A Tatai Fényes Tanösvény
Hirdetés

A Tatai Fényes Tanösvényen sétálgatni olyan érzés, mintha egy kicsit a vízen mennénk: szinte centiméterekkel a láp felett helyezkedik el a sétány. Tökéletes kirándulóhely gyerekekkel és nagyszülőkkel is, a kora nyári, most éppen hideg idő ellenére is meleg van, ugyanis a láprétek és láperdők karsztforrásaiból 20-22 fokos hőmérsékletű víz tör fel. A térség egyedülálló növény- és állatvilágából megtalálható itt többek közt a pókbangó, aminek virága egy bogárra emlékeztet, a tavirózsák közül a fehér tündérrózsa, illetve az innen-onnan sárgán kikandikáló selymes boglárka. A madárvilág jellegzetes helyi képviselői pedig az erdei fülesbagoly, a pettyes vízicsibe és cigányréce. A tanösvény a lombkoronák szintjére is felvisz, ahonnan varázslatos panoráma nyílik, az élő égerfák mellett a víz felszínét az egykori törzsek csonkjai törik át, míg a nyugati oldalon sejtelmesen hatol keresztül a fák között a délutáni napfény. Az égererdő karcsú fái összeérnek a vízen tükröződő másukkal, és egy fekete vonalak szabdalta égdarabka terül el – a lábunk előtt. Végül egy tóhoz vezet a kirándulóösvény, ahol a gyerekeket izgalmas függőhíd és kézi erővel működtethető komp csábítja kalandra.

A vizek városának is nevezett Tatán hajdanán több tucat forrás működött, de a környék mélyművelésű szénbányászata a 70-es évek elejére szép lassan elapasztotta őket. Amikor a rendszerváltás után ezek bezártak, még sok időnek kellett eltelnie, hogy 2001 májusában egyszer csak visszatérjen a víz és az élet a lápokba. 2015-ben építették fel az 1350 méter hosszú cölöpsétányt, hogy biztonságosan bemutathassák a turistáknak ezt a világot. Minden évszakban gyönyörű itt, ősszel vékony, színes avarréteg rakódik a vízre, télen misztikusan gőzölög a meleg tó, nyáron pedig érdemes meglátogatni a közvetlen mellette húzódó strandfürdőt is.

Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
A Lombkorona sétány Makón

Az őserdőtől a sivatagig

Az ország egyik legérdekesebb tanösvényén a természet úgy kerül testközelbe, hogy közben érintetlen maradhat. Ez az ökoturizmus lényege: a természetjáráshoz hozzáadni valami olyan pluszt, ami még több látogatót vonz a helyszínre, így gazdasági és társadalmi előnyhöz juttatja a helyi közösségeket, de eközben védi a természetet, és őrzi a kulturális erőforrásokat, hiszen végső soron ezek jelentik a térség vonzerejét. E tekintetben hatalmas fejlődés indult meg az elmúlt években Magyarországon, már körülbelül hétszáz ökoturisztikai létesítményünk működik, és csaknem ezer kilométernyi a tanösvényhálózat. Működik 64 bemutatóhely, 33 látogatóközpont, négy arborétum, 40 idegenforgalmi hasznosítású barlang, 15 erdei iskola, továbbá tájházak, és ezek felét a nemzeti parkok üzemeltetik. Évente 1,6 millió látogató vált jegyet a létesítmények valamelyikébe, ami 25 százalékos növekedést jelent 2010 óta, de számos tanösvény ingyenes. A környezeti nevelési programokon pedig évente kétszázezer gyerek vesz részt.

Korábban írtuk


Minden területnek megvan a maga emblematikus növénye, állata, ami köré szervezi az arculatát, ilyen a Kiskunságban a túzok, a Hortobágyon a darvak vonulása, Tatán a Vadlúd Sokadalom, Tihanyban a levendula vagy az Őrségben a Tökfesztivál, ahol a tökmagolaj-készítés és az őrségi, kincsként őrzött specialitás, a dödölle vonzza a látogatókat. A tanösvények közül a lombkoronasétányok még izgalmasabbak, hiszen a fák szintjén és afölött haladhatunk, erre a legjobb példa talán a makói, a Maros élővilágát bemutatva, függőhíddal, Hagymaterasszal és csőcsúszdával.

A Kis-Balaton Látogatóközpont látványterve

De van, ahol a csillagok jelentik a vonz­erőt, például Bakonybélben, hiszen az is természeti érték, hogy a fényszennyezés ott alacsony: a városlakó ember már elvesztette a kapcsolatát a csillagfényes égbolttal. A csillagok rezervátuma ez, ahol a Pannon Csillagda fogadja a látogatókat, planetáriummal, távcsőparkkal, űrkutatási kiállítással és 3D Mars-mozival. A Körös–Maros Nemzeti Park ékessége pedig a Körösvölgyi Állatpark Szarvason, ahol a Kárpát-medencében valaha élt összes állatfajt bemutatják, például az európai bölényt is, amely a honfoglalás idején még megszokott volt itt. A Kis-Balaton természetvédelmi területén található a Kápolnapusztai Bivalyrezervátum, az ország egyik legjelentősebb génmegőrző helye; az állatok felmenőit egykor, a nagykanizsai állami gazdaság felszámolásakor, az utolsó pillanatban fordították vissza a vágóhídról.

A Balaton-felvidéken pedig ott a Bakony–Balaton Geopark, mert bizony a köveknek és szikláknak is van szépsége, főleg a megszelídült vulkánok térségében, ahol a tanúhegyek különleges képződményeket hoztak létre. Jó program itt például a kénsavas kőzetvizsgálás. A Duna–Dráva Nemzeti Park a vízi túráiról ismert, mint amilyen a Hódító Hód kenutúra is a Gemenci-erdőben, a Mátra északi oldalán pedig a Kékes Erdőrezervátumot érdemes megnézni, mert ott van az ország egyetlen valódi őserdeje, pontosabban őserdőfoltja, mert a kiterjedése nem elég nagy az őserdő kategóriához. Az öreg bükkös zárt lombkoronája miatt helyenként még nyáron, délben is félhomályos a meseszép hely, 280 évesnél idősebb fákkal.

A dzsungel után pedig keressük fel a magyar mini-Szaharát a Kiskunsági Nemzeti Parkban: az ország változatos földtörténeti múltjának köszönhetően számos olyan természeti kincsünk van, amely európai viszonylatban is egyedülállónak számít, ilyen a Homokhátság részét alkotó Fülöpházi buckavidék. Az itt megmaradt futóhomok, a mozgó buckák egy aprócska sivatagot képeznek a civilizációban.

Fotó: MTVA/Bizományosi: Faludi Imre
Kápolnapusztai Bivalyrezervátum

Irány a természet

–  Most jelentős bevételkieséssel kell számolniuk a parkoknak, miután számos létesítmény három hónapra bezárt – mondja Rácz András, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára. – Ugyanakkor kirándulni sokat jártak az emberek a járvány alatt, és nyáron is várható, hogy a turisták inkább belföldi célpontokat választanak majd, vagyis a hazai ökoturisztikának jó esélye van valamennyit visszanyerni a veszteségekből.

Jelenleg a szabadtéri tanösvények, kertek, arborétumok, állatparkok várják a látogatókat, továbbá június közepétől a látogatóközpontok is kinyithatnak majd – akárcsak a mozik, színházak, fürdők és múzeumok –, viszont a barlangok egyelőre nem. Fesztiválokat továbbra sem tarthatnak, viszont a tíz-húsz fős túrák, programok és táborok megengedettek.

A járvány alatt valóban megnőtt az érdeklődés a természetjárás iránt, de ennek vannak árnyoldalai is: olyanok is megjelentek ezeken a helyeken, akik egyéb lehetőség híján próbálnak itt szórakozni. Így például sok az illegális motoros és quados; az államtitkárság figyelmeztetése szerint előbb-utóbb baleset következhet be, miután gyakran túraútvonalokon mennek nagy sebességgel, a beláthatatlan kanyarokban is.

Az elmúlt években jelentős beruházásokat hajtottak végre a nemzeti parkokban, a 2014-ig tartó fejlesztési időszakban 53 ökoturisztikai létesítmény jött létre, 16-ot pedig korszerűsítettek, közel 7,3 milliárd forint értékben. A 2014–2020-as időszakban 16 fejlesztés valósult meg közel nyolcmilliárd forint értékben, továbbá ebben az uniós pénzügyi ciklusban 38 milliárd forintot költöttek az Agrárminisztérium támogatásával természetvédelemre, így százezer hektáron javult a környezet állapota. A következő ciklusban hasonló nagyságrendű összeg lehívása a cél.

Így most kulcsrakész a Kis-Balaton Látogatóközpont; a járvány miatt elhalasztották az átadását, de a nyáron valószínűleg sor kerül majd rá. A Keszthely–Hévíz útvonalon fekvő létesítmény várhatóan rengeteg látogatót vonz majd, hiszen a Kis-Balaton így is érdekes kirándulóhely, de az interaktív kiállítás mellett a fogadóépület bicikliutak és tanösvények találkozási pontja is lesz, ahol meg lehet pihenni, enni-inni, a gyerekek maradék energiáit levezetni a játszótéren: egy látogatóközpont gyújtópontja további programoknak.

A Vasáros Zsolt vezetésével tervezett komplexum ráadásul szépen jelképezi a fenntarthatóságot: kialakításához vadhidak szolgáltak mintaként, tetőszerkezete egy járható zöldtető, a földszintes épület alig emelkedik ki a természetből, madártávlatból dombnak néz ki. A téli fűtési és nyári hűtési, valamint melegvíz-igényét talajszondás hőszivattyús rendszer elégíti ki, a szennyvizet biológiai úton tisztítják, az áramellátást pedig részben egy háztartási méretű naperőmű biztosítja. A beruházás 1,2 milliárd forintba került, és épült egy új vízi tanösvény is.

A balatonfüredi Lóczy-barlangnál most készül egy olyan látogatóközpont, ami pedig energetikai szempontból teljesen önellátó lesz, a fűtést és az áramigényt is beleértve, illetve szintén zöldtetővel rendelkezik majd. Egyelőre tervezés alatt van a Szeleta Park Látogatóközpont a Bükkben, ami az őskor kultúráját fogja bemutatni; Dömösön létesül majd egy hiánypótló látogatóközpont, ugyanis a Dunakanyarban jelenleg nincs ökoturisztikai bemutatóhely. Megkezdődött a Natura 2000-es területet bemutató Berek Világa Látogatóközpont megvalósítása is Ordacsehi közelében.

Fotó: MTI/Ujvári Sándor
Fülöpházi buckavidék

Integrálva a helyiek érdekeit

Az elmúlt években nemcsak építettek a természetvédelmi területeken, hanem a nemzeti parkok térségformáló, meghatározó erővé is váltak vidéken, az ott élők érdekeit integrálva. Sok helyen a nemzetipark-igazgatóság az egyik legnagyobb foglalkoztató. A helyi gazdálkodók segítése érdekében 2010-ben hozta létre a minisztérium a Nemzeti Parki Termék védjegyet, ugyanis a helyi termelők számos korlátozással kénytelenek szembesülni: védett területen bizonyos szabályokat be kell tartani, például nem lehet akkor kaszálni, amikor a legnagyobb a fűtermés, meg kell várni a védett növények virágzását stb. A hátrányok ellensúlyozására szolgál a védjegy, ami a termelőknek piacot jelent, a vevőknek pedig minőségbiztosítást. A helyben megtermelt alapanyagokból, helyi munkaerő felhasználásával készült termékek és szolgáltatások kaphatják meg 1-5 évre. Sok esetben a készítés módja is hagyományos, a táj kulturális jellegzetességeit is őrizve.

Jelenleg 222 termelő ezer terméke viseli a védjegyet: vegyszermentes élelmiszerek, különféle hús- és tejtermékek (szabadon tartott állatok, természetközeli gazdálkodás), szörpök és gyógynövényes szirupok, olajok, méz, bor és pálinka. De kézműves mesterek munkái is vannak köztük, csikóskalaptól kezdve gyékényből font kosarakon át az ékszerekig és ruhákig. Ezeket a látogatóközpontokban, a helyi piacokon, rendezvényeken, továbbá a termelőknél lehet megvenni. Ugyanakkor szolgáltatásként a szálláshelyet nyújtó, az ökotúra-szervező vagy a nádtetőépítő cégek is megkapták a védjegyet.

–  Szükségünk van a helyi gazdálkodókra, nem is cél, hogy rezervátumként működjenek a nemzeti parkok, hiszen a természetvédelmi feladatok egy részét a helyi állattartók, gazdálkodók látják el, mint a területek legeltetését, az állatok génállományának őrzését. Élő vidékeket szeretnénk létrehozni, ahol a helybéliek megtalálják a megélhetésüket – hangsúlyozza Rácz András. – Láthatóan ma már nemcsak a strandon heverészni vágynak az emberek, különleges élményeket akarnak begyűjteni, méghozzá rövid idő alatt és aktívan. Új turisztikai igények születtek, felértékelődött a természeti környezet, a helyi és organikus gasztronómiai termékek fogyasztása, az autentikus élmények keresése, a mennyiség helyett a minőségre való törekvés. Ebbe a trendbe jól illeszkedik az ökoturizmus.

A tömegturizmus jellege és mérete miatt nem környezetbarát: szennyezi, zajossá és zsúfolttá teszi a településeket, felnyomja az ingatlanárakat, zöldfelületeket tüntet el, végső soron felemészti a saját a célterületét. Egyfajta alternatívaként jelent meg az ökoturizmus gondolata a nyolcvanas évek elején. Közvetett és közvetlen módon is szemléletformálást visz végbe, ilyen értelemben az ökoturizmus nem a turisztikai ipar egy ága, hanem inkább egy folyamat, amely talán egyszer az egész turizmust megváltoztatja.