nem vagyunk az élen semmiben sem, nyelvileg elszigeteltek vagyunk, ráadásul a legkevésbé tudunk idegen nyelveket, a tudásunk jó, ha átlagos, a képzettségünk szintén, nincs ránk szorulva senki, ellenben mi rá vagyunk szorulva egy sor más országra, vannak szép tájaink és városaink, de sem természeti, sem építészeti szempontból nem különlegesek…” Az ATV egyik bölcse szerint ez a helyzet. 1945 óta, Trianon óta? Mindig és végleg? Ha ez így van, nem vagyunk kultúrnemzet. Nemzet sem vagyunk. Magyarok se. Ez a maradék terület és lakosság valami jelöletlen tartomány, amelynek Baxter főminiszter a helytartója és Danks Emese volt Tesco-szóvivő a hangja. Most olvasom a hírt, Baxter és Kóka, valamint húsz magyar üzletember ezer milliárd forintos magyar beruházást ígért Dél-Szumátrában. Pontosan annyit, amennyit kivesznek a zsebünkből év végéig. Mert Szumátra kultúrnemzet. Kultúrsziget. Jöhet a Budapest Parádé, a tűzijáték áldozatainak emlékére. Remélem, melegük volt.