„Itt van május elseje, néhányan – nálunk igen kevesen – ismét kibontják és meglobogtatják a vörös zászlót. (Még kevesebben az anarchisták fekete zászlaját.) Ez ma nem jelent többet, ha a számomra is gyanús nosztalgiáktól eltekintünk, mint az ellenállás valaminő, fölöttébb általános jelképét. Az árpádsávos zászló sokkal népszerűbb. Az árpádsávos zászló persze a kapitalizmus lobogója, de ezt az alatta menetelők nem tudják. Ők, mint mindig, megtévesztettek. A kapitalizmus neoliberális, szociállberális, konzervatív és szélsőjobboldali védelmezői gyűlölik egymást. Abban mind egyetértenek, hogy a védekezésre képtelenektől el kell venni a segélyt. Csatájukba belerokkanunk valamennyien. Föl se tűnik, hogy a fegyverzaj közepette alternatíva föl se merült. Pedig van. Titkos, pedig ismeretes. Reményteli, mert reménytelen. Szép, mert jó.” (Tamás Gáspár Miklós: Mégis május elseje, Népszava, 2009. május 2.)

* * *

„Ha annyian utálnak bennünket, biztos rászolgáltunk. Ha annyian támadtak ránk, biztos mi is tehetünk róla. Ha a többségi magyarok olyat tettek, amit emberrel soha, nyilván nem vagyunk emberek. Ha pedig a magyar nemzet kártevői vagyunk, miért ne kellene megvédeni tőlünk a nemzetet? Aki irtja a kártevőket, helyesen cselekszik. Mi több: aki a nemzetet védi a kártevők ellen, igazi hős. Mi ez a holokauszttagadáshoz képest? Ez az egyre népszerűbb eszmerendszer nem a múltunkat, hanem a jelenünket, jövőnket gyalázza meg. (…) Zsidó balliberálisként mindig igyekszem megérteni a velem szemben állókat. Hogyan történhet, hogy a szeretet vallásának hívei gyilkos indulatokat táplálnak felebarátaik százezrei ellen? Nem lehet másképp: nem tekintik embernek őket. A neves publicista ezt cigány honfi társainkról le is írta. Állatok, tehát nem lehetnek állampolgárok.” (Kartal Zsuzsa: Miért épp a holokauszt? 168 óra, 2009. április 30.)

* * *

Soros György két dolgot nem szeret magában: azt, hogy kapitalista, és azt, hogy zsidó. (…) tavaly novemberben óriási vihart kavart azzal, hogy egy előadásában Izraelt és saját magát is felelőssé tette a világszerte erősödő antiszemitizmusért. (…) Bush őt (Sorost – a szerk.) a nácikra emlékezteti, a Fehér Házat uraló neokonzervatívok pedig szerinte Amerika felsőbbrendűségét képviselik, és a világpolitikai hegemóniát hirdető Bush-doktrínát akarják ráerőszakolni a világra. (…) Mint egyszer ironikusan kijelentette, a »korábbi Szovjet Birodalmat most Soros Birodalomnak nevezik.« (…) De Sorosnak nem ez volt első »érdekes« megjegyzése: már korábban is azt mondta, hogy azért nem adományoz zsidó vagy izraeli célokra, mert a zsidók törődhetnek a sajátjaikkal, így az ő adományát mások jobban tudják felhasználni. (…) A milliárdos még azt is kijelentette, hogy őt is személyes felelősség terheli az új antiszemitizmusért, s idézte Malajzia (mely ország valutáját Soros egyszer már megroppantotta) távozó miniszterelnökének szavait, aki szerint »a zsidók megbízásból uralják a világot«. Soros önkritikusan meg is jegyezte: »Ez a tevékenységem előre nem látott következménye … én is hozzájárultam ehhez az imázshoz.« A múltban ugyanis Mahathir többször is megvádolta Sorost és más »zsidó pénzembereket«, mondván, károkat okoztak Malajzia gazdaságának. (…) Amikor Soros az antiszemitizmusról beszélt, Steinhardt odament a pulpitushoz és félbeszakította. »George Soros nem gondolja azt, hogy a zsidókat jobban kéne gyűlölni, mint amire rászolgáltak« – mondta a tisztázás szándékával, miközben a közönség soraiból kuncogás hallatszott. Aztán Steinhardt visszaadta a szót Sorosnak, aki azt mondta, valamit még hozzá kell tennie megjegyzéseihez. Majd megkérdezte vannak-e újságírók a teremben. Az igenlő válasz után pedig megtagadta, hogy bármit is hozzátegyen az elhangzottakhoz.” (Novák Attila–Seres László: Az öngyűlölő kapitalista, Szombat, 2004. október)

* * *

„Az ott dolgozó emberek, miközben tetszik a maguk dolgát, azt látják, hogy amott meg emberek operázgatnak, s mivel a hétköznapi munkavégzésükben nincs jelen a színház, gyakran nem értik elképzeléseink értelmét. Ha például a vonatnak a jelenet szerint ki kell mennie a teremből, akkor a váltónak is úgy kell állnia, hogy ki tudjon menni, s nem lehet közben más mozdonyokat irányítgatni egyik garázsból a másikba, máskülönben leáll az előadás.” (Nem vagyok forradalmár, Interjú Kovalik Balázs rendezővel, Magyar Narancs, 2009. április 30.)

Tóth Gy. László