Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)
Hirdetés

Simon Fanshawe szerint – aki a csoport hat alapítójának egyike volt még 1989-ben – a Stonewall LMBTQ-aktivistái teljesen elvesztették a fonalat. Fanshawe, aki vállaltan meleg és évtizedeken át harcolt az egyenlő jogokért Nagy-Britanniában, azt mondta: ő és mások úgy értek el eredményeket, hogy beszéltek azokkal, akiknek más véleménye volt.

Ezzel szemben a Stonewall társalapítója azzal vádolta napjaink transzaktivistáit, hogy azok saját ideológiájukat megkérdőjelezhetetlennek tekintik.

„Az eddig elvégzett munkánkat most azzal fenyegetik, hogy az egészet semmissé teszik, a Stonewall hírnevét lejáratják, hitelességét pedig elpocsékolják azok a transzaktivisták, akik azt hiszik, hogy ők diktálhatják, mit mondhat és gondolhat mindenki más” – írta Fanshawe a Daily Mailben.

„Az aktivisták egy kis csoportja, köztük azok, akik átvették a Stonewall irányítását, nem akarják kiterjeszteni a korrektséget és toleranciát a társadalom többi részére” – állapította meg.

„Az egyenlőség számukra azt jelenti, hogy vita nélkül ráerőltetik a nézeteiket mindenki másra. Ennek pedig minden olyan embert, aki a szólásszabadságot szentnek és sérthetetlennek tekinti, aggodalommal kéne eltöltenie.”

Fanshawe elmondta, hogy „leesett az álla”, amikor a Stonewall „transzneműek befogadásáért felelős vezetője”, a 24 éves Kirrin Medcalf kedden a bíróságon kijelentette: „egy [emberi] test nem eredendően férfi vagy női. Csak egy test”.

Korábban írtuk

Az aktivista a kijelentést egy diszkriminációs per során tette, amelyet Allison Bailey ügyvédnő indított az LMBTQ szervezet ellen. Bailey azt állítja, hogy irodáját, a Garden Courtot az annak tanácsadójaként működő Stonewall rávette, hogy csökkentse a fizetését azután, hogy kritizálni merte a transzideológiát.

A 24 éves Medcalf, aki a hét elején kizárólag édesanyja és egy „segítőkutya” jelenlétében volt hajlandó tanúvallomást tenni, azt állította, hogy Bailey transzideológiát ellenző álláspontja miatt a transzneműek „fizikai bántalom veszélyének” vannak kitéve.

A Stonewall társalapítója úgy reagált az állításra, hogy „[a] Kirrin Medcalfhoz hasonló emberek azt képzelik, a valóságot képesek megváltoztatni olyan módon, hogy az megfeleljen az elvárásaiknak.”

„Egy véleménykülönbséget fizikai fenyegetésként írnak le. Medcalf szerint minden transznemű személy, aki Bailey-vel találkozik, ki van téve a támadás veszélyének. Ez egy teljesen valótlan forgatókönyv”.

Tavaly májusban az akkori egyenlőségjogi miniszter, Liz Truss, aki jelenleg külügyminiszter felszólította a kormányt, hogy szüntesse meg a Stonewall-lal való együttműködését, mivel az egyre radikálisabb álláspontot képvisel a transzneműséggel kapcsolatban.

Annak ellenére, hogy egy állítólagosan konzervatív kormány van hatalmon, mintegy 250 kormányzati szerv fizetett a Stonewallnak azért, hogy „oktassa” őket olyan kérdésekben, mint például a gendernévmások.

Annak ellenére, hogy Truss felszólított a szélsőbaloldali jótékonysági szervezet finanszírozásának leállítására, a most általa vezetett külügyminisztériumról januárban kiderült, hogy 2020 és 2021 között több mint 750 ezer fontot (több mint 340 millió forint) juttatott a Stonewallnak. A brit kormány összesen 1,2 millió fontot (több mint félmilliárd forint) biztosított a szervezet részére az adófizetők pénzéből ebben az időszakban.

Az LMBTQ-szervezet gyakran került konfliktusba más, látszólag progresszív hangadókkal is Nagy-Britanniában, például a Harry Potter írójával, J. K. Rowlinggal, és TERF-nek (a transzneműeket kirekesztő radikális feministáknak) gúnyolták a hozzá hasonló kritikusokat.

Simon Fanshawe szerint a Stonewallnak nem lenne szabad ignorálnia azon nők véleményét, akik ellenzik, hogy transzneműek [biológiai férfiak] női számokban versenyezzenek, vagy azt, hogy biológiai férfiakat engedjenek be kizárólag nők számára fenntartott terekbe, például öltözőbe és mosdókba.

„Azoknak a nőknek, akik megszólalnak – még ha olyan nagyra becsültek is, mint J. K. Rowling vagy Martina Navratilova -, csak annyit üzennek, hogy fogják be” – írta Fanshawe. – „Gyakran úgy érzem, mintha a transzvitával visszasüllyedtünk volna egy, a feminizmus korát megelőző időszakba, amikor a nőket gyakran bugyutának tekintették, akiknek semmi közük a társadalmi diskurzusokhoz”.

(forrás)