Fotó: shutterstock.com/Achim Wagner
Hirdetés

Berlin szociáldemokrata polgármestere, Franziska Giffey is megkongatta a vészharangot a menedékkérők rohamosan emelkedő száma miatt, írta hétfőn a Die Welt német lap, hozzátéve, hogy miközben a liberális ellenzéki FDP is az önkormányzatok „strukturális túlterheltségére” hívta fel a figyelmet, Giffey pártja, az SPD alapvetően úgy látja, Németország képes kezelni a helyzetet.

A berlini városvezető Bréma és Hamburg vezetése nevében is arról beszélt a Welt am Sonntagnak, hogy a három nagyváros különösen népszerű célpont az ukrán menekültek körében, a kapacitások pedig már végképp kimerültek. A százezres nagyságrendben érkezők elhelyezésére nincs elegendő ingatlan, Giffey szerint a költségeken is szövetségi szinten kéne osztozkodni, valamint át kéne alakítani a menedékkérők elosztásának kvótáját is. 

Németországba ráadásul távolról sem csak ukránok érkeznek, emlékeztetett a Die Welt, hanem mások mellett szírek és afgánok is nagy számban. Dirk Wiese szociáldemokrata frakcióvezető-helyettes a lapnak arról beszélt, hogy a már jól ismert balkáni útvonalon is óriási a migrációs nyomás. Szerinte ugyanakkor nincs okuk aggodalomra a helyi hatóságoknak, a 2015-ös helyzettel szemben ugyanis mára kialakultak a helyzet kezelését szolgáló mechanizmusok és a finanszírozást is időben tisztázni fogják.

Kevésbé optimista Konstantin Kuhle FDP-s frakcióvezető-helyettes, aki a menekültügyi eljárások felgyorsítását sürgette, mondván, ha nem telik évekbe, hogy valaki Németországban maradhat-e, akkor gyorsabban elhagyják az országot a menedékre nem jogosultak.

Korábban írtuk

Az ellenzéki kereszténydemokraták (CDU/CSU) is nekimentek a balliberális kormánynak. Alexander Throm, a CDU belpolitikai szóvivője szerint ha Giffey úgy látja, aránytalanul sok menedékkérőt kell ellátnia Berlinnek, akkor forduljon párttársához, Nancy Faeser szociáldemokrata belügyminiszterhez, hogy hagyjon fel a nyitott menekültpolitikával.

Az Alternatíva Németországnak (AfD) szerint a többiek által javasolt változtatások legfeljebb a tüneteket kezelnék, úgy-ahogy. Gottfried Curio belpolitikai szóvivő szerint mindenekelőtt fel kell számolni az ösztönzőként ható intézkedéseket, például az áttelepítési programot vagy a családegyesítést. 

A probléma nem új, a Die Welt már hetekkel ezelőtt arról írt, hogy hasonló számban érkeznek menedékkérők Németországba, mint a 2015/16-os válság idején. Országszerte sátortáborokat húznak fel, de a tél közeledtével ez a megoldás egyre inkább tarthatatlan. A német lap is felhívta a figyelmet, hogy a gondot nem önmagukban az Ukrajnából érkezők jelentik, hanem az, hogy a német menekültügyi ellátás már eleve le van terhelve. Nagy a forgalom a balkáni útvonalon, ott pedig – szemben az ukrajnai menekültekkel – jellemzően nem nők és gyerekek érkeznek, hanem fiatal férfiak, magukat szírnek, irakinak, afgánnak vallják. Sokan jönnek át a cseh és lengyel határon, virágzik az embercsempészet.

Essen kereszténydemokrata polgármestere, Thomas Kufen egy interjúban arra hívta fel a figyelmet, amikor a lakosság reakcióiról kérdezték, hogy a németek már eleve kétségbe vannak esve, aggódnak a következő villanyszámlájuk miatt, a boltokban nap mint nap látják, mennyivel kevesebbet ér a pénzük, ráadásul a koronavírus-járvány újabb őszi hullámáról is beszélnek.

Mint mondta, többszörös, összetett válságról van szó, ez felzaklatja az embereket, nem ugyanaz a helyzet, mint 2015/16-ban.

Hasonló a helyzet Ausztriában is. Karl Nehammer néppárti osztrák kancellár nemrég bírálta az Európai Bizottságot, amiért nem tesz eleget az EU külső határainak védelméért, valamint azért, hogy az elutasított menedékkérőket visszafogadják a származási országaik.

Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) európai parlamenti képviselője szerint Brüsszelnek végre a külső határok védelmével kellene foglalkoznia ahelyett, hogy még mindig a migránsok elosztásáról beszél. A politikus szerint nem tartható, hogy az EU befogad mindenkit, aki eljut a határáig, függetlenül attól, hogy hány biztonságos országon haladtak át, nem toloncolja ki a védelemre jogosulatlanokat, a tagállamok szociális ellátórendszerei pedig az összeomlás szélére kerülnek.