Gyurcsány Ferenc

Az MSZP vezére

Pártvezér Úr!

Ugye összerándul ettől a „vezér”-től? Oda se neki: Orbán Viktort az ön médiája – beleértve az ön közszolgálati médiáját – már hosszú évek óta szólítja így és ezt a „vezér” („ellenzék vezére”, „pártvezér” és társai) kifejezést éppen olyan természetességgel vette át a nyugati média, mint amilyen mértékben azok tulajdonosai hasonlítanak itteni társak tulajdonosaihoz.

Mint az ön neve fölötti sorokban jeleztem, a most önhöz szóló leveleim közül ez a könnyedebb.

Ebben arról lesz szó, hogy ön, a kormánypárti vezér, valóban idióta-e, mint ahogyan önt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke nevezte Kéri László és diákjai köreiben.

Azon Kéri Lászlóról van szó, aki feleségével, Petschnig Mária Zitával Wallenberg és Hollán utca sarkán lévő lakásukban – mint egy alkalommal néhány éve kiderült –, nem egy informális, egyeztető megbeszélést tartott a balliberális média és közélet jobban előtérben álló embereivel.

„Nem volt helyes idiótának nevezni Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, senkiről sem helyes ilyen durván beszélni”, mondta Orbán Viktor a Blikk című bulvárlapnak, mint olvasható annak május 24-i számában. Én viszont most bocsánatot kérek öntől Orbán Viktor helyett, aki ismét meghátrált, teljesen feleslegesen.

Ugyanis az ellenzék vezetőjének azt kellett volna felelnie a bulvárlap kérdésére, hogy „Miként hazudtolhatom meg Gyurcsány Ferencet, Magyarország miniszterelnökét, aki saját magát nevezte idiótának?”

Az ellenzék vezetője ugyanis tökéletes pontossággal jellemezte önt, a legnagyobb készséggel és udvariassággal éppen az ön saját szavait idézve.

Idézek 2006. május 26-án elmondott beszédéből, amelyet az ön fizetett értelmisége a legnagyobb ívű politikai szónoklatnak jellemez.

Szóval: „Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben, a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Mert politikailag lehet neki súlyos következménye. De őszintén szólva ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye, az meg mindenkit érint.”

Mielőtt tovább mennék, felteszem a kérdést: anyuka jól van?

Remélem, miniszterelnök úr.

Mondja, „őszintén szólva”, érintették önöket a leírtak?

Nagyon is. Olyannyira, hogy az ön jóslatával ellentétben március 9-e után nem egyszerűen március 10-e jött, hanem önök a népszavazáson elszenvedett csúnya vereségük miatt már kisebbségben kormányoznak és népszerűségük már csak a szocialista madárjósok és azon politikai elemzők szerint nem süllyedhet lejjebb, akik a korábbi mélységeket is azok elérése előtt elképzelhetetlennek tartották. Ha pedig érintette, akkor – ön állította fel a sziklaszilárd ok-okozati kapcsolatot – önök idióták. És a legnagyobb idióta az idióták vezetője, vagyis ön.

Q. E. D.

Gyurcsány Ferenc

a Magyar Köztársaság miniszterelnöke

Miniszterelnök Úr!

A legutóbb önhöz írt levelem idején még az ön által vezetett kormány többségben volt. Ma kisebbségben van.

Amint rekonstruálható, a fordulat úgy történt, hogy önt nagyon megrázta a március 9-i népszavazás eredménye, és első reakciójában úgy rúgta ki az őt szerető köznép által az SZDSZ-es egészségügyi programot (szétzüllesztést, kórházbezárásokat és -eladásokat) végrehajtó, az említett köznép által csak „Mengelicának” nevezett Horváth Ágnes egészségügyi miniszterét, hogy előzetesen arról nem konzultált akkori kisebbik koalíciós partnerével. Azok érthetően igen feldühödve pedig szintén elhamarkodottan búcsút mondtak a koalíciónak.

Az SZDSZ élén most elnököt váltottak.

Az ön által szinte ikertestvéreként szeretett egykori barátja, de ma már meglehetősen ádáz ellensége, Kóka János helyébe Fodor Gábor lépett, aki kijelentett olyanokat is, hogy az MSZP-vel ismét koalícióra lépne, ha annak nem ön lenne a vezetője.

Egyébként a koalícióból való távozása óta az SZDSZ – és az ön háta mögött pártjának oly sok vezetője – már azt is észrevette, amit a jobboldali sajtó már évek óta ír: hogy ön ezt az országot tönkretette, nem csak a térség többi országához mérten, de önmagában is. A nyomor iszonyatos mértéket ölt, míg a gazdaság olyan kis mértékben cammog előre, hogy azt már csak egy SZDSZ-es nevezné pannon pumának.

Amikor néha hazamegyek, elborzadva látom, hogy azon falvakban és kisvárosokban, ahol jobbközép kormányzáskor még télen tiszta volt az égbolt, ma azt füst borítja, mert az emberek nem bírják fizetni a gázt és papírtól rossz autógumiig próbálnak minden éghetőt a kályhába dobni, ezzel is – akaratukon kívül – olyan környezetszennyezést okozva, ami csak a harmadik világ egyes országaiban tapasztalható.

Az ön szó szerint szutykos birodalmában egyetlen iparág működik csak világelső szinten: a megfélemlítő-, feljelentő- és ellenőrző ipar.

De ennek a levélnek más a témája.

Az, hogy mi lesz ezután.

Ez az a téma, amelynek latolgatásába már belekezdtem a fentebb, Kókának írt levelemben.

Itt is megismétlem: a jövőt most senki sem tudja. Ön sem.

Ön olyan erős hatalmat épített ki a kormány és az MSZP első embereként, hogy a rokonszenv-mutatók vészes romlása miatt megriadt társai és tagsága önt legszívesebben a legközelebb fekvő illegális szemétlerakóhoz szállítaná, arra rádobva, inkább holtan, mint élve, nehogy visszatérjen. Csakhogy az ön hatalmi vágyát szolgáló titkosszolgálat vélhetően maradéktalanul az ön kezében van, és ön ezzel kitűnően tud élni és azt igen hatékonyan tudja kihasználni. Meg persze az „anyagiak”.

De ha valamilyen „isteni” sugallat hatására… (És itt azért a mondat felében hagyom félbe e levelet, melyet a jövő héten fejezek be, hogy a kíváncsiságtól nehezebben tudjon aludni.)