Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)
Hirdetés

Franciaországban – több más európai országhoz hasonlóan – nőtt a hajléktalanok száma az elmúlt évtizedben. Az emelkedéshez a globális pénzügyi és a migrációs válság is hozzájárult.

Az INSEE francia statisztikai intézet szerint több mint 12 ezer hajléktalan él az utcákon a nyugat-európai országban. 2018-ban 566 nincstelen vesztette életét országszerte a Les Morts de la Rue nevű segélyszervezet szerint, közülük több mint százan Párizsban haltak meg. Ez a szám körülbelül fele a New Yorkban meggyilkolt emberek számának.

Farha párizsi és calais-i menekülttáborokat, marseille-i nyomortanyákat és romatelepeket keresett fel. A jelentéstevő tapasztalatainak összegzése után felszólította a francia kormányt, hogy vessen véget a lakhatáshoz való nemzetközi jogot sértő kilakoltatásoknak.

„Calais-ben láthatóan traumatizált emberekkel találkoztam” – mondta a kanadai jogász, bírálva a rendőrség bánásmódját az erdőkben és az út mentén háló nincstelenekkel szemben.

A francia parlament 2007-ben fogadta el a lakhatási jogról szóló törvényt, amely kimondja, hogy a Franciaország területén szabályosan tartózkodó személyeknek az állam garantálja az önálló és megfelelő szálláshoz való jogát. Ennek értelmében bírósághoz fordulhatnak mindazok, akik a lakhatási kérelmük benyújtását követő hat hónapon belül sem kaptak szállást az illetékes helyi szervektől.

Az ENSZ-jelentéstevő is kifogásolta, hogy sok hajléktalan az alapvető ellátásokhoz sem jut hozzá.

Franciaországnak arra kellene összpontosítania, hogy feltétel nélkül fedelet biztosítson a hajléktalanoknak, ehelyett munkájuk, egészségi állapotuk és adminisztratív státusuk szerint osztályozza és szállásolja el őket – mutatott rá Farha.