Unom ezt a fickót. Nem hagy békében. Zavarja nyugalmam, butaságával belerondít reggelimbe, ostobasága akadályozza nyugodt mûvelődésem. Kedvenc fotelemben ülök, s ábrándos tekintetem a képernyőre szegezem. – Lányka, maga néger? – teszi fel a kérdést Páger Antal A férfi mind őrült c. klasszikus komédiában, mikor is hangos berregés rángat ki e csodás álomvilágból. Míg a kagylóért nyúlok, futólag átvillan agyamon, e mondatáért Págert ma valószínûleg az ombudsman rángatná bíróság elé. Csinos hölgyismerősöm hangja szól a készülékből. – Kapcsold be a Budapest Rádiót – lihegi. – Félórája veled foglalkoznak. Tudod, a Fiala. – Már megint a Fiala! – sóhajtok elgyötörten. – Nem unja a fickó? Nyakamat teszem rá, hogy legutóbbi, csürhe közé lövetős remekem verte ki nála a biztosítékot. Ám ez még nem ok arra – nyúltam a távkapcsolóért -, hogy az ember megszakítsa mûvelődését. Alig ülök vissza, ismét bántó berregés zavarja idillem. – Hallgatod a rádiót? – így szülőanyám. – Fiala megint pocskondiáz! – Fene se hallgatja hagymázait – fakadok ki. – Oly rövid az élet. Nem pazarlom senkikre. – Értlek kisfiam – nyugtatgat az édes. – Képzeld, azon őrjöng, hogy nem akarnak a népek elhatárolódni. Miután Jávor végre megcsókolta hölgyét, s megjelent a „Vége”, felhívtam jó szülőm. – Végül telefonált valaki – újságolta. – Közölte, nem olvasta a cikket, mert nem veszi a lapot. Tessék megvenni! – sikoltott Fiala -, s kinyitni a 44. oldalnál! Fiala úr, megkérném, ha a jövőben ismét rohama lenne, ne feledje bemondani, hogy a Hogyan pukkasszunk liberálisokat? meg a Még néhány ötlet a liberálisok pukkasztásához címû köteteimben ennél is felháborítóbb dolgok olvashatók. Szélsőségesek, gyûlöletkeltők, uszítók, kirekesztők s egyáltalán, nem illeszkednek a fejlett PC-normákhoz. Kaphatók a Szkítia boltjaiban, ill. a pozsonyiadam@freemail.hu címen. (Ha valamelyik toleranciarajongó szervezet – az emberi jogok nevében – nyíltszíni, látványos bezúzásra vagy elégetésre akarna igényelni, nagyobb tétel vásárlása esetén árengedményt adok.) Előre is köszönöm.