Az autonóm ház koncepciója nem mai, de a gyakorlati megvalósítás csak az elmúlt években jutott el arra a szintre, hogy egyre többen egyre több autonóm elemet építenek be szűkebb életterükbe, legyen az társasház vagy családi ház.

A „legmegújulóbb” energia az, amit fel sem használunk! – olvasható az egyik kiállító cég katalógusában, és az autonóm ház működésének ez az egyik lényege. Az életnagyságú modellt a Zöldpont – élhető város a Millenárison című kiállítás részeként lehetett megtekinteni. Önellátóvá az teszi, hogy független a hálózatoktól és nem igényel közműcsatlakozást.

Zöld, megújuló energiák, elsősorban nap- és szélenergia, biomassza és talajhő teszik lehetővé az alacsony energiafogyasztást. A gyártóknak a legnagyobb kihívást viszont (a technikai megvalósításon kívül) az jelenti, hogy minél kisebb környezetterhelés jelentkezzen az alapanyagok felhasználása és a termelés során.

Elvek és gyakorlat

Sok apró és sok nagyobb elemből áll a ház, de már néhány tízezer forint beruházással bárki közelebb kerülhet az önellátáshoz. Persze az autonómmá váláshoz azért ennél több kell. Az épületben megtekinthető egy bioszolár fűtési rendszer napkollektorokkal, valamint egy napenergiával és széllel hajtott, a hálózattal is együttműködő áramellátó rendszer. Megoldási módokat mutat be az esővíz-hasznosításra, ezenkívül komposztáló toalett, környezetbarát bútorok, pelletkandalló, energiatakarékos mosógép és hővisszanyerő szellőztető rendszer jelzi, hogy az autonóm házban minden az önellátásnak van alárendelve.

Ezek ma – Ertsey Attila építész, kiállításszervező szavaival – a legkorszerűbb „szelíd és fenntartható” technológiák közé tartoznak.

Az Európai Unió 2011-től kezdi meg a passzívházak bevezetését, majd az energetikailag önellátó épületek intenzív támogatását. Az autonóm ház ennél is több, hiszen az elv gyakorlatba ültetése kiterjed az épület teljes vízháztartására, anyagforgalmára, de legalább ilyen fontos, hogy az építés és a működtetés is a fenntarthatóságot szolgálja, ideértve az építőanyagokat és az újrahasznosítást. Ezenkívül egy olyan hőszigetelt épület, amelynek alig van hővesztesége és csak a legkeményebb téli napokon igényel fűtést.

A kiállítás kezdetén Ertsey Attila mutatta be a házat, és a december közepén tartott szakmai napot is ő vezényelte le. Utóbbin szinte valamennyi kiállító, összesen 34 cég képviseltette magát, s előadásaik során az derült ki, hogy nemcsak éles rivalizálás folyik köztük és kevésbé környezetbarát versenytársaik között, de a legtöbb esetben komoly múlttal is rendelkeznek ezek az újnak számító megoldások.

Parafaburkolat található például a Központi Szabó Ervin Könyvtárban vagy a budapesti Ír Nagykövetség épületében, sok bolt és háztartás választotta már a papírbútort a lakberendezés során, de a zöldtető rendszerek, a LED-világítótestek és a szalmabálás hőszigetelés is mind egyre ismertebbek és keresettebbek. Némi üröm az örömben, hogy a termékeket sok esetben külföldi óriáscégek magyarországi leányvállalatai forgalmazzák, bár ha volt hazai alternatíva a berendezések között, a szervezők törekedtek ezek előnyben részesítésére. Egyelőre a legtöbbjük nem tartozik az olcsó árkategóriába, és a megtérülés is hosszú éveket, sőt évtizedeket vehet igénybe. De a verseny és az igények tömegessé válása, az unió és a magyar állam segítsége, ideértve a sokszor tisztázatlan jogszabályok megváltoztatását is, komoly változást hozhat.

„Mi lehet a válasz az emelkedő energiaárakra, a befizetendő csekkekre, és a klímaváltozásra? Mi lesz, ha egy szép napon minden összeomlik? Egyre többen szeretnének leválni a központosított rendszerekről, függetlenedni és önellátásra berendezkedni. Van-e olyan válasz, ami nem a csoda vagy az illúziók világába tartozik?” – a reklámízű megfogalmazás mögött valós napi kérdések és válaszok rejlenek. Az összeomlás ugyanis legalább annyira vonatkozhat az egyes emberre és családjára is.

A közüzemi számlák pedig, ha nem is tűnnek el, de a töredékére zsugorodhatnak. A kiállított házban a meleg vizet napkollektor állítja elő, a szennyvízkibocsátás alacsony, a mosáshoz tisztított esővizet használnak, a fűtést pedig pelletkazán vagy hőszivattyú biztosítja. A háztartási gépek energiatakarékosak: a hűtő esetében 12 V és néhány napelem elegendő a működtetésükhöz. A vízfogyasztást a saját kút, a speciális csaptelepek, a komposztáló toalett és a vízmentes piszoár csökkenti, a hálózattól való függés akár meg is szüntethető. Az épület anyagainak túlnyomó része a természetből származik, és a lebontása után minimális környezetszennyezés mellett tér oda vissza.

Expanzió előtt?

A gazdasági-pénzügyi válság után, a zöldprogramok előtérbe kerülésével és az unió támogatásával az autonóm házak (passzív társaikhoz hasonlóan) akár el is terjedhetnek Magyarországon. Több mint tíz éve, az 1996-os nyári Naturexpón a Szelíd Technológia Alapítvány mutatta be először az autonóm házat. Ahogy Ertsey Attila fogalmaz: „igen eldugott helyen állt, a fő pavilontól távolabb, amerikai sportpályák, Landrover-be muta tó pálya és egy reggeltől estig acidzenét ordító BMX-bemutató szomszédságában. A helyzet körülbelül megfelelt a megújuló energiák és a környezetvédelem mai hazai helyzetének.”

Sok termék és házelem ma még a luxuskategóriába tartozik. A megtérülési ráta sem vonzó azoknak, akik elsősorban a fogyasztásban és a máról holnapra élésben gondolkodnak, bár folyamatosan csökken. És ha valóban megtörténik a fordulat, akkor egyre több ember számára válhat elérhetővé egy ilyen lakóház. Az országos szintű kihatása és jelentősége is egyértelmű: egy decentralizált, megújuló és hazai energiákra épülő ellátórendszer terve a monopol helyzetű centrális energiarendszerek Európájában egyelőre a fantázia világába tartozik, de példa lehet, hogy többek között Dánia, Anglia. Ausztria vagy Németország is jelentős összegeket fektet ebbe a területbe.

Ertsey Attila hangsúlyozza, hogy önellátás helyett inkább autonómiáról és kooperációról van szó: egyes családok, egyes települések és egyes tartományok szintjén. Falvak fognak össze, és tőlünk nyugatra az is természetes, hogy a házi kiserőművek feleslegüket a hálózatba táplálják. Egy-egy kisebb erőmű hibája esetén a kooperatív rendszer annak helyére lép, nincs szükség nagyméretű tartalékkapacitásokra. A helyi energiatermelés városon belül is, sőt egy társasházban is megvalósítható. Nem beszélve a legmagasabb szintről: országos településfejlesztési, energiagazdálkodási és vízügyi koncepciók alapulhatnak az autonóm közösségek elvén.

Az utópia (a monopóliumok hatalmának visszaszorulása, a civil társadalom megszerveződése, az önigazgatás erősödése) és egy reális jövőkép között egyelőre szakadék tátong, de lassan és biztosan szűkül, ennek oka, hogy e koncepció senkinek a hatalmi érdekeit nem szolgálja. De az olyan házak építése, amelynek áramát a nap és a szél, ivóvizét a föld adja, és szén-dioxid-kibocsátása minimális, a hidat jelenthetik álom és valóság, tervek és megvalósulás között. A kiállítás 2010-ben négy nagyvárosban road-show keretében mutatkozik be.

Monostori Tibor