Nagy királyunk, Könyves Kálmán jeles cselekedetei közül mindig is a karlevágás törvénybe iktatását tekintettem az emberi szabadság, kultúra, s egyetemes közjó érdekében hozott intézkedései legnemesebbikének. Állok a megállóban. Szállnék fel, s erre pimasz nyikhaj tolakszik elém. Egy másodpercre megáll, majd egy utolsó slukk után földre dobja cigarettáját. E mozdulatban benne van a modern ember minden metafizikai gyökértelensége. Ez a mozdulat túlmutat azon, hogy a proli önző, nem törődik mással, vagy szemetel. Nem, ez a mozdulat következménye a nagy forradalmárok, humanisták, idealisták és világmegváltók piszkos aknamunkájának. Normális ember, kit nem fertőztek meg haladó szellemű, humanista szeméttel, tudja, hogy ő pusztán csak része a nagy egésznek. A szellemi zsákutcába vezetett modern ember ellenben azt hiszi, ő a középpont. Annyit mondogatták neki haladók és liberálisok. Alternatívok és Szadesz-führerek. Független értelmiségiek és nemzetközi írók. „Én” – hirdeti büszkén korunk idiótája, s honi individualistáink még biztatják is erre. Csinos karszalaggal látják el, mutatós billoggal, mint nem is oly rég a liberális sátorban. „Én” – hirdeti önnön testén szegény szerencsétlen, s nem is sejti, ilyen alapon azt is magára írhatná: „Ostoba szánalmas barom vagyok, fölöslegesen éltem, kárára voltam nemzetemnek, hazámnak, környezetemnek, eltűnni is nyom nélkül fogok, hisz sem szellemi alkotás, sem utód nem marad utánam. Köpjetek szemen!” Rousseau, Marx, Jászi Oszkár és Tamás Gáspár Miklós voltaképp egy szálra fűzhető azzal a prolival, ki cigarettáját hanyagul eldobva büszkén lép fel az autóbusz lépcsején. Ha én hatalomra kerülnék, első dolgom lenne – természetesen a kultúrrendőrség felállításán kívül -, a forgalmasabb helyekre csinos kis inkvizíciós kirendeltségeket felállítani, ahol az efféle szegény, szerencsétleneken jól felkészült és udvarias szakembereink minden teketória nélkül elvégeznék a szükséges műtéti beavatkozást. Természetesen mindezt a delikvens saját érdekében, hisz humanizmus is van a világon.