Végre! – kiálthat fel a normális gondolkodású olvasó. Mert a francia kormány – ha már a törvényeknél tartunk – hozott már ilyeneket is: „Az illegálisan Franciaországban tartózkodó külföldit alkalmazó munkáltatóknak a francia kormány döntése nyomán ezentúl anyagilag is hozzá kell járulniuk a kitoloncolásra ítélt munkavállaló hazautaztatásához” – adta hírül nemrég a Le Figaro. No, ez a rendelet például teljes mértékben rossz. Pontosabban fogalmazva nem elégséges. Nem a jó ösvényen, nem az erkölcs és a jobbító szándék ösvényén halad. „Az illegálisan Franciaországban tartózkodó külföldi önmaga béréből köteles fizetni saját kitoloncolásának költségeit.”

Ez lenne a megoldás. Ez lenne a helyes megközelítési mód! Ez képviselné az európai értékek tiszteletét. Ehhez hasonlatosan elmondható, hogy az örök emberi (és összeurópai) értékeket remekül fejezi ki az a rövid kis szólásmondás, miszerint a nő akkor jó, ha van rajta mit fogni.

A nő, az kérem tisztelettel, legyen csak kerek! Legyen csak gömbölyded! Ez fejezi ki az élet igenlését. Sajnos korunk évtizedek óta megkérdőjelezi a normalitást, és fertőzi létünket beteges, perverz PC-szeméttel, lásd emancipáció, kábítószer vagy anorexia. Csontos térdem nekem is van! – szoktam volt mondani, ha meglátok egy hölgyet éhezőművészi babérokra pályázva billegni a sétatéren.

Úgyhogy kedves női olvasóimat ezennel arra biztatom, hogy haladjanak a helyes úton, s a francia szellem minden hitványságát zsigerből vessék el (legfőképp a szabadság, egyenlőség, testvériség utópista elmebaját), de ez esetben tegyenek némi kivételt. Enni!

Pozsonyi Ádám