Az ő demagóg kampányukat némította el most két hír: Budapestre került az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EITI) székhelye, és a Mercedes új autógyárat épít Kecskeméten. Mindkettő több százmilliárd forintos beruházás, mindkettőért komoly verseny folyt, de végül Brüsszel és a Daimler is minket választott. Lapítson hát mindenki, aki eddig válsághangulatot gerjesztett.

Az EITI Magyarországra települése „csattanós válasz azoknak, akik hazánkat az unió szégyenpadján ülőnek próbálják lefesteni”, volt olvasható a kormánypárt közleményében. „Őrületes verseny volt, …meg kell tanulni újra büszkének lenni” – fejtegette a miniszterelnök. „Nagy magyar siker” – hirdette a Külügyminisztérium. Felesleges hát tovább bűvészkedni a makrogazdasági adatokkal, nincs más hátra, gratulálni kell, Budapestről fogják irányítani az EU tudományos életét, a magyar pályázatért felelős Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter egymaga fektette két vállra Európát, a győzelem ízét nem ronthatja el semmi. Még az sem, hogy egyesek szerint nem is volt semmilyen verseny.

Hallott már ön a FRONTEX-ről? Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségről? Az EU kéttucatnyi közösségi szervének egyike, lengyelországi székhellyel. Ez miért fontos? Mert az utolsó hetekben Budapest a lengyel Wroclaw-val volt versenyben az EITI-ért, és arról már korábban megállapodás született, hogy az olyan tagországba kerül, ahol még nincs egyetlen uniós ügynökség sem. Magyarországon nincs, Lengyelországban már van. Akkor a lengyelek miért küzdöttek tovább, miért csak a legutolsó pillanatban, külső nyomásra vonták vissza pályázatukat? Mert az sokkal jobb volt, mint Budapesté, és reménykedtek abban, hogy a józan ész győzni fog a sakkozgatással szemben.

Hallott már ön Sant Cugat del Vallésről? A tárgyalások egy korábbi szakaszában a katalán kisváros is benyújtotta jelentkezését. Nem volt egyedül, két másik város, Jéna és Bécs (Pozsonnyal szövetkezve) is így tett. Ám megállapodás született arról, hogy az EITI székhelye mindenképpen egy 2004-ben vagy azután csatlakozott tagállamba kerül, ezért visszakoztak. Budapestnek így már csak Wroclawot kellett legyőznie. Brüsszelben aztán a huszonhetek egyhangúan támogatták az őrületes versenyben állva maradt egyedüli jelöltet.

Hallott már ön Magyar Bálintról? A szabad demokraták országgyűlési képviselője lehet az EITI tizennyolc tagú irányító testületének magyar tagja. Ebben rajta kívül tudósok, egyetemi vezetők és az üzleti világból érkező szakemberek kapnak helyet. Itt tényleg nagy volt a verseny, de a volt oktatási miniszter két Nobel-díjast is maga mögé utasított. Az eredetileg az USA és Japán innovációs és technológiai fölényét behozni hivatott európai intézetből mára egy kétkedéssel figyelt, kis költségvetésű, néhány tucat fővel dolgozó intézmény terve maradt meg, de egy igazgatótanácsi tagság ezzel együtt kiváló ugródeszka lehet a néhány éve még az érettségi lebonyolításával küszködő szociológusnak, akinek a távolabbi terveit nem ismerjük.

Hallott már ön a Hochtief Airportól? A világ egyik legnagyobb repülőtér-üzemeltetője, jelenleg a Budapest Airport többségi tulajdonosa. Miért nem a magyar állam az? Mert 2005-ben eladta, igaz, nem a német Hochtiefnek, hanem a brit BAA-nak, de időközben gazdát cserélt. Miért adta el? Az akkori gazdasági miniszter, a volt kisebbik kormánypárt minap leváltott elnöke szerint azért, mert a leendő új tulajdonos szakmai hozzáértése és tőkéje nélkül Ferihegy nem válhatna a térség logisztikai és átszálló központjává. Úgy tűnik, azzal sem vált, az elmúlt három évben a repülőtér áru- és utasforgalma stagnált. Lehet, hogy legalább három évet kell várni arra is, hogy eldőljön, valóban Budapest lesz-e a kontinens „kutatási és fejlesztési fővárosa”, „Európa agya”. Vagy nem sikerül ez neki.

Kecskeméten viszont nem aktákat tologatnak majd és nem matchboxokat fognak előállítani. Életnagyságú Mercedesek gördülnek le a gyártósorokról és indulnak meg tízezrével az országhatárok felé, hacsak a remek kondícióban lévő magyar háztartások és a hazai kereslet fel nem szívja az évi százezernyi autót. Ha a várhatóan 40 milliárd forint támogatáshoz jutó Daimler megegyezik Brüsszellel és a magyar kormánnyal, akár már 2012-ben (jól olvasták) fényképezkedhet az első magyar Mercedes-szel az akkori miniszterelnök. Mindez megdobja egy-két százalékkal a hazai GDP-t, munkahelyeket teremt és rendeléseket a nagyobb magyarországi beszállítóknak, ha nem is a tőkehiányos és a szükséges fejlesztésekre képtelen hazai kis- és középvállalkozásoknak.

A versenyben ezúttal vesztes Románia kormányfője azt mondta, az utóbbi években a Renault és a Ford őket választotta, és az autóipar összes szereplőjét nem tudják az országba csábítani. Nekünk ez idő alatt lett egy Hankook-unk és talán lesz egyszer egy Mercedesünk is. Van remény, nem tűntünk még el végleg Európa térképéről, nem a nulláról kell újrakezdeni.

Monostori Tibor