Talán kezdeném a Chirac-véleménnyel, a széles nyelvcsapású Kovács is sárgult zavarában, főnökétől még visszavonják a franciák a Becsületrendet, ezentúl csak román kitüntetésekre számíthat. Az amerikai háborút feltétel nélkül támogató európai csatlósok valóban infantilisak, felelőtlenek és neveletlenek, de hát ebben az Ügynök talán nem is hibás, most pontosan látszik, milyen intelligenciahányadosú emberek kerültek a Külügyminisztériumba a kormányváltással. Lehetett sejteni, hogy az orosz nyelvtudás és a szoc.haza előnyben. A nagyobb baj az, hogy ezek a gyászvitézek most olyasmibe rángattak bele minket, aminél ez a szerencsétlen ország tényleg többet érdemelt volna. Ugyanis minden jel arra mutat, hogy a D-209-es és társai a tőlük már megszokott ügyességgel végleg átviszik a sodródó magyar kompot a vesztes oldalra, egy olyan világhatalom kiszolgálójaként, mely világhatalom – az Amerikai Egyesült Államok – tébolyult és önpusztító módon követi a globális uralomra törő diktatúrák példáját. Pedig ha már nagy nehezen bekéredzkedtek az Európai Unióba, mégsem kellene olyan hetykén lesajnálni Franciaországot meg Németországot ezeknek a kis, könnyen összetéveszthető tagjelöltecskéknek, akiket még le sem ültetnek a nagyok előszobájában. A Népszabadság brüsszeli tudósítója mindenesetre olyan gúnyosan utasította rendre a franciák illemtanához ragaszkodó Chiracot, ahogyan elődei ugyanennél a lapnál De Gaulle-t gúnyolták a szovjet Nagy Testvér hóna alól vagy inkább sliccéből. A liberális gyászvitézek, Ügynök-kitüntetéssel díjazott hazugság-gyárosok egekbe menesztették szellemi vezérük, a D-209-es „országértékelő beszédét”, nem hagyva ki az alkalmat, hogy ne csepüljék viszont Orbán Viktorét, akitől érzékelhetően még akkor is tartanak, ha amúgy az egész Fideszt nem tartják túl sokra, az MDF-et pedig a barátnak és harcostársnak kijáró vállveregetéssel biztatják: csak így tovább a teljes megsemmisülésig.

Csupán egy máltai lapban bukkantam rá a döbbenetes hírre, melyet nem sietett szellőztetni sem a világsajtó, sem pedig itthoni, szocialista-liberális agymosodái: tavaly Romániában egymillió terhességből (házasságon belül és kívül) hétszázezret szakítottak meg művileg. Az elmúlt tizenkét évben a stagnáló népességű (24 milliós) Románia lakosságának egyharmadát küldték a másvilágra „jóságos” román orvosok és jogászok. A máltai lap is nyilván csak azért figyelt fel e borzalmas tényre, mert Máltában tilos az abortusz (sőt a válás is, képzeljétek, MSZP-SZDSZ-es másságimádók!), és az is marad az EU-csatlakozás után is. Viszont feltűnt nekik egy glasgow-i lap, a Sunday Herald vérlázító kommentárja, mely szerint végre a nők ráébrednek jogaikra, gyermekgyárakból saját testükkel szabadon rendelkező egyénekké válnak, persze most, hogy csökken a népesség, az önjelölt (román) nemzetmentők azonnal akcióba léptek – mondja a lap gúnyosan. A halál kultúrájának sátáni ügynökei így vélekednek évi hétszázezer gyilkosságról, szerencsére nem teszik hozzá, hogy valószínűleg úgysem nagy kár értük, hiszen „csak” románok, s leginkább cigányok az áldozatok. A máltai lap megjegyzi, hogy sok máltai házaspár szívesen fogadna örökbe inkább gyermekeket Romániából, de „a volt kommunista ország mentalitása az abortuszt előnyben részesíti az örökbefogadással szemben.” Így terjed hát a civilizáció, az európai, keresztény kultúra délre és keletre, mire Románia, Medgyessy testvérországa szintén belép az áhított NATO-ba és EU-ba, már minden készen áll a test és lélek lerombolására, a szovjetek által elkezdett dicső művet bevégzi az amerikai kultúra és civilizáció, a népirtás izraeli és amerikai formájának immár klasszikus ötvözete. Megjegyzem, Máltán még hisznek a büntetés elrettentő erejében: két férfit a napokban ítéltek egyenként kilenc-kilenc évre, 10-10 000 máltai font pénzbüntetésre (kb. 20 000 dollár) és teljes vagyonelkobzásra – 19 vadkendertövet találtak a tanyájukon, s hiába védekeztek azzal, hogy csak saját fogyasztásra termeltek. Az MSZP-

SZDSZ-es másságimádók normális körülmények között aligha védhetnék ilyen eredményesen a kábítószer-termelők, -terjesztők és -fogyasztók érdekeit. De hát ez nem normális ország, ez Medgyessy népe – legalábbis az a fele a népességnek, mely állítólag az ingyensörre és -virslire szavazott.

Miután láthattuk mozgó- és állóképekben is a Kossuth téren egymás mellett tüntető két „szélsőséget”, s gondosan tanulmányoztuk a vitát, mely főleg a Legmagasabb Fórum, a Népszabadság hasábjain bontakozott ki, vajon Budapest szovjet elfoglalása felszabadulás volt-e és ha igen, pontosan kiknek és miért, megint oda lyukadtunk ki, mint Eörsi István és Hegyi Gyula, hogy a német fasizmus és a szovjet kommunizmus rémtettei között nem szabad egyenlőségjelet tenni, mert a náci szörnyűség és a szovjet iszonyat nem összemérhető, mert „a hitleri világuralom olyan veszélyt jelent, amely semmihez sem hasonlítható”, ahogyan Auschwitz is az abszolút nulla pont, a történelem vége és kezdete, amint a Kritika legutóbbi számában Szilágyi Ákos kifejtette: „E világon semmi nem maradhat érvényben Auschwitz eleven emlékezete – folytonos elképzelése és elgondolása – nélkül. Ebben az értelemben Auschwitz a kánon, vagyis a zsinórmérték, a törvény, amelyhez mindent mérnünk kell.” Ha most Auschwitz helyére Istent írnánk, gyönyörű, hitbuzgalmilag is minősíthető gondolat volna ez: ritka jelenségnek lehettünk tanúi az elmúlt évtizedben – egy új, dogmatikus vallás született meg, melynek tételei hittételek, amelyeket vitatni bűn és üldözendő eretnekség. Némiképp ide kapcsolható a magyar Himnusz éneklése közben izraeli zászlót lengető cionisták tüntetése, de az a hír is, mely szerint „más történelmi egyházakhoz hasonlóan 25 millió forinttal támogatja a hódmezővásárhelyi önkormányzat a helyi zsidó hitközséget – ezt jelentette be tegnap Lázár János polgármester, amikor látogatást tett a városban Judith Varnai Shorer, Izrael állam nagykövete, valamint Tordai Péter és Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz vezetői. Mint arról lapunkban korábban hírt adtunk: a helyi önkormányzat korábban minden hódmezővásárhelyi középiskolásnak megvásárolta Kertész Imre Sorstalanság című művét, ám annak néhány példányát közterületen széttépve találták meg később.„ (Népszabadság, 2003, február 19). Tudom, illetlen volna feltenni a kérdést, vajon hány izraelita vallású ember él Hódmezővásárhelyen, hogy legalább jut-e egy-egy milliócska mindenkinek a 25-ből, különösen, hogy a Mazsihisz állandóan úgy érzi, hátrányban van a többi történelmi nagyegyházzal szemben, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató ugyanis elmondta, félelmük beigazolódott, a népszámláláskor „mindössze 13 ezren merték bevallani zsidó vallásukat” (Népszava, 2003. február l9). Ha most a dupláját vesszük e „megalázó” (Zoltai G.) számnak, akkor is szép dolog, hogy egy órával tovább nyitva tartanak a szavazókörzetek majd az EU-népszavazáskor a hívő izraeliták kedvéért. Tudom, hogy közel az idő, amikor nemcsak a hódmezővásárhelyi polgármester fogja elszámoltatni, megvan-e a diákok ajándékkönyve (megvolt, jelentem), hanem minden magyar állampolgárnak be is kell mutatni a saját példányát, havonta lepecsételtetni, és az ellenőröknek felmondani a kijelölt részleteket. Nem is mernék én ilyen politikailag inkorrekt gondolatokra bukkanni agyam oly gondosan őrzött rekeszeiben, mint ahol az APEH tartja a lemásolt adótitkainkat, csak annyit jegyeznék meg némi aggodalommal, hogy hálátlan a világ, és nem mindig annak lát minket, mint aminek mi magunkat látni szeretnénk. Például megjelent egy könyv, Amerikának lenni címmel, éppen a legjobbkor, Amerikában. A szerző, J. Purdy szembesíti a magát a szabadság bajnokának képzelő Amerikát a róla kialakult, nem éppen hízelgő külső képpel, s kifejti egyebek között, hogy „a terror a nagyon dühösek és nagyon gyengék eszköze lett, mert csupán ilyen módon tudják megsebezni az erőst”. Ha ezt egy arab szerző írná, nyilván lecsapna rá Amerika és Izrael és az egész Szabad, Művelt és Civilizált Világ haragjának összes mennyköve, mert Amerika oldalán nem illik vitatkozni, Izraelt meg nem illik bántani az ismert okokból, lásd fentebb Hódmezővásárhely és Auschwitz összefüggéseit. Ez a Jedediah Purdy azt írja – idézi a Los Angeles Times (2003. február 18): „Franciának lenni affektálás, orosznak lenni perverzió, a világ szegényebb tájairól származni kínos; de amerikainak lenni pusztán annyi, mint embernek lenni” – foglalja össze a kurrens amerikai vélekedést a szerző. Mi, magyarok a ”kínos„ kategóriába tartoztunk eddig, de most, a Kárpátok Géniusza vezetésével ott állunk majd a vártán az amerikaiak mellett, és csapatainkat a daliás Juhász honvédelmi miniszter parancsnoksága alatt Bagdad elfoglalására küldjük.

Nagyon úgy látszik, Amerika és Izrael provokálja az egész világot, itthoni csatlósaik, helytartóik és ügynökeik pedig provokálnak minket, meddig tart a türelmünk. Népünk másik bölcs vezére, Kovács úr is eltűnődhetne, hogyan lehetséges, hogy még a NATO is szembeszáll Amerikával, s eljöhet az idő, hogy annak a szűk körnek, mely most Magyarország nevében hadat üzen a fél világnak, Taszáron kell menedékjogot kérnie új gazdáitól. Mert ebből még nagyon nagy baj lehet, ez nem csehszlovákiai bevonulásnak ígérkezik, kedves elvtársak. Mindig az a vesztes oldal, ahol ti vagytok.