Aki az Árpád hídon hajt Budára, minden bizonnyal rögtön észreveszi az úttal szemben emelkedő, 300 méter hosszú, tízemeletes épületmonstrumot. A hosszú szalagként feszülő, úgynevezett Faluházban 884 lakás sorakozik, s közel háromezren élnek itt. A szocialista lakásépítés zsákutcájának bizonyult házat épp ezért hívják Faluháznak: annyian élnek itt, mint egy közepes méretű faluban. Ez az ország legnagyobb lakóépülete.

Első hónaptól nyereséges

A hetvenes években grandiózus kísérletnek számító óriási épületen jócskán van mit felújítani. A most 40 éves ház élettartamát eredetileg 50 évben határozták meg. Napjainkra ugyan ezt 150 évre emelték, ám ablakai, fűtésrendszere s technológiai megoldásai fölött eljárt az idő. Nem is beszélve az új idők megváltozott követelményeiről.

Míg a szocializmus éveiben alig kellett fizetni a fűtésért, s ingyen folyt a csapokból a meleg víz, napjainkra a melegítés költségei jelentik a családok legnagyobb kiadását. A Főtáv által szedett díjak lakásonként 26-30 ezer forinttal terhelik a családokat. Ez csökkenhet most mintegy harmadával a július óta zajló korszerűsítési munkálatok eredményeként.

– A Faluházban nem voltak rosszabbak a mutatók, mint a kerület többi panelépületében. Igaz, jobbak sem – magyarázza Puskás Péter, a felújításért felelős alpolgármester. A közeljövőben bevezetésre kerülő energiatanúsítvány minősítése szerint a panellakások F-kategóriába kerülnek, vagyis a legjobb fogyasztásnál háromszor pazarlóbbak. Így ebben az épületben sem volt megfelelő a szigetelés, szabályozható a fűtés. A falakon ömlött kifelé a hő, az ablakokat csak hézagosan lehetett zárni. Ennek lett most vége.

– 2006-ban pályáztunk az Európai Unió staccato programjára, amelyben házgyári lakások energiatakarékos átalakítására lehetett nyerni pénzeket. Kísérleti projektről van szó, az itt szerzett tapasztalatokat később más, hasonló feladatok megoldásánál használják majd fel – folytatja az alpolgármester.

S Óbuda az ország legnagyobb házával egymillió eurót nyert a kiíráson. A beruházás azonban ennél jóval többe kerül. Az uniós támogatás csupán ötödét adta a szükségesnek. Így az önkormányzat a Faluház nevében is beadta a pályázatot a panel-plusz programra, és saját zsebből is kiegészítette a forrásokat. Az alpolgármester számításai szerint az uniós egyötöd mellé további ötödrészt adott az önkormányzat, 33 százalékot állt az állam, így a lakóknak csak a maradék 27 százalékot kellett állniuk.

Az egy lakásra eső beruházási költség 1,35 millió forint volt, vagyis összességében – a támogatások levonása után – minden háztartásnak mintegy 400 ezer forinttal kellett beszállnia a felújításba.

A gyakorlatban azonban senkinek nem kellett a zsebébe nyúlnia. Az önrész előteremtéséhez ugyanis a családok nyolc év futamidejű lakás-takarékpénztári hitelt vettek fel. Mivel ennek törlesztőrészlete havi 3 ezer forint körül van, a megtakarítás pedig a legóvatosabb becslések szerint is 4 ezer forint lesz, a fűtéskorszerűsítés már az első hónaptól pénzt takarít meg a családoknak.

Óriási napkollektor-rendszer

A Faluház most úgy néz ki, mint valami félbevágott, fekvő óriás. Belváros felőli oldalán zöldre, kékre vagy épp vakító fehérre festett falkockák hirdetik külsejében is a ház megújulását. Természetesen nem a festés a lényeg. Ezen az oldalon már túl vannak az ablakok cseréjén, a falszigetelés felszerelésén. A ház északi felén ugyanakkor még a régi, ütött-kopott ablakok szégyenkeznek, s a fal is a betonházak szokványos szürke képét mutatja. A régi és a megújult részt pedig tízemeletnyi állványerdő választja el egymástól, amelyik napról napra újabb részt harap ki a régi falfelületből. Gyorsan halad a munka, kétszáz ember dolgozik itt, novemberre már végezni akarnak a munkálatokkal.

– Ezerötszáz négyzetméter – Réti Gyula, a ház közös képviselője a háztetőn büszkén mutatja a használatra kész napelemsorokat. Mintha egy űrkutató intézetben lennénk: egymás mögött, hosszú sorokban nyújtóznak a sötét üvegfelületek. S egymás fölött is: a napelemek gyakorlatilag beborítják a tetőt. A világ tíz legnagyobb napkollektor-rendszerének egyike előtt állunk.

– Az ideiglenes átkötés befejeződött. Holnap már lehet indítani a fűtést – jelent a közös képviselőnek immár a kazánházban a munkavezető. Ahol két hatalmas, 50 köbméteres puffertartály áll készenlétben a napkollektorok energiájának tárolására. S a felújítás során a Főtáv gazdaságosabbra cserélte az épület hőközpontját is.

Ha az átalakítás véget ér, a Faluház madártávlatból tökéletes megújultságot sugároz majd, a hőkamerával készült felvételek azonban jócskán árnyalni fogják a diadalhíreket.

Bár az uniós pénzekkel megtámogatott finanszírozási konstrukcióra a lakóközösség 82 százaléka rábólintott, a többieket – ilyen a demokrácia – nem lehetett belekényszeríteni a felújításba. Az ablakcserékből így ők kimaradtak – a közös képviselő sem tudja, hogy fogják elszámolni az ő lakásaikból kiszökő hőmennyiséget.

– Egyedi szabályozásra, s ezzel együtt lakásonkénti mérőpontok felszerelésére lenne szükség – mondja Balog Róbert, a Főtáv szóvivője. Aki nem is érti, hogy a fűtési rendszer korábbi, 2003-as felújítása során a lakóközösség miért hagyta ki az egyedi mérési lehetőség kialakítását. Ez ugyanis a lehető legolcsóbb módja a takarékosságnak.

A Főtáv eddig húsz épületet alakított át termosztátos hőszabályozók felszerelésével, s tapasztalataik szerint csak ennek eredményeként – tehát bárminemű szigetelés nélkül – átlagosan 17, de bizonyos házak esetében 33 százalékkal lett kisebb a hődíjra fizetendő összeg. A lakók ugyanis a korábbi gyakorlattal szemben, amikor az ablakok nyitogatásával szabályozták a hőmérsékletet, érdekeltté váltak a termosztátos hőfokbeállítók használatában. Jókora spórolás ahhoz képest, hogy a hőszabályozók felszerelése lakásonként mindössze 150-200 ezer forintos beruházást igényel – vagyis másfélkét év alatt megtérül.

Réti Gyula állítja: ezúttal a Faluházban is mérhetővé teszik a lakásokat. A számlákban azonban csak egy-két év múlva érvényesítik a különbséget, más házakban szerzett tapasztalatok szerint ugyanis idő kell, hogy a lakóközösségek valóban használni kezdjék a termosztátokat. Addig tehát ideiglenesen az a 18 százalék jár a legjobban, aki kimaradt a felújításból…

Érvek helyett példák

– 1800 ablakot cserélünk ki, a falakra a lakók határozott kérésére az eredeti terveknél vastagabb, 10 centis polisztirol szigetelést szerelünk fel, tűzvédelmi okok miatt az emeletek közé 20 centis kőzetgyapot kerül, s a tető is megkapja a maga polisztirol szigetelését. A napelemrendszer a ház használati vizének mintegy felét megtermeli, évi 240 tonna szén-dioxid kibocsátásától mentesítve a környezetet – érzékelteti a beruházás nagyságát Puskás Péter alpolgármester.

– Az uniós pénz adta a bázist. Ha az nincs, sokkal nehezebb lett volna meggyőzni a közösséget a felújítás szükségességéről. Akkor ugyanis lényegesen több teher hárult volna a lakókra – mondja Réti Gyula.

A lakossági fórumok tapasztalatai alapján az óbudai alpolgármester is úgy véli: nagyon fontos érv volt a lakóközösség számára, hogy az egy lakásra jutó megtakarítás kezdettől felülmúlja a lakói hozzájárulást. Ezt viszont a jelenlegi panelkonstrukciók nem teszik lehetővé. Ahhoz, hogy a panel-plusz program vonzó legyen, 50 százalék körüli szintre kellene emelni az állami támogatást. Az önkormányzatoknak pedig több gyakorlati támogatást kellene adni a rekonstrukciókhoz.

– Kell valaki, aki a lakók kezét fogja, és végigviszi a folyamatot. Segít a műszaki tartalom kidolgozásában, kiválasztja a vállalkozót, ellenőrzi a lebonyolítást – folytatja Puskás Péter, aki háromtagú stábjával valóban napi kapcsolatban van lakókkal és építőkkel. – A legtöbb panelfelújítás ugyanis ott akad el, hogy a lakóközösségek magukra maradnak a problémákkal, és képtelenek megoldani azokat.

Az alpolgármester úgy véli: nagy szükség van arra, hogy a Faluházhoz hasonló átalakítások példát mutassanak a budapestieknek. A főváros ugyanis – beleértve Óbudát – nagyon rosszul áll a panelházak energiatakarékos átalakításában. Míg Székesfehérvárott már szinte minden lakást felújítottak, s Miskolcon is sikeresen pályázott a lakóközösségek többsége, a fővárosiak alig élnek a panel-plusz program lehetőségeivel.

Óbudán például a 130 ezres lakosság kétharmada panelban él, ám csak hat házat sikerült modernizálni.

– Magam tapasztalom a közgyűléseken: az emberek bizalmatlanok, terjednek a rémhírek, nem hiszik, hogy belátható időn belül megtérül a felújításra fordított összeg. Aztán amikor megjelennek környezetükben az első pozitív példák, azok minden érvnél meggyőzőbbek.

S meggyőző lehet a panel-plusz program legújabb módosítása is, ahol bizonyos esetekben – ha a háznak rendkívüli módon javul az energiafelhasználása – a korábbi 33 százalékról 50 százalékra emelték az állami támogatás mértékét.

Ahogy korábban írtuk: ez az a szint, ahol a fűtésszámlán elért megtakarítás az első hónaptól fedezi a felújításra felvett lakossági kölcsön törlesztőrészleteit. A panelplusz program jövő évi beruházásaira egyébként október végéig lehet beadni a pályázatokat.

Kárász Andor