Ukrajna az önállósulása óta küzd a korrupcióval, különösen annak felső szinteken elkövetett típusával. Bár még az országot feltétel nélkül támogató nyugati hatalmak is régóta elvárják az ukrán vezetéstől a korrupcióval szembeni fellépés fokozását, így is kérdéses, hogy mennyire veszi komolyan ezt az igényt a kelet-európai ország. Ha megnézzük ugyanis az elmúlt évek korrupcióval összefüggő felméréseit, világosan látszik, hogy még a balliberális érdekek megrendeléseit kiszolgáló szervezetek sem tudják úgy alakítani „mutatóikat”, hogy azok Ukrajnára nézve kedvező eredményekkel záruljanak.

Ráadásul a háború újabb, korábban ismeretlen utakat nyitott meg a korrupció előtt az országban, hozzájárulva ahhoz, hogy a visszaélések – még Ukrajna viszonylatában is – addig ismeretlen méreteket ölthessenek. Az elmúlt időszakban az állam minden szintjén egymást követték ezek a botrányok, amelyért a friss kutatások szerint egyértelműen az ukrán elnököt teszi felelőssé a lakosság.

Hirdetés

Ukrajnában történelmi hagyományai vannak a korrupciónak, különösen annak felső szinteken elkövetett típusának. A Szovjetunió összeomlása után – a privatizációs visszaélések és egyéb hatalmi átrendeződések eredményeként – az ország az oligarchikus struktúra és a káros politikai berögződések fogságába esett, amelynek negatív következményei a mai napig érezhető, mély sebeket ejtettek az állam normális – közkedvelt nyugati szóhasználattal élve – „jogállami” működésén.

Sokat mondó tény, hogy a felső szinteken megjelenő korrupció definícióját az Európai Számvevőszék éppen egy korábbi, Ukrajnával foglalkozó jelentésében értelmezte: „a magas szintű hatalommal való olyan visszaélés, amely kevesek javát szolgálja, és széles körben súlyos kárt okoz az egyéneknek és a társadalomnak”. Vagyis a közjavak jogtalan eltulajdonítása a közhatalom birtokosai által, amely nemcsak a közintézményekbe, összességében pedig az ország vezetőibe vetett bizalmat zülleszti le, hanem a szabad versenyt és a gazdasági növekedést is akadályozza.

Mindez valamelyest magyarázza azt a meglehetősen atipikus helyzetet, hogy még az országot egyébként feltétel nélkül támogató nyugati politikai vezetők és pénzemberek is elvárják az ukrán vezetéstől, hogy szabjon gátat a határain belül uralkodó korrupciónak.

Ennek ellenére erősen kérdéses, hogy voltaképpen mennyire veszi komolyan ezt az igényt a nyugati szövetségi rendszerekhez csatlakozni vágyó Ukrajna. Ha ugyanis megnézzük az elmúlt évek korrupcióval összefüggő felméréseit, világosan látszik, hogy a balliberális érdekek megrendeléseit kiszolgáló szervezetek sem tudják úgy alakítani „mutatóikat”, hogy azok kedvező eredményekkel záruljanak a kelet-európai országra nézve, amely:• a  háború kitörése előtt a Global Initiative against Transnational Organized Crime (GITOC) bűnözési indexén a világ 193 országa közül a 34., míg Európában a 3. legrosszabb;• a Transparency International korrupciós rangsorában 2021-ben a 180-ból az 59., míg 2022-ben a 65. legrosszabb helyet érte el. 

Korábban írtuk


A rendkívül lesújtó képet csak tovább súlyosbítja, hogy miközben a háború újabb, korábban ismeretlen utakat nyitott meg az országban a korrupció előtt, egyben hozzájárult ahhoz is, hogy a visszaélések – még Ukrajna viszonylatában is – eddig ismeretlen méreteket ölthessenek. Mindez pedig soha nem látott morális mélységekkel párosul, hiszen gyakran a hazát kiárusítva, vagy épp a háború borzalmait elszenvedő katonák, illetve civil lakosság gyötrelmeit felhasználva történik.

Erre hívta fel a figyelmet Seymour Hersh többszörös Polk- és Pulitzer díjas oknyomozó újságíró is, aki az idén áprilisban közzétett írásában – egy amerikai hírszerzési tisztviselőre hivatkozva – nem kevesebbet állított, minthogy az ukrán központi vezetés által üzemeltetett korrupciós hálózat megközelítőleg 400 millió dollárt sikkasztott el az Egyesült Államok által nyújtott üzemanyagtámogatásokból. Hersh szerint az amerikai vezetés kezdettől fogva tudott a visszaélésekről, ám a „magasztosabb cél” érdekében némán tűrt, egészen addig, amíg a korrupció tarthatatlan méreteket nem öltött, lépésre kényszerítve ezáltal Amerikát, amely magát a CIA igazgatóját, William Burnst bízta meg, hogy tegyen rendet az ukrán fejekben. Burns januári kijevi útja során – határozott utasítások mellett – egy 35 névből álló listát adott át Zelenszkijnek, amely azon tisztviselők adatait tartalmazta, akik a legtöbbet „markolták” az amerikai adományokból. Nem sokkal e találkozót követően az ukrán elnök több magas rangú állami tisztviselőt is menesztett hivatalából.

Érdemes megjegyezni, hogy idén nyáron – tehát mindössze pár hónappal a még a színfalak mögött kezelt esetet követően – az amerikai külügyminisztérium felügyelő hivatala már nyilvános jelentésében is arra figyelmeztetett, hogy az ukrajnai kormányzati és magánkorrupció ellehetetleníti az Ukrajnának a háború kitörése óta küldött támogatások nyomon követését, amely „hosszabb távon kockázatot jelent az amerikai és külföldi segítségnyújtások hatékonyságára nézve”.

A teljes cikk IDE kattintva a Tűzfalcsoport oldalán olvasható.