Egy évvel Magyarország uniós csatlakozása után a németekhez küldhető magyar építőipari kontingens sikertelenségének kérdéseit vizsgálta meg a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Minden uniós tagország esetenként, külön bírálja el a vállalkozási szerződés keretében kiutazó magyar munkások sorsát, kivétel ez alól Németország, amely 3800 főt engedélyezett, és Írország, de ők csupán húsz alatti létszámot engednek a magyaroknak.

Koji László, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi tagja hangsúlyozta, hogy ebben a keretben természetesen nincsenek benne a magán munkavállalók, csak azok a magyar cégek, amelyek vállalkozási szerződéssel utaztatnák a dolgozóikat külföldre.

A kamara elnökségi tagja elmondta, mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a német piacon csökken az építőipari tevékenység, valamint hogy Németországban számos olyan rendelkezés maradt életben, amit még 2004. május 1-je előtt hoztak, és korlátozzák a külföldi munkavállalók lehetőségeit. Ilyen jogszabály például, hogy a német cégek csak meghatározott százalékban foglalkoztathatnak külföldieket, így a magyar cégek jellemzően német kis- és középvállalatokhoz társulnak be.

Koji László elmondta, a németek rendszeresen tartanak ellenőrzéseket, amelyek kommandós módszerek bevetésével és iratok lefoglalásával járnak, és olykor egy évig is eltart, mire lezárulnak. Ez is visszatartó, elrettentő erő, csakúgy mint az, hogy a magyar építőipari vállalkozók többségének hiányzik a megfelelő jogi ismerete, ami elengedhetetlen lenne a sikeres munkavégzéshez, hiszen csak így lehet kiküszöbölni többek között a kettős adózást.

Koji László hozzátette, ugyancsak hátrányt jelent a németek azon rendelkezése, amely a német munkavállalók érdekeit védi. Folyamatosan figyelik ugyanis a munkanélküliségi mutatókat. Azokat a területeket, ahol átlépi az átlagot, zárolt körzetekké nyilvánítják és itt külföldiek egyáltalán nem vállalhatnak munkát.