Fotó: ShutterStock
Hirdetés

Giorgia Meloni lesz az idei Budapesti Demográfiai Csúcs egyik fő felszólalója, amit szeptember 14–16-án tartanak a Szépművészeti Múzeumban. De miért nagy dolog ez, hova nyúlik vissza a olasz kormányfő és a magyar vezetés barátsága, és miért tűnt úgy, hogy elmúlt években elhidegült egymástól az olasz és a magyar jobboldal?

Olaszországban sokan, Magyarországon kevesebben figyeltek fel arra, amikor 2018. február végén Orbán Viktor miniszterelnök Budapesten fogadta Gior­gia Melonit, az Olaszország Testvérei (FdI – Fratelli d’Italia) elnökét. Az FdI a Matteo Salvini-féle Liga (Lega) és a Fidesz régi szövetségesének számító, Silvio Berlusconi vezette Hajrá Olaszország! (Forza Italia) által alkotott jobboldali szövetségbe tartozott. Hármasukból akkor még leginkább csak Berlusconi neve volt közismert Magyarországon, ami nem meglepő módon, hiszen az FdI még csak néhány százalékos, társaitól jobbra eső párt volt.

Ezért is volt figyelemre méltó, hogy a magyar miniszterelnök fogadta Melonit, ráadásul néhány nappal a március 4-i olasz parlamenti választások előtt. Akkor felemás jobboldali siker született: a legerősebb pártszövetség a jobboldal lett, önálló pártként azonban a legtöbb voksot az akkor még rendszerellenesnek és inkább baloldalinak tartott Öt Csillag Mozgalom kapta. Utóbbi végül koalíciót alakított Salvinivel, Meloni és Berlusconi ellenzékben maradtak.

Meloni kivár

Jól jártak, mert a kormány a rákövetkező évben felbomlott, választás helyett pedig a politikai elitbe addigra besimuló ötcsillagosok a szocialistákkal alkottak új többséget. Nem volt sokkal hosszabb életű ez a kormány sem, 2021-ben egységkormány alakult az Európai Központi Bank korábbi elnöke, Mario Draghi vezetésével. Az FdI ebből a kormányból is kimaradt, és ez is jó döntésnek bizonyult. A 2022-es választásokat ugyanis magasan megnyerte a jobboldali szövetség, a legerősebb párt pedig ezúttal már Melonié volt, 25,98 százalékkal – nagy ugrás volt ez a négy évvel korábban elért 4,26-hoz képest.

Korábban írtuk

Ellenzéki éveiben Giorgia Meloni számtalanszor biztosította támogatásáról a magyar kormányt és Orbán Viktort. A miniszterelnök 2019-ben részt vett az FdI Atreju nevű nagyrendezvényén, beszéde után a tömeg együtt énekelte az Avanti ragazzi di Buda című ikonikus dalt. Erős jelzéseket adott tehát egymásnak a magyar és az olasz jobboldal. Meloni baráti kapcsolatot alakított ki Novák Katalinnal is, aki ismeretségük elején még családügyi államtitkár volt, ma már köztársasági elnök.

Nyomás alatt

A 2022-es választások közeledtével hamar kiderült, hogy a brüsszeli establish­ment mindent meg fog tenni Meloni ellehetetlenítésére. Napokkal a választások előtt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az amerikai Princeton Egyetemen tartott beszédében azt mondta, az általa vezetett testület bármilyen demokratikus kormánnyal kész együttműködni, azonban ha „rossz irányba mennek a dolgok”, akkor megvannak az eszközeik az adott országgal szemben – és példaként említette Magyarországot és Lengyelországot. Az alig burkolt fenyegetés felháborította a lengyel és a magyar kormányt, de az olasz jobboldalt is, és okkal feltételezhetjük az olasz néplélekre építve, hogy nem elvett, hanem hozzátett Meloniék eredményéhez.

Giorgia Meloni miniszterelnök lett, de rendkívül nehéz helyzetbe került. Kulcsfontosságú számára, hogy az olasz jobboldal egyik központi ügyét, az illegális migráció megfékezését sikerre vigye. Ezt viszont az Európai Unió nem adja ingyen, az olasz gazdaság nehéz helyzetét kihasználva Brüsszel lényegében az uniós pénzekkel zsarolja Olaszországot. Meloni előtt intő példaként lebegtetik Magyarország esetét: ha Brüsszel nem akarja odaadni a pénzt, akkor nem fogja odaadni.

Az olasz jobboldal győzelmekor már bő fél éve tartott az ukrajnai háború. Az oroszellenességnek nincs hagyománya az olasz jobboldalon, de egyébként se jellemző az ottani politikára: gondoljunk csak Vlagyimir Putyin orosz elnök és a néhai Silvio Berlusconi, korábbi miniszterelnök baráti viszonyára, vagy arra, hogy Matteo Salvini putyinos pólóban feszített a moszkvai Vörös téren. Meloni ehhez képest a háború ügyében beállt egy masszívan atlantista, Ukrajna-párti irányba és többször is találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Az elmúlt egy évben forrásaink rendre azt mondták, hogy eme álláspont mögött nem mélyről jövő meg­győződés van, hanem politika. Ha Meloni kormányon akar maradni, nem engedheti meg magának, hogy ebben a kérdésben szembemenjen a brüsszeli fősodorral. Az olasz politikát ismerve ugyanis nyilvánvaló, hogy nincs olyan stabil bázisa, mint mondjuk a magyar kormánynak.

Újra Budapesten

Giorgia Meloni mindazonáltal nem fordult el a magyar kormánytól. Pedig ezt sokan megpróbálták elérni, már évekkel ezelőtt is egymást érték az elemzések, hogy az egyre erősebb Melonit be kell fogadnia és át kell alakítania a brüsszeli fősodornak, különben „Orbán Viktor karjaiba kergetik”.

Az európai jobboldal egyik rákfenéje, hogy mérsékeltebbnek számító pártok félnek a konzervatívabbaktól, a liberális sajtó és politika nyomására inkább balra igazodnak. Nincs széles körű összefogás, miközben az Európai Parlament szavazásain is látszik, hogy a fősodorbeli mérsékelt szociáldemokraták se félnek együtt­szavazni a szélsőballal, nem sietnek rémülten elhatárolódni tőlük, inkább úgy tekintenek rájuk, mint kicsit hippisebben öltöző szövetségeseikre. A jobboldalon viszont minden erre mutató törekvés ellenére egyre nehezebbnek tűnik szoros és ütőképes szövetséget kialakítani a különböző pártcsaládok közt. A Fidesz az Európai Néppártból való kilépése óta független; az Osztrák Szabadságpárt, francia Nemzeti Tömörülés és sokan mások az Identitás és Demokrácia csoportba tartoznak; maga Meloni pedig az Európai Konzervatívok és Reformisták elnöke, egy pártcsaládban ül a lengyel kormánypárttal. Aligha meglepő, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke ez év elején már Rómában udvarolt Meloninak. A jobboldali összefogás sorsát valószínűleg a jövő júniusi EP-választásig nem is fogjuk megtudni.

Giorgia Meloni részvétele a Budapesti Demográfiai Csúcson jó példa arra, hogy a brüsszeli zsarolással és liberális nyomással szemben milyen együttműködési lehetőségeket tudnak találni az európai jobboldali vezetők. A családpolitika és a demográfia olyan téma, ami elméletben képes arra, hogy akár pártokon átívelő egységet is teremtsen, hiszen az egész világot – ha nem is egyforma előjellel – érintő kérdésről van szó. Ugyanakkor viszont a migrációt elutasító, hagyományos családmodell mellett kiálló, az LMBTQ-propagandával szemben a gyerekvédelmet hangsúlyozó magyar álláspont a liberális politikai fősodor számára abszolút elfogadhatatlan. Meloni koordináta-rendszerében azonban ez egy olyan téma, ami az olasz politikai gondolkodásban is fontos, és meri vállalni.

A konferencia arca ráadásul Novák Katalin köztársasági elnök, akivel közeli barátságát számos közös nyilatkozat és fotó tanúsította az elmúlt évekből: augusztus végén együtt ebédeltek Rómában, de emlékezetes az a kép is, amin májusban az Európa Tanács izlandi csúcstalálkozóján egy hotelszobában beszélgetnek, felhúzott lábbal ülve a fotelben, abszolút nemhivatalosan. Novák Katalin erős pillére lett a magyar külpolitikának, stratégiája röviden nagyjából úgy foglalható össze, hogy egy kicsit mást és egy kicsit másképpen mond, ezzel szándék szerint bővítve a magyar diplomácia mozgásterét.