Mert amire most a magyarság megcsonkított és elbutult része készül, az meglehetősen érdekes, történészi szemszögből különösen. Visszavonhatatlanul lemondunk függetlenségünkről és csatlakozunk a Német-római Császárság utódjához, a cseppet sem (no jó: nem sokkal) demokratikusabb vagy modernebb Európai Unióhoz. Mondhatni, ezzel eldől egy régi, nyitott kérdés is: a Római Birodalom régi határa többé már nem a Duna vonala, vagyis nemcsak a szelíd és művelt Pannónia, hanem a vad és barbár Hunnia is a limeseken belül kerül. A Nyugatot védelmező végvári rendszer – az egykori schengeni határ – azonban itt húzódott már a török időkben is, a Habsburgoknak így meg is felelt elég hosszú ideig, százötven évig.

Még ennél is nagyobb probléma azonban, hogy jelenleg Magyarország az Ügynökkel az élen nem egy keresztény Európához kíván csatlakozni, Európa most körülbelül olyan erkölcsi állapotban van, mint az Ügynök és pártja: erősen baloldali, liberális, ateista, pénzéhes és önző, felelőtlen és álszent. Az Európai Unió készülő alkotmányát előkészítő bizottság tagjai között ádáz vita bontakozott ki, megemlítsék-e a szövegben Istent, merthogy Isten említése „provokálja” az ateistákat és a nem keresztény hívőket. A lengyel alkotmányból kölcsönvett és Szájer József Fidesz-képviselő által is támogatott változat Istenre úgy hivatkozik, mint az igazság, az igazságosság, a jó és a szép forrására. A katolikus egyház természetesen támogatja a javaslatot, sőt – micsoda kirekesztő ötlet! – még az is felmerült, hogy a keresztény egyházat is megneveznék mint az első összeurópai, máig folyamatosan működő intézményt, de ebbe nyilván nem törődnének bele a zsidók és a muszlimok, de nem tetszik a liberálisoknak és a szocialistáknak sem. Az egyetemes isteni értékek beemelése vagy kihagyása a majdani legfőbb európai jogforrásból jóval több ideológiai vagy filozófiai vitánál: nem mindegy, milyen forrásból eredeztetjük az emberi jogok és felelősségek tárházát, hogyan értelmezzük a szabadságot, milyen hagyományokat védelmezünk és milyen jövőt akarunk biztosítani utódainknak. A szocialista, liberális és a keresztény, konzervatív gondolkodásmód között ma szinte nagyobb a válaszfal, mint a keresztény és a mohamedán vallás között. Igaz, Isten nevének említése már lassan üldözendőnek számít ebben a „politikailag korrekt”, mocskos világban, ahol a másság már dicséretesebb, mint az azonosság, s a bűnözőket jobban védi a törvény, mint az áldozatokat. Egy angol iskolában egyébként megtiltották a kisdiákoknak, hogy A három kismalac című mesét hallgassák, mert az sérti a muzulmánokat, akiknek – akárcsak a zsidóknak – vallásuk tiltja a disznóhús evését, mivel az tisztátalan állaté, márpedig a kismalacok pozitív hősök a mesében. A szóban forgó brit iskolában egyébként a diákok hatvan százaléka muzulmán – ennyit a keresztény Európáról és az Európai Unió további sorsáról. Bár az előrejelzések szerint a világ népességnövekedése hamarosan megáll, sőt radikális csökkenés is várható, elsősorban Kelet-Európában, ahol az Ügynökéhez hasonló múltú hazafiak irányítják a dolgokat ötven éve, a népességcsökkenésben az AIDS is fontos szerepet játszik majd, csaknem háromszázmillió áldozatot szed 2050-ig, de persze „jótékony” hatással lesznek a várható háborúk, most például az iraki, mely valószínűleg akkor is kitörne, ha Szaddám Huszein személyesen végezné ki Oszama bin Ladent Bagdad főterén, majd Irak egyévi olajbevételét ajánlaná fel a WTC ikertornyainak újjáépítésére, melyet Daniel Liebeskind Berlinben élő építészmérnök, a német főváros Zsidó Múzeumának tervezője fog megépíteni a jeruzsálemi Templom-hegy mintájára.

Mivel nemrég az ugyancsak Berlinben élő Konrád György cikkezett arról, hogy az Amerika-ellenesség voltaképpen az antiszemitizmus egy burkolt formája, talán fordítva is igaz: az antiszemitizmus az Amerika-ellenesség egy burkolt formája. Szegény törökök is vadul tiltakoznak az ellen, hogy az amerikaiak megvédjék őket Irak ellen, borzasztó dolog ez, hogy a nagy és kiválasztott, jólelkű és tehetséges népeknek annyit kell szenvedniük, hogy elvigyék a kultúrát és a civilizációt, a szabadságot és a másság tiszteletét a keresztény és mohamedán népeknek – így gondolkoztak Sztálin elvtárs máig munkálkodó hívei is, biztosan itthon is sok derék ávós, pufajkás, párttitkár és munkásőr, besúgó és hivatásos antifasiszta gyújtott gyertyát az ötven éve elhunyt Generalisszimusz tiszteletére – talán még új versek is születtek a régiek mellé.

Egyszer majd egy kihalt nyelv, a magyar nyelv tanulmányozói a fennmaradt forrásokból megpróbálják kideríteni, pontosan mi okozta ennek a kis európai népnek a pusztulását, mely 2003-ban önként lemondott saját függetlenségéről. Talán kezükbe kerül néhány magyarul íródott, magyar állampolgárságú ember magyarokat gúnyoló és szidalmazó irománya, regénye, esszéje, cikke is, és akkor valamit megért a pusztulás belső okairól. Legutóbb a „védd és vedd a magyar árut” mozgalom kapott nagy röhögést és pfujozást a szociálliberális oldalról, pedig a magyar áruk védelmének elképzelése már az 1830-as években megjelent, igaz, akkor a Bécsben lakozó és császárilag kitüntetett idegenszívű magyarok röhögtek és pfujoztak legjobban, akik már akkoriban gúnyolták a magyar viseletet és a bárdolatlan magyar nyelvet. Az 599-es vonalkód, a „magyarkód” ugyebár magyarkodik, Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója Orbán Viktor felhívását ökörségnek, nemzetvesztőnek és felelőtlennek titulálta, mert ugyebár a társadalom a termékek minősége és ára alapján dönt, és egy termék származását nem illik kutatni. Pontosan:

„Azt kutatni és az alapján vásárolni, hogy milyen tulajdonban van a gyártó cég, nemzetvesztő, az ország érdekei ellen szóló, felelőtlen, a társadalom fejlődésével ellentétesen ható gondolat, egyszóval ökörség” – nyilatkozta Inotai András, akinek nagy ívű összegzéseivel oly gyakran találkozhatunk például a Népszabadság hasábjain. Magyarán: nemcsak a személyek származását nemzetvesztő dolog bolygatni, de az árukét is. (Áruló, ki áruk védjegyét kutatja, írhatta volna Katona József.) Mondhatni: kirekesztő minden ilyen kutakodás, sőt talán üldözendő is. Ha az integrációs ügyekkel több mint három évtizede foglalkozó, az MSZP-hez közelinek mondható Inotai így nyilatkozik, akkor aligha várhat túl sok jót a csatlakozástól a belső körön kívüliek sokmilliós magyar tábora. Bizarr módon a legrosszabbul éppen a magyar szocialisták törzsszavazói járnak majd, vagyis az az idős és kevéssé iskolázott réteg, mely a Kádár-kori viszonylagos jólétét sírja vissza, s mely egy fél magyar népességet ítélt feleslegesnek az abortusz gyakorlásával és támogatásával. Csekély vigasz ez persze azok számára, akiket ez a már semmire sem alkalmas réteg ismét – még utoljára – magával ránt az ateista semmibe, ahonnan hite szerint nincs feltámadás.

Meglehetősen kínos, hogy az egész világ tehetetlenül sodródik valami egyre kilátástalanabb rossz felé, s világszerte nem sokkal különbek a vezetői, mint a mi derék, makogó, mosolygó Ügynökünk. Jó arcú ember kevés van a világ vezetői között, szóval olyasvalaki, akire gondolkodás nélkül rábíznám az életemet, de legalább a pénztárcámat. Igazából csak a pápa személyesít meg olyan kvalitásokat, melyek a hiteles szellemi vezetőket jellemzik, ám a pápának csak spirituális hatalma van, hadosztályai, mint egykor Sztálin örömmel konstatálta, nincsenek. A kereszténységnek s benne a katolicizmusnak ezt a szellemi hatalmát mégis irigylik és vad gyűlölettel támadják ma is a Sátán ügynökei, a pénz és a fegyverek megszállottjai.

A világfejlődés sorra cáfolja mindazokat, akik az előző században ilyen vagy olyan jóslatokba bocsátkoztak a jövőt illetően. Ezer év alatt sem történt annyi minden és oly vegyesen jó és rossz, mint az elmúlt évszázadban, de az emberi minőség cseppet sem változott, sőt feltehetően romlott is. Hiába van még egyre több ember e szomorú földtekén, mintha egyre kevesebb lenne közülük az Istennek és az emberiségnek egyaránt örömére szolgáló szent, próféta, bölcselő, tudós, művész, író, s az egyre gyorsabban pörgő mókuskerék éppen csak feldob, majd gyorsan el is ereszt vézna tehetségeket, álprófétákat, talmi műveket. Ahogyan T. S. Eliot megírta: nem bummal, hanem nyüszítéssel ér véget a világ – bár még bumm is lehet belőle, ha Bush elnök nagyon igyekszik. Mint egykori sci-fi írótól, időnként megkérdezik tőlem a fiatalok, miért nem írok ma is ilyesmit. Azért, válaszolom ilyenkor, mert nincs rá igény, világszerte nincs rá igény, csak agyalágyult Harry Potter-féle mesékre, amilyeneket a nyolc általánost végzett magyar hölgyek bármelyike megírhatott volna. S azért, mert a tudomány és a technika alaposan leszerepelt, az űr „meghódítása” éppen olyan baromságnak bizonyult, mint a proletárdiktatúra vagy az alkoholtilalom. A sci-fiből egyetlen, elkoptatott, bár megunhatatlan téma maradt: az időutazás. Csakhogy most már senki sem szeretne a jövőbe menekülni, inkább a múltba. Amikor még tiszta volt a föld, a víz, a levegő, s angyalok szálltak az égen, nem idegen, félelmetes acélszörnyek, méhükben olyan bombákkal, melyek millió évig ható halált hordoznak. Őrült gazemberek kezében a világ, nálunk, magyaroknál miért lenne másként?

Éljen és virágozzék a Nyugat-római Császárság! Lépj be az Európai Unióba! (És mosd le a cipődet.)