Politikai elemzők egybehangzó véleménye szerint Ariel Saron Jaszin sejk lemészároltatásával megadta a kegyelemdöfést az eddig is roskadozó útitervnek. A sejket több százezres, Izrael vesztét skandáló tömeg kísérte utolsó útjára, álarcos, felfegyverzett, Saron fejét követelő Hamasz-katonák gyűrűjében.

Nincs irgalom

A Maariv című izraeli lapban március 17-én egyik biztonsági tiszt bejelentését, mi szerint katonái likvidálni fogják a Hamasz és Iszlám Dzsihád vezetőit, igen hamar követte tett. A Jaszin sejk elleni akciót maga Ariel Saron izraeli kormányfő tervelte ki és ő felügyelte a légicsapás végrehajtását is, melyről előzetesen még leghűségesebb szövetségesével, az Egyesült Államok kormányával sem egyeztetett. Az eredményes akció semmiképpen nem tekinthető a legendás izraeli hírszerzés bravúrjának, mert a tolókocsihoz kötött sejk egyáltalán nem élt rejtőzködve. A Gázai övezetben lévő háza mindenki előtt ismert volt, és hosszú évek óta ugyanazon napi rutin szerint mozgott. Az izraeliek által a „terrorizmus keresztapjának” titulált Jaszin sejk gyakran lépett fel mérséklő erőként szervezetén belül, és elsősorban neki volt köszönhető, hogy a Hamasz mindig csupán izraeli provokációkra válaszul hajtotta végre merényleteit. Jellemző, hogy izraeli fogságból való szabadulását követően, 1996 és 2000 között, amíg a béke reménye lebegett szemei előtt, egyetlen öngyilkos robbantás sem történt. A saroni propagandával ellentétben, Jaszin sejk nyilatkozataiban hajlott arra, hogy elismerje Izrael állam létjogosultságát, amennyiben siker koronázza a béketárgyalásokat.

Jaszin korábbi helyettese, Abdul-Aziz al-Rantisszi, aki most a szervezet első számú vezetőjévé lépett elő, korántsem mondható el olyan mérsékeltnek, mint elődje volt. Máris átfogó harcot hirdetett meg a zsidó állam ellen, és kijelentette, emberei nem fognak szánalmat érezni az izraeliek iránt. A veszélyt az érintettek is érzékelték, mivel a gyilkosságot követő napon a tel-avivi utcákon szinte egy lélek sem járt, és a korábban teltházas éttermek is üresen kongtak. A beígért palesztin válasz valószínűleg nem fog sokáig váratni magára. Al-Rantisszi ugyanis kifejtette, hogy ha elmaradna a megtorlás, Saron azt zöldjelzésként értékelné, hogy folytassa ámokfutását a térségben.

Jaszin sejk meggyilkolását az egész világ elítélte. Jack Straw brit külügyminiszter „törvénytelennek és elfogadhatatlannak” nevezte az izraeli lépést, és értetlenségének adott hangot, hogy milyen előnyökkel járhat egy tolókocsis öregember meggyilkolása. Kezdetben még az Egyesült Államok is rosszallni látszott szövetségese akcióját, később azonban szóvivőik közölték, hogy Izraelnek joga van küzdeni a terrorizmus ellen. Később, még ennél is továbbmenve – története során már ki tudja, hányadjára – megvétózta az ENSZ közgyűlésének Izraelt elítélő határozatát.

Izrael szerint a sejk likvidálása az elmúlt héten a Hamasz-fegyveresek izraeli stratégiai célok elleni akcióira adott válasz volt. Palesztin források azonban valószínűsítik, hogy az ígért gázai kivonulás előtt még egy nagy pofont kívánt adni a palesztinoknak, hogy azok ne lélegezhessenek fel. Hozzájárulhatott továbbá a történtekhez, hogy az izraeli legfőbb ügyész korrupciós ügyei miatt vádiratot adott be a miniszterelnök ellen, melyekből aligha kerülhet ki súlyos népszerűségvesztés nélkül.

Ariel Saron megválasztása előtt népének tett ígérete, mely szerint száz nap alatt felszámolja a terrorizmust, mára régen szertefoszlott. Múlnak az évek, és az ígért békének se híre, se hamva. Egy találó palesztin vélemény szerint Izrael, híresztelésével ellentétben, korántsem végzett a „terrorizmus keresztapjával”. Továbbra is ott ül a knesszet miniszterelnöki székében.

A terror iskolája

A terrorizmus ahhoz a mesebeli sárkányhoz hasonlít, melynek valahányszor levágják egyik fejét, újabb három nő a helyére. Amit ma a világon palesztin terrorizmusnak neveznek, nem önmagától lett olyanná, amilyen napjainkban. Elemzők szerint Izrael kompromisszumképtelensége formálta és egyre keményebb támadásai edzette, míg végül elnyerte mai alakját.

Az első önszerveződésű palesztin ellenállási szervezet, az 1965-ben alakult Fatah volt, mely világi nézetű arab értelmiségiekből állt, akik bíztak az arab országok együttes katonai erejében, ezért nem fektettek komoly hangsúlyt a hadiipar fejlesztésére. A 67-es háborúban elszenvedett arab vereség azonban szétoszlatta reményeiket. 1970 szeptemberében az izraeli befolyás alatt álló jordániai Husszein király cionista ihletésből leszámolt az országában élő palesztin menekültekből alakult fegyveres szerveződésekkel, arra hivatkozva, hogy azok hatalmát veszélyeztetik. A mészárlás emlékére megalakult a Fekete Szeptember, mely Che Guevara szellemiségű palesztin fiatalokból verbuválódott, akiknek egyetlen célja az volt, hogy felhívják a művelt világ figyelmét az Izrael által elkövetett mészárlásokra és a 48 óta megoldatlan palesztin helyzetre. Céljuk érdekében több repülőgépet eltérítettek, melyek nem követeltek emberi áldozatokat, mivel zömében algériai vagy líbiai landolásaik után békében elengedték a túszokat. Az első véres esemény az 1972-es müncheni olimpián következett be, amelyre végül az izraeli kommandósok akciója tett véres pontot. Hasonló vérengzés történt Ugandában, amikor zsidó kommandósok legyilkolták az izraeli repülőgépet eltérítő, bebörtönzött palesztinok szabadon bocsátását követelő Fekete Szeptember-tagokat.

Minőségi változás a világi gerillák elbukásával következett be, aminek egyik oka az volt, hogy a szervezetekbe több izraeli ügynök is sikeresen beépült. A muzulmán palesztinok ekkor ráébredtek, hogy ellenségükkel kizárólag akkor tudják felvenni a harcot, ha hozzá hasonlóan szigorú vallási alapon szerveződve alakulnak meg, és tagokat kizárólag megbízható földijeikből toboroznak.

1982-ben Izrael elfoglalta Libanont, ezzel életre keltve a Hezbollahot, mely pár száz fegyveresből állt, akiknek országuk védelme és a megszállók kiűzése lett a céljuk. Ekkor olyan történt, amire korábban nem volt példa: egy angyalarcú libanoni lány, Sana Haydali képében megjelent az első ember-bomba. A lány négy zsidó katonát vitt magával a túlvilágra, amivel kiolthatatlan félelmet gyújtott a megszállók szívébe, akik felismerték, hogy az elkeseredettségükben önmagukat felrobbantó ifjakkal szemben képtelenek felvenni a harcot. A szokatlan harcmodor kivonulásra kényszerítette az izraelieket. A sikeren felbuzdulva több száz palesztin jelentkezett mártírnak. A Hamasz és a testvérszervezeteként számon tartott Iszlám Dzsihád megalakulásával evolúciós lépcsőjének eddigi csúcsára jutott a palesztin ellenállás. Olyan harcmodor alakult ki, ami ellen lehetetlen védekezni. Minden izraeli agressziót újabb és újabb megtorló akciók követnek. Nincs mód a hátraarcra.

* * *

Élő legenda

Ahmed-Jaszin 1936-ban született egy Tel-Avivhoz közeli halászfaluban. 12 éves korában, az Izrael állam megalakulást követő faluirtások miatt családjával egy gázai menekülttáborba kényszerült költözni, ahol egy évvel később, baleset folytán csigolyatörést szenvedett, ami miatt tolókocsiba kényszerült. Sérülése azonban nem akadályozta meg tanulmányaiban és már igen fiatal korában kiemelkedett társai közül éles eszével. Egy ösztöndíjat elnyerve Kairóban folytatta tanulmányait iszlám-tudomány és irodalom szakon. Egyiptomi tartózkodása során kapcsolatba került az ott működő Mohamedán Testvériséggel, ami miatt az egyiptomi hatóság 45 napra őrizetbe vette. Gázába visszatérve tovább ápolta kapcsolatát a szervezettel, aminek eredményeképpen 1969-ben a Testvériség gázai alosztályának vezetőjévé lépett elő. 1973-ban létrehozta az al-Mudzsamma al-Iszlamijját, mely vallási és jótékonysági intézményként működik a mai napig. 1983-ban fegyveres szervezetet hozott létre, mely a Gázai övezet lakóinak védelmét biztosította az izraeli katonákkal szemben. Felismerve a világi harcmodor kilátástalanságát, 1987-ben megalapította a Hamaszt, és alapítványt hozott létre a harcban elesett palesztinok családjainak megsegítésére. Két évvel később az izraeli hatóság elfogta Ahmed-Jaszin sejket és életfogytiglani börtönre ítélte. Tizenhárom év elteltével azonban két, a Hamasz által elfogott Moszad ügynökért cserébe szabadon engedték. A megromlott egészségi állapotú sejket – aki börtönévei alatt bal szemére 70 százalékosan, míg jobb szemére teljes mértékben megvakult – több százezres ünneplő tömeg fogadta a Gázai övezetben. A sejk újra a mozgalom élére ált, mely távollétében kiegészült az Ezzel-din al-Kasszam csoportosulással, ami az addigiaknál sokkalta hatékonyabb katonai akciókat hajtott végre. E mellett „hősi halotti alapítványt” hozott létre az önmagukat felrobbantók családjának megsegítésére. A Jaszin sejk nevével fémjelzett szervezet népszerűségére azóta folyamatosan ível felfelé. A legutóbbi palesztin választásokon a Hamasz mindössze 5 százalékkal maradt le az Arafat által vezetett PFSZ-től.

A vádak szerint a sejk szervezetének 465 merényletéből 52-nek volt értelmi szerzője. Halálával azonban korántsem ér véget mozgalmának története. Az ugyanis mára jól szervezett katonai és szociális szervezetté nőtte ki magát. Tagjai a megszállt palesztin területen mindenhol megtalálhatók, és minimalizálva a likvidálás esélyét, sejtekre osztva tevékenykednek. Jaszin meggyilkolását követően több tucat önkéntes mártírjelölt jelentkezett a Hamasz irodáiban, és szerte az arab világban több száz újszülött csecsemő kapta szüleitől az Ahmed-Jaszin nevet. A legenda tovább él.