„Nem akarok olyan országban élni, ahol valaki a férje miatt kaphat vagy nem kaphat kitüntetést, mindenkit a saját munkája alapján kell megítélni” – nyilatkozta kétértelműen Horn Gábor szabad demokrata ügyvivő, amikor megkérdezték tőle, mit szól ahhoz, hogy Kuncze Gábor feleségének lovagkeresztet adott Hiller István miniszter. Kuncze Gáborné a szigetszentmiklósi szakközépiskolában tanított nyugdíjazásáig. Szakközepes tanítónő eddig még nem kapott lovagkeresztet. Amennyiben Horn Gábor komolyan gondolja, amit az Index című internetes újságnak ígért, akkor hamarosan egy SZDSZ-essel kevesebb lesz Magyarországon. Ha így nézzük a dolgot, nem is olyan rossz, hogy Kunczénét kitüntették…

Nem csoda tehát, hogy Szent Péter az idén is világosan értésre adta nemtetszését. Ezúttal büntetés nem volt, csak óriási eső, közvetlenül a tűzijáték előtt. A vihar úgy vonult délnyugat felől a főváros ellen, mint egy légi deszantezred, kicsit megszórta a Dunántúlt, ám haragja legnagyobb részét a fővárosra zúdította, menekülésre késztetve több mint egymillió szájtátit, akik nem okulván az ég tavalyi figyelmeztetéséből, az idén is kimerészkedtek a Duna-partra ingyen tűzijátékot nézni. Az égi harag – ellentétben a Gyurcsány-kormány permanens bosszúhadjáratával, amit megszorításnak nevez – azonban cseppet enyhült, a tűzijátékot meg lehetett tartani, bár a kutya sem nézte, vagy ha mégis, vacogott a hidegtől. Másnap délelőttre felderült az ég, megérkeztek a meleg légáramlatok, a nap is kisütött, hogy mindenki lássa, ez már a második üzenet volt, s így lesz ez mindaddig, amíg a proletár vircsaft beszennyezi az ország szent légterét.

Ideértve Lantos Tomot is. A proletár vircsaft legundorítóbb megnyilvánulása ugyanis a Magyar Gárda elleni hadjárat. A polgári jog ismeri az ártatlanság vélelmét. Ez azt jelenti, hogy amíg törvényes bíróság törvényes úton jogerősen el nem ítél valakit valamely cselekedetéért, addig az illetőt megilleti az ártatlanság vélelme, mert olykor még az alacsonyabb fokú bíróságok is tudnak nagyot tévedni, lásd például Cserni bíró eseteit.

Ami tehát megilleti a törvény elé idézett embert, még inkább megilleti az ártatlan személyt. Vagyis, ha tíz polgár egyesületet alapít és kinyilvánítják azon szándékukat, hogy eme egyesülettel a nemzeti hagyományőrzést, a hazafias nevelést, a honvédelmi szellemet, a környezet védelmét és hasonló nemes célokat szeretnének szolgálni, akkor amíg a szóban forgó egyesületről valami más be nem bizonyosodik, addig nekik is jár az ártatlanság vélelme.

A demokrácia rendjét ebből fakadóan azok fenyegetik, akik saját gyűlöletüket vetítik ki – esetünkben a Magyar Gárdára -, majd a falra festett ördögre hivatkozva nemzetközi kapcsolataikat is felhasználva, a proletár internacionalizmus jól bevált módszereit alkalmazzák, amikor néhány központi főelvtársat felpiszkálnak az általuk megvádoltak kikészítésére.

Az az abszurd helyzet állt elő, hogy ha ez a proletár vircsaft tehetné, a Magyar Gárda egyesület tíz alapító tagját megelőző céllal börtönbe vetné, s úgy ítéltetné el a tíz embert, hogy azok nem csináltak semmit, hiszen az első érdemi lépés, a Gárda-mozgalom megindítása csak e hét szombaton lesz esedékes délután háromkor a budai Várban, a Szent György téren, ahová minden igaz demokratát várunk. Ehhez képest már a preventív bitót állítaná föl a liberális 168 Óra című hetilap egyik szerzője, aki kifejti: „Nem tudom, mindig meg kell-e várni, hogy a kinyilvánított szándékból tett legyen…” Nem, nem kellett mindig megvárni. Voltak korok, amikor az imperializmus szekértolóit előbb kivégezték, és csak azután ítélték el. Nem véletlen, hogy a hetilap egy másik hőse leírja: „Addig kell szétverni őket, amíg nem elég erősek. Ha megerősödnek, bármi megtörténhet…”

Látható tehát, hogy a Magyar Gárda megalakulása történelmi mérföldkőnek ígérkezik. A vörös restauráció fenyegetésével szemben kell a józan emberi léptéket megvédelmeznie. A Gárda képes lesz rá, ha ön is akarja. Ugye, eljön?