Van választás

Nézem a műsort, amit az ellenzék produkál nekünk. A sajtóban, a hirdetésekben, a nyilatkozatokban és a közösségi médiában.

Természetesen Gyurcsány Ferenc kinyilatkoztatása a leghíresebb ezek közül, nem is véletlenül.

Idézem, bár szerintem mindenki olvasta, de maradjon meg az utókornak, és kerüljön be a halhatatlanságba.

„Pocsék ember leszel, vagy meghalsz. Melyiket választanátok? Orbán ezt a választást hagyja a hazának, neked. Elfordítjuk fejünket ezrek, milliók halálától, meggyalázásától, mert ha nem, ha segítünk, akkor magunkra vonzzuk a sátán bosszúját és mi magunk fogunk halni – állítja. Orbán szerint életünk ára a bűnbeesés. Az élethez szar alakká kell válnunk – mondja. Meg se próbál más utat ajánlani a nemzetnek. Magyarország vezetője gyáva, erkölcstelen nemzetként szeretne bennünket látni, láttatni. Miért osztoznánk az ő bűnében? Van más választás.”

És ahogy olvasom az ellenzéki kommenteket, az átlagember is meg van zavarodva. Próbálnak ennek örülni, mert hát Orbánra haragudni hálás és egyszerű lelki gyorssegély, de egész egyszerűen nem értem a logikát.

Töröm a fejem, de sehogy nem áll össze nekem a haladó narratíva. Mert nem következetes. Tehát, 1941-ben belépni egy fegyveres konfliktusba, melynek tétje az volt, hogy a történelmi területek egy része visszakerüljön-e az országhoz, bűn volt. Rossz. Most, 2022-ben nekünk fegyveresen kellene csatlakoznunk valamihez, amihez semmi közünk, és nem nyerünk vele. Ha visszanyerjük Erdélyt, ne csatlakozzunk egy háborúhoz, de ha nyolcszoros villanyszámlát nyerünk, akkor igen. „Magyarország vezetője gyáva, erkölcstelen nemzetként szeretne bennünket látni, láttatni” – írta Gyurcsány. „Mert erre kötelez a keresztény nemzeti alapon álló világnézetünk és a bolsevizmussal szembeni elvi állásfoglalásunk” – írta Werth Henrik.

Mondjuk Gyurcsány a kirohanása végén pont a lényeget nem közli, hogy mi az a választás. Mit lehet csinálni. Pedig egyszerű. Április 3-án nem rájuk húzni az ikszet.