Nem lehetett szó nélkül hagyni Orbán Viktor bálványosi beszédét. Nem is hagyták. Valamelyik tévécsatorna rögvest mutatott egy kajla, rémült arcú, középkorúnak mondható ifjút, aki kinyögdelte magából: Orbán Viktornak nincs programja. Különös taktikai érzékre vall, hogy ezt akkor jelenti ki – úgysem tudjátok kicsoda, nem Gusztos Péter, nem Ujhelyi István, de még csak nem is Gerő András, jó, nem bánom, megmondom: Nyakó István -, szóval akkor mondja ezt, amikor Orbán Viktor nemcsak pártja, hanem a társadalom számára mond egy teljes értékű, jól körülírt, mára és holnapra szóló cselekménytervet. Ezen persze ne csudálkozzatok. Mint kerge automaták okkal-ok nélkül böfögik ki magukból a „minisztériumi üvegházakban fonynyasztott” politikai közhelyeket, a szélsőjobb felé kacsingatásról, a baloldali szavazók elcsaklizásáról, meg arról, hogy kitől kellene elhatárolódnia Orbánnak. Istenem, hát nem akad senki az „agytrösztpártban”, aki szólna: ne hisztizzetek, hanem találjatok ki valami újat, rossz, lejárt, karcos lemezt dugtak a szátokba, kattog és ismétel, mint egy papagáj.

A bálványosi beszéd a középosztály megmentéséről, a középosztály jelentőségéről és az egyre szaporodó szegénységgel kötelező összefogásról szól: a legrosszabb értelemben vett dél-amerikai kábítószer-ültetvényes banánkirályok, a Gyurcsányok, a Kókák, a Veresek, a Horváth Ágnesek ellenében.

Teljes értékű, a legfőbb paramétereket megadó program. Dávid Ibolya rögtön azt nyilatkozta, hogy Orbán ellopta az ő tervezetét, persze én meg mondhatnám, hogy Dávid meg tőlem csente el (1996-ban megjelent Kiáltás polgárságért! című könyvemből), de ilyen marhaságokat én nem mondok. Azt ugyanis mindenki tudja, hogy a középosztály (vagyis a polgárság) minden korszak és minden társadaloméltető eleme, dinamizmusa, szíve, tüdeje volt és lesz. Csak a dél-amerikai típusú rabszolgahajcsár diktatúráknak nem. A középosztály a szegények reménysége, életprogramja, éltető törekvéseik célja, kánaánja. De nem homogén valami. Törzsmagját alkotja az orvos, a mérnök, a tanár, a tisztviselő, a művész, a tudós és a segédfoglalkozások, az asszisztens, a technikus. És persze, a kereskedő, az iparos, sőt a modern technikával gazdálkodó parszt is. A középosztály nemcsak kapaszkodókötél a szegény osztályoknak, henem szociális háló a fölső tízezernek is, ha valami okból zuhanó- reülésbe kezd.

Aki ezzel a történelmi tapasztalattal rendelkezik, megérti mindazt, amit most az MSZP- SZDSZ-koalíció művel a magyar társadalom ellen. Minden koalíciós törekvés arra irányul, hogy különféle hazug és álcázó jelszavakkal tönkretegye a trásadalom életerejét, jövőjét biztosító középosztályt. Gondoljanak csak bele. A mérhetetlen bevásárlóközpont-építés tönkreteszi a kis- és a középipart, a mezőgazdaságot, a kiskereskedelmet. Az egészségügy reformja ebben a formában kinyírja a középosztály lelkét az orvos és gyógyítók társadalmát, az iskolai átszervezések a pedagógusréteget, a megemelt tandíjas tanulási lehetőség a szegényeket zárja ki a középosztályba jutástból, de vonatkozik ez a művészetekre, irodalomra, a muzsikára is. A kiváltságosak társadalmává akarja alakítani az országot, ahová nemcsak rossz külföldi zöldséget, gyümölcsöt, húst hozat be, hanem a szegények számára rossz orvosokat is. Módszeresen folyik a testedzés leépítése is. Külföldről importálunk hatodrangú tehetségeket, ahelyett, hogy a fiatalok sportolására költenénk.

Itt van ez az átkozott Combino-cirkusz. Ahelyett, hogy a hajdan világhírű magyar járműipart fejlesztenék tovább, elsorvasztották a villamosgyártást, holott a legelavultabb sárgán is jobb utazi, mint ezeken a „modern” szörnyeken, elsorvasztották az autóbuszgyártást is, a könnyűipart tönkretették, a mezőgazdasági mérnököket ellehetetlenítették. Mindez nemcsak a gazdaság, az ipar, a tudomány elsorvasztása, a szellemi kapacitás kihasználatlansága, hanem az éltető középosztály elsorvasztása is. A nacionalistázás, a populistázás és más kiürült szavak szitokszóként hangoztatása, a romboló erők kétségbeesett iparkodása a társadalom egészséges szerkezetének rombolása érdekében. Merényletek a család, a gyermekvállalás, a váalláserkölcs, sőt mi több, a természet rendje, a természet erkölcse ellen, totális támadás az élet ellen. A megsemmisítés első lépcsői, amelynek a kapuja homlokzatára Gyurcsányék már azt sem írják föl: Arbeit macht frei.