Hirdetés

Mivel a tudomány bebizonyította, hogy a globális felmelegedés okozója a szarvasmarha-tenyésztés, ezért a klímaforradalmárok bolygóközi egyesülete elérte, hogy az ENSZ betiltsa a húsevést, de legalábbis a tehéntartást. A kilátásba helyezett szörnyű büntetések, a szigorú ellenőrzések miatt a gazdák levágták a teljes állományt.

Vadon azonban nem él szarvasmarha, így a faj hirtelen a kihalás szélére sodródott. Ezt természetesen nem nézhették tétlenül az állatvédők, és nagyszabású kampányt indítottak a kipusztulás megakadályozásáért. Sikerült is az utolsó pillanatban néhány simmen­thalit, herefordot és magyar tarkát megmenteni, amelyeket aztán különböző állatkertekben helyeztek el. Kifutójuk előtt jókora tábla hirdette mindenütt: az emberi felelőtlenség miatt kis híján kihaltak.

A jó ellátásnak, kedvező körülményeknek hála a szarvasmarhák a fogságban is jól szaporodtak (volt ebben pár évezredes gyakorlatuk), így az egyik állatkert vezetője, nem tudván mit kezdeni a felesleggel, levágatott pár borjút. Az ilyenkor szokásos protokoll szerint a húst oda kellett volna vetni az oroszlánoknak, tigriseknek, gepárdoknak, de a gazdasági igazgató felvetésére inkább kimérték, és kiárusították a látogatók között. Minthogy ritka, másutt hozzáférhetetlen csemegének számított, elképesztő összeget kérhettek érte. Az igazi ínyenceket (feltéve, ha még gazdagok is voltak) ez sem riaszthatta el.

Több állatkert titokban tenyészteni kezdte a marhát, farmokat vásároltak, ahová a tevékenységet kiszervezhették. A méregdrága luxuscsemege Európa és a világ elit éttermeibe került, a szarvasmarha fogyasztása a felső tízezer különleges kiváltsága lett.

Sikknek számított, ha valaki bejutott egy úgynevezett „marhacsillagos” étterembe, ahol felszolgáltak a gasztronómiai kuriózumból.

– Látjátok, így kerek a világ – jegyezte meg Thunberg asszony családja körében, az előkelő stockholmi étteremben vacsorázva. – A sok marhafing nem szennyezi már a klímát, mégis tudok rosztbifet enni.