Öreg házak, elavult fűtési rendszerek, hiányzó szigetelés – lesújtó képet ad a hazai lakásállományról az Energiaklub legfrissebb felmérése. A tulajdonosok ördögi körbe kerültek: anyagi lehetőség híján esélyük sincs változtatni energiapazarló életvitelükön, miközben épp ez a pazarlás húzza őket mélyebb szegénységbe. Pedig a lakásokban elfogyasztott energia 42 százaléka megtakarítható lenne, 34 százalék esetében pedig kifejezetten gazdaságosak lennének a felújítások.

Fele megtakarítható lenne

Hatalmas tételt jelentenek Magyarországon a háztartások fűtési- és melegvíz-előállítási költségei. Az Energiaklub elemzéséből kiderül: a hazánkban felhasznált összes energia egyharmadát emésztik fel a lakások melegítési költségei. Minden más, beleértve a gyárakat, erőműveket, távfűtő műveket, de még a közlekedést is, csupán kétszer annyi energiát fogyaszt.

A háztartások által elhasznált, évi 360 PJ (petajoul) energiának azonban közel fele, 152 PJ megtakarítható lenne, amennyiben a lakásokat megfelelő szigeteléssel, és korszerű fűtési rendszerrel látnák el. S még mindig jelentős, 117 PJ-nyi megtakarításra ad lehetőséget, ha csak a gazdaságilag megtérülő beruházásokkal számolunk.

A felmérésből kiderül: hatékonysági szempontból kevésbé megfelelő az elmúlt évek felújítási politikája, ami elsősorban a panellakások korszerűsítésére koncentrált. A 152 PJ-nyi lehetséges megtakarítás döntő része, 128 PJ ugyanis a családi házaknál lenne elérhető. A lista második helyén a téglából épült társasházak állnak 19 PJvel, s a panelházak a sor végén ragadtak, esetükben ugyanis mindössze 5 PJ-nyi megtakarítás érhető el. Ennek oka egyrészt, hogy a magyar családok kétharmada még mindig családi házban él. Másrészt a családi házak alapterülete lényegesen nagyobb, s falaik jelentősebb mértékben érintkeznek a külső környezettel, vagyis többszörös a felületi hőveszteségük. Emiatt egyébként a családi házaknál a már említett 42 százalékos átlagnál is magasabb a fölöslegesen elhasznált energia részaránya, 44 százalék.

Meglepő módon ugyanakkor a paneleknél csupán a felhasznált energia 21 százaléka jut fölöslegesen az utcára. S a családi házakhoz hasonló, 43 százalék a téglaépítésű társasházaknál a megtakarítható energia aránya.

A meglepő adatokat az épületek kora is magyarázza. A családi házak átlagéletkora ugyanis 41, a téglából épült társasházaké pedig 52 év, miközben a panelek csupán 30 évesek. Márpedig az ötvenes évek végéig apró téglából építkeztek, szigeteletlen vasbeton födémmel, ami rossz hőszigetelő. Valamivel jobb a szocializmus időszakában divatba jött lyukacsos nagytégla, aminek a használata az ezredforduló éveiben is fennmaradt. S csupán néhány éve, a magas energiaárak tudatosodásával jelentek meg Magyarországon a korszerű szigeteléssel kombinált építkezési technológiák. A sors fintora, hogy épp ekkor fulladt be hazánkban a lakásvásárlási piac…

Hasonlóan siralmas a helyzet az öreg épületek nyílászáróival. Az 1980-as évek előtt épített házak ablakainak hőáteresztése 2,8 W/mK, miközben a korszerűnek tekintett ablakoknál ugyanez az érték 1,2, a passzív házaknál pedig mindössze 0,5. A jövőbeli kilátásokat ugyanakkor rontja, hogy a tanulmány szerint Magyarországon lényegében örök időkig próbálják kihasználni az épületeket. Miközben a válság előtt évi 30-40 ezer lakás épült, lebontásra csak 4-5 ezer került. Az energiapazarló épületek tehát a következő évtizedekben is megkeserítik életünket.

Tízéves megtérülés

A tanulmány forintosítani is próbálja a felújítással elérhető megtakarításokat. Mindenekelőtt megállapítja: a családi házaknak mindössze 23 százalékát szigetelték, 21 százalékuknál megfelelőek az ablakok, s 13 százaléknál korszerűsítették a fűtési rendszert. A panelházaknál egyébként 39, 39, illetve 19 százalékon állnak ugyanezek az adatok. Ennek megfelelően a családi házak energiaigénye 400-500 kW négyzetméterenként, több mint tízszer annyi, mint az energiatakarékos épületeknél. A téglaépítésű társasházak ennek körülbelül a felével beérik, a panelek pedig ennél is valamivel kevesebbel, mintegy 200 kW-al. Hőszigeteléssel és nyílászárócserével tehát az idősebb családi házak energiaszükséglete 50-60 százalékkal is csökkenthető lenne.

S ehhez ad még további 4-5 százalékot a fűtési rendszer korszerűsítése. De mennyi idő alatt is térülnek meg ezek a beruházások? Egy átlagos, 99 négyzetméteres családi házat az Energiaklub számításai szerint 400-500 ezer forintból lehet szigetelni, s további 970 ezer forintba kerül a nyílászárók cseréje. A mintegy 1,4 millió forintos beruházás komoly tehertételt jelent, ami – be kell vallani – a fűtésszámlákból is csak hosszú évek alatt csorog vissza. Jelenleg egy ekkora, különösebb szigetelés nélküli családi háznak évi 250 ezer forint körül van a fűtési költsége.

A már említett, 50-60 százalékos megtakarítással számolva ez azt jelenti, hogy kb. egy évtized alatt térül meg a beruházás. Az Energiaklub ugyanakkor felhívja a figyelmet: mindez nyereségesebb, mintha spórolt pénzünket bankbetétbe tennénk: a tízéves megtérülés ugyanis 10 százalékos kamatszintnek felel meg, miközben a pénzintézetek jelenleg 6 százalék körüli kamatot adnak. Kevésbé tűnik ésszerűnek a családi házak fűtési rendszerének felújítása. Egy korszerű kondenzációs kazán ugyanis 350 ezer forintból szerelhető fel, a teljes fűtőkör cseréje pedig 1,5 millió forintba kerül. Ami összehasonlítva a 4-5 százalékos (10-12 ezer forintos) éves megtakarítással, 30-150 éves „megtérülést” jelent.

Más a helyzet a téglából épült társasházaknál, ahol az Energiaklub becslése szerint mintegy 30 százalékot is hozhat a fűtési rendszer felújítása. Az utóbbi időben nagyon támogatott panel-fűtésfelújítások ugyanakkor itt sem tűnnek ésszerűnek: ezek révén mindössze 5 százalékos megtakarítás érhető el.

A valós összegek természetesen jócskán különbözhetnek aszerint, hogy ki milyen fűtési rendszert alkalmaz. Az Energiaklub összehasonlítása szerint a legdrágább továbbra is a távfűtés, egy négyzetméter fűtése havi 320 forintba kerül. Ez alig 20 forinttal csökken, ha a ház saját hőközponttal oldja meg a hőtermelést. A harmadik legdrágább fűtési mód a gázkonvektor-használat, amely négyzetméterenként 210 forintot igényel. A sors fintora, hogy a legkisebb költséget a legrégibb technológia adja: kályhával fűteni négyzetméterenként mindössze 170 forintba kerül – kár, hogy a hatvanas-hetvenes években sorra elbontották a cserépkályhákat. Hisz a kályha a fűtés kikapcsolása után is órákig képes meleget sugározni, miközben ugyanehhez gázfűtéses rendszerben szinte folyamatos üzemre van szükség. Ehhez képest a magyarországi háztartások 62 százalékát gáz fűti (igaz, ebből 11 százalék megosztva használja a gázt és a tűzifát).

Pénz nélkül nem megy

Bár az épületek energiatakarékos felújítása a háztartásoknak is „jó üzlet”, az Energiaklub nem számol azzal, hogy a következő években beindulnának a modernizálások. Mint írják, a magyar háztartások háromnegyedének semmiféle megtakarítása nincs, s a maradék bankbetétjén is mindössze átlag 186 ezer forint található, ami édeskevés a felújítások költségeihez képest.

Elegendő, egymillió forintnál nagyobb megtakarítása mindössze a családok 1-2 százalékának van. Vagyis állami támogatás híján a magyar háztartások kénytelenek lesznek továbbra is fenntartani kényszerűen pazarló életvitelüket. Pedig a lakásfelújítások felfutása a gazdaság egészének is hatalmas lendületet adna.

A cég számításai szerint – csak a gazdaságilag ésszerű változatokkal számolva – ez 2400 milliárd forintnyi beruházást jelenthetne. Ahhoz, hogy a munkálatok 2020-ig befejeződhessenek, évi 160 ezer lakást kellene felújítani, ami (30 százalékos támogatás mellett) évi 85 milliárd forintjába kerülne az államnak. A támogatással együtt egyébként hét évre rövidülne a beruházások megtérülése, kár hogy – mivel a többségnek vélhetően kölcsönt kell felvennie az önerőre – a banki kamatok viszont növelik az időt. Az évi 250 milliárd forintos beruházásból ugyanakkor az államnak nagyjából annyi bevétele származna, mint ami a támogatások költsége.

A kétezer háztartásra kiterjedő felméréssel az Energiaklub segíteni kívánja a kormányt, hogy hatékony döntéseket hozhasson az épületkorszerűsítési támogatások felosztásánál. Másrészt a lakossági szemléletet is formálnák. Jelenleg ugyanis az emberek sokkal jobban figyelnek elektromos háztartási eszközeik fogyasztására, mint épületeik energiafelhasználására.

Jellemző, hogy előbbieknél már rég bevezették az energiafogyasztást minősítő A, B, C, D stb. kategóriákat, miközben a házak terén évek óta húzódik egy hasonló rendszer indítása. Pedig az összes magyarországi háztartási gép csak 38 PJ, tehát tizedannyi energiát fogyaszt, mint a lakóépületek.

Kárász Andor