A sajtótájékoztató végén sikerült mikrofonvégre kapnunk a miniszterelnök-jelöltet.

– Megenged egy rövid életútinterjút?

– Én megengedem, de meg kell kérdeznem azt a szigorú szőke hölgyet. Illetve nem is, hát tudok én nyilatkozni magamtól.

– Ha jól tudom, a 2004. esztendőben, a szociálliberális kormányzás elől a festői Kanadába menekült öt gyerekkel.

– Nem menekültem, te kedves propagandista gomba, hanem belevágtam az ismeretlenbe. Felelős apaként és férfiként gondoltam, majdcsak találok valami munkát, és így is lett. Telefon-előfizetéseket, majd autóalkatrészeket árultam, mondtam is az asszonynak, látod, érdemes volt átkelni az óceánon.

Hirdetés

– Annyira mégsem, hiszen visszatért.

– Hazahúzott az a nagy magyar szívem, meg fel is ébredtem az amerikai álomból, és az ottani kapcsolataim is ezt javasolták. „Egyszer, Péter, kérünk majd tőled valamit!” – így biztattak. Itthon tehát kiálltam a gátra, az áramszolgáltatónál dolgoztam az ügyfélszolgálaton. Innen egyenes út vezetett a polgármesterséghez, mindenki így csinálja, ahogy az is teljesen természetes, hogy ha valaki annyira okos, ügyes, toleráns és szép, mint én, akkor el sem tud bújni egy összellenzéki miniszterelnök-jelöltség elől.

– Sosem bizonytalanodott el a küldetésében?

– Nem ismerem ezt a szót, amióta találkoztam Jézus Krisztussal. „Kövess engem!” – szólt hozzám. „Kövess te engem!” – feleltem. „Jó” – mondta Jézus. Azóta így vagyunk egymással.

A beszélgetést a szőke hölgy felbukkanása szakította félbe, fülsiketítő visítással támadta le a stábunknak nyilatkozó főnökét.

– Péter, mi az ördögöt csinálsz?

– Kérdeztek a dolgaimról… – magyarázkodott a jelölt. – Tudod, milyen szívesen beszélek, ha rólam van szó.

A szőke hölgyet nem volt könnyű meggyőzni. Miután segítőivel gyorsan kordont húzott fel MZP és az újságírók közé, még hallottuk, amint odaszól neki:

– Az ilyesmiről le kell szoknod! Nem vagy képes megérteni? Megint eltörjem a kezedet?

Korábban írtuk