Fotó: MTI/EPA/Mohamed Badra
Rendőrök összecsapnak tiltakozókkal Párizs központjában 2023. július 1-jén
Hirdetés

A nagy francia filozófus, esszéíró úgy látja, hogy ami most történik Franciaországban, az a francia állam minden intézményével szembeni, mélyben gyökerező olyan elutasítás, amelyet részben a szélsőbaloldal gyújtogató retorikája táplál. Pascal Bruckner így fogalmazott a Figarónak:

„A keddi rendőrségi baklövés csak ürügy volt, amely aztán pavlovi indulatokat váltott ki. Egy tökéletesen összehangolt dráma zajlik a szemünk előtt, amelyben a randalírozók egy olyan forgatókönyvből játszanak, amely már minimum 2005 óta ki van dolgozva. Az erőszak állandóan jelen van a külvárosokban, a mindennapi élet egyfajta hangszínfoltját képezi, de a mostani tragédia lehetőséget adott arra, hogy az erőszak teljes pompájában megmutassa magát. A fiatal lázadók számára most kezdődik a nyári szünet, és az éjszakák forrónak ígérkeznek. Jegyezzük meg azt is, hogy nem minden élet ér ugyanannyit ezek szerint. Egy rendőr halála vagy Molotov-koktéllal való felgyújtása nem vált ki érzelmeket, leszámítva azokat a tapsolókat, akiknek a lángoló rendőr látványa csak egy grillcsirkéét idézi fel.”

Bruckner arra utalt, hogy néhány hónappal ezelőtt felgyújtottak egy rendőrt és migránsok grillcsirkének nevezték a szerencsétlen embert. 2005-ről pedig azért beszél, mert az első migránslázadás akkor tört ki, hetekre felgyújtva Párizst és több francia nagyvárost – ismerteti az Origo.

„Ahogy az az ilyen típusú zavargásoknál lenni szokott, most is összekeverednek a kábítószer-kereskedők aggodalmai a francia állam valamennyi intézményének elutasításával. Ez az egész egy olyan nihilista szédülésbe fordul át, amely mindent, aminek az emberek életét kellene javítania, elpusztít. Ez a vandalizmus sajnos nem csak a külvárosokban jellemző, a sárga mellényesek 2019-es lázadása, vagy a nyugdíjreform elleni 2022-es és 2023-as tüntetéseken is ott munkálkodott, a fekete blokkal, az antifákkal és más szélsőbaloldali rendbontókkal együtt. Az igazi rémálom most a Felkelés a Földért mozgalom és a környékbeli randalírozók, a környezetvédő újgazdagok, valamint a neoproletárok szövetsége lenne, akik egy lehetetlen és hihetetlen forradalom kottájából játszanának. A négyhónapos káosz és hisztéria, amelyből épp most kerültünk ki, nem múlt el nyom nélkül: nem lehet büntetlenül erőszakot elkövetni. A tűz elképesztő sebességgel terjed és minél inkább eltűrjük, annál inkább ez lesz a konfliktus kizárólagos nyelve. Ebben a logikában előbb lecsapunk és csak aztán beszélünk”

– mondja a világhírű esszéíró.

Fotó: MTI/EPA/Julien Mattia
Tüntetők által bezúzott kirakatüvegnél áll egy férfi Párizs közelében lévő Montreuil-ben 2023. július 1-jén

„A migránsok lázadását az összes létező közösségi platform közvetítette, de ez a lázadás nem más, mint a negatív integráció sajátos formája, egy beavatási szertartás része, amelyben a hiányzó vagy nem létező apa elleni keserű kamaszkori lázadás helyét a rendőrség elleni harc veszi át”

– mondja Bruckner. Gyűlölik az anyaországot, be sem akarnak illeszkedni, a párhuzamos társadalom tombolásáról van szó, ez derül ki a filozófus szavaiból.

A szélsőbaloldal által hangoztatott rendőrellenes retorika és a rendszerszintű rasszizmus vádja csak tovább szította a külvárosok egy részének gyűlöletét, ezt kérdezte a Le Figaró újságírója Brucknertől, aki érdekes választ adott:

„Húsz év alatt annyi változott, hogy megjelent a muszlimokkal szimpatizáló, lázadó ultrabaloldal, amely fanatikusan anticionista, azaz (vállaltan) antiszemita, és végső megoldás hiányában, újabb zavargásokról álmodik. A (szélsőbaloldali, kommunista) Engedetlen Franciaország, Mélenchon pártjáról és a zöldpárti ökológusokról van szó, akik, miután képtelenek arra, hogy kormányozzanak, inkább kormányozhatatlanná akarják tenni Franciaországot. Mathieu Kassovitz 1995-ös La Haine (A gyűlölet) című filmje óta, ahogy a bandák nevezik magukat, a „caillera”, lenyűgözte kegyetlenségével a médiát, a showbizniszt és megannyi baloldali értelmiségit is. Ez a lumpenproletariátus, vagy ahogy Engels fogalmazott 1870-ben, ez a minden osztályból származó korrupt egyének szennyhulláma a kegyetlensége és a szervezett bűnözéssel való kapcsolata miatt minden (baloldali) szociológust, színészt, filmrendezőt és újságírót magához csábított.”

Majd így folytatja:

„Számukra, akárcsak Marx számára, az erőszak lett a történelem nagy szülésznője. Bármilyen rendőri erőszak elég lehet ahhoz, hogy a felkelők brutalitását igazolni lehessen, bármi elegendő lehet a rendszerszintű rasszizmus alibijéhez, miközben a francia állam természeténél és alkotmányánál fogva is rasszizmusellenes.”

A teljes cikket az Origo oldalán olvashatják.

Korábban írtuk