Fotó: MTI
Szijjártó Péter a Hechinger Kft. beruházásának átadásán Tiszakécskén 2022. december 9-én. A német tulajdonú, autó-, gép-, építő- és orvostechnikai ipar számára elektronikai részegységeket gyártó vállalat 1,4 milliárd forintos beruházását az állam 276 millió forinttal támogatta
Hirdetés

Az Európai Parlament (EP) költségvetési ellenőrző bizottsága (CONT) meghallgatást tartott mindazon német cégek ügyében, amelyeket – állítólag – szisztematikusan diszkriminálnak a magyarországi pályázati kiírásokban. A pozitív megkülönböztetés vádját egy jól ismert Soros-NGO, a Transparency International igazgatója, Martin József terjesztette az uniós bizottság elé. A Magyarországon működő német cégeket és vállalatokat tömörítő Német Gazdasági Klub elnökét pedig nem is engedték megszólalni az ügyben, a bizottság elnöke megtagadta tőle a felszólalás lehetőségét. Arne Gobert üzleti jogász, a Német Gazdasági Klub elnöke, aki huszonöt éve él és dolgozik Magyarországon, végül a sajtónak mondta el a tapasztalatait:

– Évről évre újabb német cégek fektetnek be Magyarországon, és általánosságban elégedettek az együttműködéssel. Az én meglátásom szerint egyáltalán nincs negatív megítélése Magyarországnak. Vannak olyan iparágaink, ahol bizonyos kérdésekben viták vannak ugyan, de úgy gondolom, hogy ezek a kérdések ha valóban fontosak, a bíróságra kell vinni őket, nem pedig az EP bizottságaihoz – mutatott rá a német szakember.

De miért bántja az uniót és főleg a Soros-féle Transparencyt a német vállalatok gyümölcsöző működése hazánkban? A Magyarországon ténykedő német vállalkozások súlya meghatározó: a külföldiek által előállított hozzáadott érték 30,4 százalékát adják. A korábbi években a német és a magyar gazdaság szorosan együtt mozgott, ám ennek mértéke mostanra csökkent, a két ország ipari teljesítménye kettévált: a magyar ipar növekvő, a német csökkenő trendet mutat a Makronóm Intézet elemzése szerint. A gazdasági kutatóintézet arra hívja fel a figyelmet, hogy a korábbi szoros ipari együttmozgás, amely 2000 és 2017 között 94 százalékos volt, mára megszakadt. 2018–2022 novembere között már csupán 36 százalékot mutatott, ami annak tudható be, hogy a német ipari teljesítmény lassult, míg a magyar növekvő pályán maradt. Ennek nagyon is érthető okai vannak. A német klímalobbi hadat üzent nemcsak a fosszilis energiahordozóknak, hanem az atomenergiának is, és az így okozott energiakrízis már az ukrajnai háború kitörése előtt éreztette hatását a német ipari szektorban.

Németország a folyamatos atomerő­mű-bezárások miatt a franciáktól vásárolt áramot, így a termelés és előállítás egyre drágább lett. Ezzel párhuzamosan egyre-másra jelentkeztek a német vállalatok Magyarországon. Nálunk ugyanis az energiabiztonság még a háború után sem rendült meg. Ugyanígy ösztönzőleg hat a magyarországi beruházásokra a 2010 óta épített munkaalapú társadalom, amelyben az oktatási és képzési rendszer rugalmasan tud reagálni a betelepülő cégek igényeire. A Makronóm Intézet elemzése példának hozza fel az Audi 120 milliárd forintos beruházását, amely 260 új munkahelyet hoz létre, 33 ezer négyzetméteren elektromos meghajtásokat fog gyártani, várhatóan 2025-től. Említették a Mercedes 400 milliárd forintos beruházását is, amelyben a vállalat magasabb kategóriájú, technológiailag nagyobb hozzáadott értékű típusok gyártását hozza Magyarországra. De még ez is eltörpül a BMW 800 milliárd forintos gigaberuházása mellett, amely azt célozta meg, hogy évente 150 ezer gépkocsit legyenek képesek előállítani a magyarországi gyárban. Összességében elmondható, a bizalmi indikátorok azt mutatják, hogy a legtöbb ország, köztük Németország feldolgozóipara is zsugorodni fog a BMI (beszerzésimenedzser-index) alapján, ugyanakkor a magyar adat továbbra is érdemi bővülést jelez.

Korábban írtuk

Elképzelhető, hogy a német cégek magyarországi túlélése fáj Brüsszelnek?

Április 15-én leállították Németország utolsó három működő atomerőművét, ezzel összesen már 27 bezárt nukleáris erőművel dicsekedhetnek a németek. A két zöldminiszter olyannyira eltökélt az atomenergia európai korlátozásában, hogy a Paks II. beruházás francia vezérlőegységeit sem engedélyezi leszállítani, noha ezzel megszeg egy már aláírt szerződést. Hogy mennyire nem klímabarát a németek energiapolitikája, arra talán rámutat az a tény, hogy mivel a nagy mennyiségű orosz gáz nélkül a gáztüzelésű erőműveket nem tudják optimálisan üzemeltetni, fokozatosan újraindítják a már leállított szén­erőműveket, miközben korábban éppen klímavédelmi okok miatt vették ki azokat a rendszerből. Csak tavaly októberben összesen 12 széntüzelésű erőművet kapcsoltak vissza a hálózatba az áramellátás biztosítása érdekében. Közben a belföldi, még nagy tartalékkal rendelkező lignitbányászatot is úgy felpörgetik, hogy falvak és templomok esnek áldozatául. Sőt, Németország az erkelenzi külszíni szénbánya terjeszkedése miatt szélerőműveket szerelt le.

Nehéz tehát azt mondani, hogy mindez a klímabarát, környezettudatos politika része volna. A villamosenergia-ellátás jelenleg a legégetőbb kérdés a németeknél. Ennek tetejébe pedig – mintha nem lenne eléggé nehéz így is – Robert Habeck gazdasági miniszter azt találta ki, hogy az új építésű lakásokban árammal működő hőszivattyúkat telepítsenek, és a többi háztartásban is cseréljék le a mostani gáz- és olajfűtésű rendszereket hőszivattyúra. Már 2024-től bevezetné a gáz- és olajfűtési rendszerek telepítésének teljes tilalmát. Nyilván mindannyian azt kérdezzük, hogy „noormális?”.

De a válasszal várjunk még egy kicsit, és nézzük meg az előzményeket! Tavaly a francia elnök és a német kancellár egyszerre hördült fel az USA inflációcsökkentő törvényének elfogadásakor. Az ugyanis olyan adó- és vámkedvezményeket ad az Amerikában zöldberuházásokat megvalósító nemzetközi cégeknek, hogy elszipkázhatja az európai vállalatokat a kontinensről. Emmanuel Macron és Olaf Scholz ezért közös nyilatkozatban ítélték el a Biden-adminisztráció intézkedéscsomagját, és azt mondták, határozott lépéseket tesznek. Emmanuel Macron tett is lépést, kínai látogatása például igencsak felborzolta a kedélyeket az óceán másik felén, főleg az olyan nyilatkozatai kapcsán, mint például: Európa nem követheti vakon az Egyesült Államok példáját, és el kell kerülnie, hogy „belerángassuk magunkat olyan válságokba, amelyek nem a mieink”.

Olaf Scholz az ellenkező irányba lépett, miután Joe Biden váratlanul a Fehér Házba rendelte március elején, és a nyilvánosság teljes kizárásával, négyszemközt egyeztettek négy órán keresztül. A német kancellár nemhogy nem tette rendbe a kérdéses inflációcsökkentő törvény ügyét, hanem egy Kína elleni szankció ötletével tért haza Washingtonból, ami már nemcsak a német gazdaságot, hanem egész Európáét döntené romba. Cserében dicséretet kapott az amerikai elnöktől az ukrajnai háború töretlen támogatásáért. Emmanuel Macron ellenben polgárháborús állapotokat kapott, állítólag a nyugdíjreformot érintő törvény miatt.

Most kanyarodjunk vissza a német energiamizériához: a leállított atomerőművek, újranyitott szénerőművek és lignitbányák, illetve az elektromos rendszert terhelő hőszivattyúk kérdésére. Napokkal azután, hogy a német kormány bejelentette, kötelezővé tenné a háztartásokban a hőszivattyús fűtést a gáz és olaj helyett, kiderült, hogy a legnagyobb német hőszivattyút gyártó cégre sikeres ajánlatot tett egy amerikai cég. Az eddig sikeres, nyereséges német Viessmann Csoport épületklimatizálással foglalkozó üzletága az amerikai Carrier Global Corporationhöz kerülhet, amely piacvezető a legkorszerűbb technológiának számító hőszivattyúrendszerek gyártásában.

Itt térhetünk vissza az alapkérdéshez, ugyanis a Magyarországon beruházó német cégek állítólagos pozitív diszkriminációjával kapcsolatos brüsszeli meghallgatás napján, két héttel ezelőtt éppen kedden este jelentették be a német–amerikai megállapodást, aminek értelmében a Carrier Global Corporation 12 milliárd eurót fizet a Viessmann német családi vállalkozásért, amely az ágazat 14 500 fős dolgozói állományának legnagyobb részét foglalkoztatja. Az amerikai partner a vételár 80 százalékát készpénzben fizeti ki, 20 százalékát pedig részvényekkel. A Viessmann család így a bekerül a Carrier legnagyobb részvényesei közé.

Robert Habeck szövetségi gazdasági miniszter, alkancellár másnap közölte, hogy a kormány megvizsgálja a tervezett ügyletet. A külföldi tulajdonszerzést akkor engedélyezik, ha az szolgálja a német gazdaság érdekeit, emelte ki a miniszter. Ne legyen kétségünk: ha az üzletet jóváhagyják, a német háztartások az amerikai multitól vásárolják majd – kötelezően – a fűtésrendszert.

Ez lehet tehát a válasz számos kérdésre. Arra, hogy miért érte meg a német kormánynak tönkretenni az ország energiaellátását, lerohasztva Európa vezető gazdaságát, és miért szaladgál Brüsszelbe a Transparency International magyarországi vezetője feljelenteni és megfélemlíteni a hazánkban beruházó, jól működő német cégeket. Főleg pedig arra, miért Joe Biden veri a tamtamot az uniós szankciókhoz.

A szerző a Hír TV Háború Ukrajnában adásának felelős szerkesztője, a cikk az adásban feldolgozott témák alapján íródott.