Törvény és rend

Ivo Sanader miniszterelnök Zágráb, Horvátország Tisztelt Miniszterelnök Úr! A legnagyobb csodálattal adózom annak, hogy lebontják Dalmáciában az illegálisan felépített házakat. Egyben bocsánatot is kérek a magyar külügyminisztérium és a magyarországi balliberális média magatartása miatt, amely a két ország jó kapcsolatait és barátságát aknázta alá azzal, hogy az engedély nélkül építkezőket vette védelmébe és úgy tett, mintha a törvények éle a magyarok ellen irányulna. Ez nem igaz. Nem is szólva arról, hogy önök jóval korábban Goran Ivanisevicsnek, legnagyobb teniszbajnokuknak a tengerparti házát is lebontották. Példátlannak tartom, hogy a néhány engedély nélkül épült és a figyelmeztetés után elbontott, magyar tulajdonú ház miatt a Külügyminisztériumba hivatták Stanko Nick urat, a budapesti horvát nagykövetet és feleslegesnek, hogy Dunai Péter zágrábi konzul a bontás helyszínére rohant. Szombaton a Magyar Nemzet címoldalán egyébként két cikk is foglalkozott törvénytelen házügyekkel. Az egyik a Vir-szigeti engedély nélküli házak bontásával, míg a másik Apró villát nem terhel luxusadó címmel jelent meg. Valódi kontraszt: a törvények és a rend Horvátországa, szemben a bulista Magyarországgal, ahol csak azért sorolták alacsonyabb luxusadó-fizetési kategóriába a Szemlőhegy utca egyik részét, mert ott tornyosul Gyurcsány kisajátítással belakott háza. Magyarország sajnálatosan olyan ország lett, ahol a maffiózók lettek a kormány és a média kedvencei, és a szervezett bűnözők a törvények fölött állnak: a rendőrök a tilosban parkoló, besötétített üvegű, szegecselt felnijű, gigantikus méretű Mercedeseket el sem merik szállíttatni. Az nyílt titok, hogy kiknek a kezében vannak a legnagyobb hasznot bezsebelő vendéglők és szórakozóhelyek – amelyek miatt sokan utoljára jönnek ide turistaként -, és hogy kik kapják a védelmi pénzt. Az is természetes nálunk, hogy milliárdosok büntetlenül irthatják ki akár fél Buda fáit is. De még gyilkoltatni is lehet garantáltan eredménytelen nyomozással, ha a gyilkosnak jók a kapcsolatai: a rendőrség több erőt mozgósít egy MSZP-s plakát letépése, mint például e lap újságírója, Tom Kennedy halálra gázolása ügyében, amelyben a nyomozást eredmény nélkül máris lezárták. Azt ugyanakkor higgye el, hogy a jóérzésű magyarok teljes mértékben önnel és a horvát hatóságokkal rokonszenveznek. Gyurcsány Ferenc és Pető Iván természetesen nem tartozik e magyarok közé.

Evo Morales Elnök Bolívia Tisztelt Elnök Úr! Önnek nem lehet ismét nem gratulálni. Miután az illegálisan privatizált olaj- és földgázkitermelést kivette a külföldi befektetők kezéből, most bejelentette, hogy földosztásba kezd. Ahogyan ön kifejezte: a földosztás érdekében „a nemzeti erőforrásokat az állam veszi át, hogy Bolívia a jövőben ne legyen koldus állam”. Újabb bátor lépése mutatja, hogy tovább folytatja a nemzet szegényeinek felemelését. Arra pedig, hogy az európai politikai elit és a nép közötti szakadék milyen mély, jellemző, míg önt a múlt héten oly hűvösen fogadták az EU vezető politikusai, majd a brit kormány egyetlen tagja sem kívánt önnel Londonban találkozni, addig önt az utcán összeverődött londoniak tombolva ünnepelték, amikor fogadta önt Ken Livingstone főpolgármester. Abban is biztos vagyok, hogy bátor példájának magja nálunk nem fog termékeny talajra hullani. 16 év után ezt már megtanultam és megtapasztaltam.

Paul Lendvai Bécs Ausztria Uram! Sajnos csak két oldalam van leveleimre és így feltorlódnak a meg nem írt témák. Ezért az egy hónapos késés. Április 15-én „Elemzők szerint normális ország lehetünk” címmel (ami nyilván azt jelenti, hogy négy év Gyurcsány-kormányzás után abnormálisak vagyunk) a Kossuth Rádióban olyan „elfogulatlan” embereket kérdezett meg a szintén közismerten elfogulatlan Váradi Júlia és Várkonyi Benedek, mint ön, Heller Ágnes és Charles Gati. Ön az MSZP győzelmét értékelve ezt is nyilatkozta: „Horn Gyula bukásában benne volt az is, hogy az SZDSZ génjei berzenkedtek”. Megdöbbentő, hogy a máskor a „gének” hallatán oly érzékeny interjúvolók nem háborodtak fel, amikor „géneket” emlegetett – mégpedig éppen az SZDSZ-szel kapcsolatban. Sőt hallgatott az egész sajtó. A kérdésem csupán az, hogy az SZDSZ génjei miként kapcsolódnak az MSZP és Gyurcsány génjeihez? Netán felülről? Vásárhelyi Mária és Pelle János Pelle, ön – miután visszapendlizett a másik oldalra publikálni – a hvg.hu-ban, május 2-i dátummal A Trianon szindróma, avagy a feldolgozatlan vereség átka című írásában ismét hazudik rólam. Ezt írja: „Az irredenta nemzeti öncélúságához feltűnően hasonló »nyílt nacionalizmus és önvédelem« programját sürgető kuruc.info szerzői, így Lovas István is, szoros kapcsolatban állnak a jobboldal meghatározó szellemiségű napilapjával, a Magyar Nemzettel”. Ön évekkel ezelőtt egyszer már vesztett pert ellenem, mert hazudott. Ön visszaeső. Megint hazudott. A Magyar Nemzettel nem „kapcsolatban állok”, hanem annak tudósítója vagyok. A kuruc.infónak pedig nem vagyok a szerzője. Írásaimat – megjelenés után – több helyen felteszik internetes portálokra. Ha Thürmer Gyula pártjának portálja is fel akarja tenni, tegye, a forrás megjelölésével, mint ahogyan azt a kuruc.info is teszi. Remélem, a vérvádakról írt könyveit nagyobb gonddal állítja össze. Maga pedig, Vásárhelyi, az Élet és Irodalom nevű, a civilizált világ egyedülálló hetilapjában (e lap nem azokkal foglalkozik, akik kormányozzák az országot, hanem az ellenzékét támadják, netán a Lendvai-féle okokból) Veszettek címet kapott „írásában” (április 21.) „egy szélsőjobboldali internetes portált” idéz, amely állítólag azt írta, hogy e lap főszerkesztője engem és Tóth Gy. Lászlót is „kicenzúrázott” és nem írhatunk e lapban. Tudom, hogy Göbbels követőjeként vastagot szeret hazudni, mert akkor feltétlen hívei elhiszik, de hogy ön még a vastagságnak sem képes határt szabni, ami már komikus. Főként olyan vastag magyarországi médiaszociológus-nőtől, mint ön. Ja, ezt nem én írtam. Egyrészt azért, mert emberekkel kapcsolatban ízlésem nem engedné, másrészt azért, mert, mint írta, én sem jelenhetek meg itt.

Aczél/Acsádi Endre Népszabadság, MTV 2. rész Kétrészes levelem múlt heti első részében azt mutattam be, hogy ön miként igyekezett éveken át félrevezetni közönségét a magyar és a cseh gazdaság kilátásáról. Az ön táborában szokatlan gesztust téve állításaimat az ön saját kedvenc hetilapjával, a neoliberális brit Economist adataival bizonyítottam. Erre még egy adat erejéig azért kell viszszatérnem, mert e lap múlt heti számában egy újabb táblázatot közölt, amelyből kitűnik, hogy míg a Cseh Köztársaságban az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem vásárlóerő-paritáson az EU átlag 73 százaléka, addig a miénk annak 61 százaléka. Itt tartunk. Most pedig térjünk át – mint levelem végén ígértem – Lengyelországra. A Népszabadság május 13-i számában Lengyel paradoxon címen írt cikkében a Varsó elleni gyűlölettel olyannyira eltöltött cikket írt (látja, a magyar nép két barátja, a lengyelek és a horvátok ellen megy a – Lendvait követve – a genetikailag motivált hírig a balliberális médiában, csak a félkegyelműeknek nem látható célból), amely így fejeződik be: „Summa: aki kincsen ül, az lehet megvetendően nacionalista, populista, agresszív és undorító (Thomas L. Friedmannek számos példája van erre), de okkal magabízó is”. Ön meri cikkében azzal vádolni most – most! – Lengyelországot, hogy ott „a hatalom szándékosan ellép a jogrend és a törvényesség elfogadott (liberális-demokratikus) normáitól”? Ha ön Friedmant említette, a New York-i Külkapcsolatok Tanácsának e New York Times-beli bohócát, akkor én Anne Applebaumot, aki a mostani lengyel kormány elődjét kleptokratának nevezte, és megdöbbentő példákat sorolt fel annak hátborzongató törvénytelenségeiből. Szóval Ön mer ilyeneket írni itt, a PSZÁF-elnök Szász Károlyok megveretésének, illegális elmozdításának, a K&H-botrányoknak, a kimásolt APEH-adatoknak, a törvénytelenül kirúgott KSH-elnök, Mellár Tamásnak az országában egy olyan lengyel kormányról, amely megközelítőleg sem követett el olyan törvénysértéseket, mint amilyen gaztetteket a maga kormánya? Ön azt írja: „Pár hónapja elképzelhetetlennek gondoltam, hogy a Kaczynski fivérek uralkodó pártja, a blaszfemikusan Jog és Igazságosságnak (PiS) elkeresztelt, minden európai konzervatív mércétől idegen politikai alakulat össze tud »boltolni« egy kvázi-baloldalian populista agrárpárttal és egy katolikus-fundamentalista, idegengyűlölő, nacionalista párttal; megtörtént”. Ó és jaj! Micsoda tragédia! Hogy ez a jóslata sem jött be? És hogy a varsói kormány „minden európai konzervatív mércétől idegen” lenne? Ugyan, Aczél, olvassa el saját lapját, miket írtak annak idején a Haiderrel „összebótolt” bécsi, vagy a neofasisztákkal összeállt Berlusconi-kormányról még az elején, amíg nem derült ki, hogy Silvio az amerikai-izraeli vonalhoz csatlakozik. Olvasmányaiból azután véletlenül se hagyja ki bécsi tudósítójuk, Szászi Júlia Haiderrel készült, meghamisított interjúját, amelyet Haider kénytelen volt a Magyar Nemzetben helyesbíteni. Ön azt is írja: „…egész Lengyelország… azon röhög, hogy az újdonsült szövetségesek friss miniszterei száz százalékig inkompetens, szakmájukban teljesen járatlan figurák”. Hogy egész Lengyelország röhög-e vagy sem, egyikünk sem tudja bizonyítani. De arra lenne egy szolid fogadásom, hogy a hoszszú baloldali kormányzás utáni szintről Lengyelország éveken belül majdnem annyit fog előre menni, mint amennyit Magyarország zuhant az ön kegyurai négyéves kormányzása alatt. Ami miatt a magyarok nem hogy „röhögnének”, de sírniuk kellene, ha nem olyan exkomcsik uralnák az újságírás terepét, mint ön, a magyar jobboldal kreténségének és gyávaságának köszönhetően. (Az erős jelzők semmik a mi bőrünket érő valósághoz képest.) Arra a jobboldalra is gondolok, amelyik minden héten maga előtt pukedlizik ahelyett, hogy karakán módon ugyanúgy bojkottálná magukat, mint ahogyan a maga oldala bojkottálja ezt a lapot és a Vasárnapi Újságot. Visszatérve cikkére: a fentebb idézett utolsó mondatában „kincset” ír. Előtte ezt megnevezi: a szén és méz. Hol él maga, Aczél? Nem tudja, hogy Lengyelország exporttermékei közül a szén és méz a töredékét hozza annak, amit – egymagukban – akár a belső égésű motorok, akár a személyautók, akár a hajók, akár az elektromos berendezések, akár a bútorok exportja? Csak jelzésként: az utóbbi a mézkivitel húszszorosát! Most pedig térjünk vissza a két héttel ezelőtti Economistra, amelyben hosszú cikk jelent meg a lengyel kormányról. Ott olvashatja, hogy Marcinkiewicz miniszterelnök olyan jól tárgyalt Brüsszelben, hogy 109 milliárd értékű „üzlettel” tért haza. E mondat után ez áll: „A lengyel külpolitika netán érdes, de nem olyan bolond, mint ahogyan azt egyesek lefesteni igyekeznek”. A helyhiány miatt itt sajnos abba kell hagynom. Azt pedig döntse el magában, hogy az „egyesekbe” beletartozik-e, és így már kedvenc lapjával is szembeállította Lendvai-alapú vak gyűlölete.