Arra is emlékszem: megszólaltatták azt a nemzetközi bizottságot is, amelynek összehívását a németek kérték, föltehetőleg azért, hogy magukat előre mentesítsék a tömeggyilkosság vádja alól. E bizottság tagja volt Orsós Ferenc patológus, törvényszéki orvosszakértő, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja is. És nem tudom megmondani, hogy honnét veszem, lehet, hogy tévedek, de úgy emlékszem, mintha a nemzetközileg elismert embervédő szaktekintély, Wallenberg, a magyar zsidók megmentője is ott lett volna. Wallenberget a szovjetek elfogták és eltüntették, azzal a róla terjesztett mendemondával, hogy aranyat síbolt. Orsós Ferenc megúszta, mert 1944 decemberében Nyugatra menekült. Emberi és szakmai tisztessége azonban sárba tiportatott. Ezt írja róla az 1969-ban megjelent Magyar Életrajzi lexikon: „Többek között ez ügyben [a katyni tömegsírok föltárásában – a szerk.] adott hamis szakértői véleményéért háborús főbűnösnek nyilvánították.” Vagyis Orsós Ferenc azért minősíttetett háborús bűnösnek, mert Katynról föltárta az igazságot.

Ezt az igazságot ábrázolja végre valahára a lengyelek által finanszírozott, s a családilag is érintett legnagyobb lengyel rendező filmje, a most bemutatott Katyn. Őszintén szólva e film elkészítése, a szovjet rendszer e tekintetben történt leleplezése elég sokáig váratott magára, de végre megtörtént. Gondoltam, hogy akkor legalább is részben, Orsós Ferencet is rehabilitálják, hiszen gyűlölői, az orosz kommunisták kimentek tőlünk.

De nem. Kosáry Domokos, az Akadémia elnöke 1990 és 1996 között megtagadta Orsós posztumusz akadémikusi rehabilitálását. A rendszerváltozás után évekkel! De nem csak ő. A Népszabadság és az Akadémia közös zabigyereke, a Magyar Nagylexikon 2002-ben megjelent 14. kötetében Orsós neve csak falu változatban fordul elő. A 19. pótkötetben viszont már igen, ilyeténképp: „Háborús bűnössé nyilvánították (1945), mivel szakértői véleményalkotását több esetben szélsőjobboldali politikai meggyőződése befolyásolta.” Puff neki. Ugyanez a lexikon a 2000-ben kiadott Katyn címszó alatt megírja viszont, hogy a német csapatok által föltárt katyni tömegsírokban 4400 lengyel tiszt holttestére bukkantak, s „egy nemzetközi orvoscsoport (amelynek vezetője Orsós Ferenc volt) pedig megállapította haláluk pontos idejét. A szovjet vezetés a mészárlással a hitleri Németországot vádolta, csak 1989-ben ismerte el a történteket.” Hoppá! Hogy Hofi Gézát idézzem. Hogyan is van ez? Micsoda tojáson táncoló óvatos megfogalmazás! A Lovas István által mindig bírált, és szánalmasan szörnyű rosszak minősített torzlexikon egyik kötetében mást írnak, mint a másikban?

Külföldön élő, de gyakran hazalátogató ismerősöm azt kérdezte tőlem: Ti mikor csináljátok már meg végre a magyar katynjaitokat? Nálatok már nem lehet sem moziba, sem színházba mennem, mert mindenütt csak beteges, morbid, torz lelkületű színielőadásokat, elferdült ízlésre valló filmeket láthatok? Mivé lett Jancsó, akitől oly sokat reméltünk? Hová süllyedt? Valamikor együtt emlegettük Wajdával. Csakhogy Wajda keményen kötődik a lengyelséghez. Jancsó pedig? Kozmopolitizmusában elpurcsant a légbe. És pótcselekvésként össze-vissza politizál az utcán. Tudom, sok rendes magyar filmrendező próbálkozik sorskérdések filmre vitelével, de miért nem támogatja őket a magyar állam? Tudom a választ, s ti is tudjátok és „látjátok feleim, szümtükkel mik vagyunk”. (Halotti beszéd, 1200 körül.)

Szalay Károly