– A politikai szólamokon túl mit jelent a Zöld Széchenyi Terv a gyakorlatban?

– A Széchenyi Tervnek Magyarországon a mai napig pozitív kicsengése van, számos hazai kis- és középvállalkozás bővülhetett akkor. Ehhez hozzátéve a zöld jelzőt, azt üzenjük, hogy a zöld gazdaság létrehozása a kivezető út a válságból. A terv egyrészt a megújuló energiák iparának kiépítését jelenti, másrészt energiahatékonysági programokat takar, ami a kis- és középvállalatok és a magyar építőipar segítését, illetve több tízezer új munkahely megteremtését szolgálja. Enélkül nincs gazdasági növekedés. Ha csak az energiahatékonyságra gondolunk: négymillió lakás van Magyarországon, amelyek nagy többsége pazarolja az energiát. A nyílászárók cseréjével és a hőszigeteléssel legalább harminc-negyven százalékot lehetne spórolni az energiaszámlákon, tehát óriási lehetőségek vannak. Arról persze nem is beszélve, hogy csökkenteni kell az ország gázfüggőségét.

– Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot az Obama-féle Zöld New Deallel. Magyarországon mennyire tekinthető mintának az amerikai példa?

– Mindenképpen érdemes figyelni, hogyan keresik mások a válságból kivezető utat. S már látszódnak az eredmények, például Németországban a biomasszaiparág fejlesztésével két év alatt százezer új munkahely jött létre. Ez Magyarországon is működhet, természetesen a magyar gazdaság teljesítőképességének megfelelően. A francia példa, a zöld hitelrendszer szintén. Ez egy olyan, energiahatékonysági beruházásokra vonatkozó hitel, ahol a törlesztést a fűtésszámlán megjelenő megtakarításból fizetik. Foglalkozhatna vele egy már létező hitelintézet vagy akár a Magyar Fejlesztési Bank.

– Miből finanszíroznák a Zöld Széchenyi Tervet?

– Egy részét az uniós operatív programokból. Ezek átcsoportosításával legalább ötszázmilliárd forintot lehet rá fordítani. A meglévő környezetvédelmi, energetikai programok mellé például a Közlekedési Operatív Programból lehetne a pénz egy részét áthelyezni, ez ugyanis a legnagyobb, 1800 milliárd forintos program. Ez egy gazdaságpolitikai döntés, ki kell jelölni a prioritásokat, a tortából most nagyobb szeletet kihasítani a zöld gazdaság kiépítésére, mert az érdekeink és a világ haladási iránya is ezt diktálja. Emellett a szén-dioxid-kereskedelemből további két-háromszáz milliárd forint származhat, ehhez hozzáadva a vállalkozások, az önkormányzatok és a lakosság önrészét, akár ezerötszázmilliárd forintot is meg lehet mozdítani négy év alatt a cél érdekében.

– Most is vannak energiatakarékos, környezetvédő támogatások, ezekkel mi a probléma?

– A támogatási arányuk nagyon alacsony, sokan azért nem veszik igénybe, mert feketemunkával még mindig olcsóbb kivitelezni, mint a támogatás igénybevételével. 2007-ben és 2008-ban 27 milliárd forintot szántak az energiahatékonysági pályázatokra, de a rossz kiírási feltételek miatt összesen 4-5 milliárd forintot tudtak kiosztani. Másrészt a kifizetések is késnek. A Fidesz-kormány feladata lesz egy új szervezeti rendszer kiépítése, amelyik egyszerre környezet- és vállalkozóbarát. Többek között le kell rövidíteni az eljárások időtartamát és átláthatóbbá, egyszerűbbé tenni a rendszert. Egy szolgáltató államot szeretnénk létrehozni. Nem fordulhat elő még egyszer, hogy a kvótakereskedelemből származó pénzeket lenyúlja a központi költségvetés. Tarthatatlan, hogy az ezekre vonatkozó pályázatokat nyolc hónap csúszással írták ki, s a pályázók legkorábban csak 2010-ben, egy év késéssel juthatnak a támogatáshoz. Vagyis a kifizetésekre az új költségvetési időszakban kerül sor.

– De egy ilyen gazdasági helyzetben fognak-e, tudnak-e a vállalkozások, a lakosok beruházni? Meg lehet valósítani a zöld paradigmaváltást és az újjáépítést egyszerre?

– Meg kell kísérelni. A környezetvédelem Magyarországon a mai napig marginális ügy. Az embereket teljesen természetesen az érdekli inkább, hogy van-e, lesz-e munkahelyük, el tudják-e tartani a családjukat, bezár-e az iskola. A környezetvédelem csak akkor kerül az érdeklődés középpontjába, amikor valamelyik folyó szennyezetté válik vagy szemétégetőt akarnak építeni valahova. Ám a gazdasági válság és a globális felmelegedés együttes következményeként egy trendváltás figyelhető meg mind a világgazdaság folyásában, mind a gondolkodásmódban. Nem leszünk versenyképesek, ha lemaradunk, hiszen itt egy technológiai váltásról van szó. Úgy kell elképzelni, mint annak idején a vasútépítést vagy az információs társadalom kiépítését. A paradigmaváltást pedig az emberek érezni fogják a bőrükön, hiszen ezek a technológiák hosszú távon megtakarítást hoznak a számukra. Másrészről a magyar lakosság már bebizonyította, hogy vevő a környezetvédelemre, például a szelektív hulladékgyűjtés kapcsán, és komoly civil erő is kialakult ezen a téren. Csak a politikai irányítás nem érte utol a magyar lakosokat.

– A megújuló energiák terén miben gondolkodnak? A hazai megújuló villamosenergia-termelés egyelőre nagyrészt az egykori szénerőművekben valósul meg, tűzifa elégetésével.

– A Magyarországon nagy mennyiségben termelődő mezőgazdasági hulladékokra lehetne építeni, illetve az energiaültetvényekre vonatkozó programokat fejleszteni. Nem nagy erőműveket, hanem sok kicsit felépíteni, mert az energiahatékonyság és a munkahelyteremtés szempontjából a termelés decentralizására, helyben tartására van szükség. Magyarország nagyhatalom lehetne a geotermikus energiában, elsősorban a hőtermelés terén.

– Az eddigi tapasztalatok szerint igen nehéz szembemenni a hagyományos energialobbi érdekeivel.

– Nem kell frontális harcot vívni. Például egy korábbi, atomenergiára vonatkozó kérdésre mondtam azt: nem az atomenergia ellen kell harcolni, hanem a megújuló energiákért. Az EU felé vállalásokat is tettünk arra, hogy nagyobb szeletet biztosítunk a megújuló energiáknak, 2020-ig a jelenlegi ötről tizenhárom százalékra emelve az arányt. Mivel ez gyakorlatilag a piac újrafelosztását jelenti, az eddigi szereplők igyekeznek megakadályozni, késleltetni az újak belépését, s az államnak kell közbelépnie. Fájdalmas lesz, de a változás elkerülhetetlenül be fog következni.

– Még mindig több pénzt fordítunk a hagyományos energiák támogatására, mint a megújulókra. Önök változtatnának ezen?

– Igen, szerintem ideje lenne, hiszen a gázártámogatásra fordított pénzt – képletesen mondva – eltüzeljük ahelyett, hogy befektetnénk. 2007-ben és 2008-ban összesen 150 milliárd forintot költöttünk távhő- és gázártámogatásra, miközben a megújuló energiaforrások és az energiahatékonysági beruházások támogatására 2007 és 2013 között összesen ugyanennyi pénz van.

– A vízgazdálkodásnak is jelentős szerepet szánnak, s a 2011-es európai uniós soros elnökségünk idején pedig valószínűleg a fenntartható európai vízhasználat lesz az egyik prioritás. Magyarországon található Európa egyik legnagyobb vízbázisa, de a folyóink kilencvenöt százaléka külföldről érkezik – gyakran szennyezetten. Milyen lehetőségeink lesznek e kérdés megoldására?

– Szeretnénk egy olyan irányelvet kezdeményezni 2011-ben, ami rendezi a határokon átívelő szennyezések ügyét, hiszen Brüsszel jelenleg magára hagyja az egyes tagállamokat ebben a problémában. A két érintett ország próbál zöldágra vergődni egymással, és nincs előírás a szennyező kötelezettségeire nézve. Az elnökség egy történelmi lehetőség lesz, amit ki kell használni. Ezenkívül a 2000-ben elfogadott, vízzel kapcsolatos keretirányelv alapvetően csak a vízminőség védelmére koncentrál, ezért is javasoltuk egy olyan prioritást, ami a mennyiséget tartja szem előtt, és úgy néz ki, hogy a két társelnök is el fogja fogadni. Dél-Spanyolország egyes területein ugyanis a mi Homokhátságunkhoz hasonló sivatagosodás indult meg, Belgium pedig szintén alvízi ország, a folyók kívülről érkeznek a területére. E prioritás további érdekeinket is szolgálja, például az uniónak nincs egységes aszálystratégiája, noha a probléma a területének tizenhét százalékát érinti, többek között minket is.

– Inkább az árvízkárokról hallunk többet.

– Magyarországon 2006-ban az árvízkárra 30 milliárd forintot fizettünk ki, az aszály pedig 200 milliárd forintnyi kárt okozott a mezőgazdaságban. 2011-re ki kellene dolgoznunk végre egy saját vízügyi stratégiát is, amiben szerepelnie kell az árvizet, a belvizet, az aszályt, az ivóvíz minőségét, az ivóvízbázisok védelmét, a víztakarékosság mikéntjét és az öntözést érintő témáknak. Ahogy a huszadik században az olaj volt a legfőbb stratégiai eszköz, úgy a huszonegyedik században a víz lesz az. Ezért a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács társelnökeként az MTA-val közösen létrehoztunk egy bizottságot, ami a vízügyi stratégiát hivatott kidolgozni. Így nem kell ad hoc döntéseket hozni bizonyos ügyekben, lesz mihez igazodni. S le kell szögezni benne azt is, hogy a vízbázisok állami tulajdonban tartása magyar nemzeti érdek, sőt az üzemeltetésüket sem szabad privatizálni.

– A klímaváltozás szempontjából Magyarország kiemelten rossz helyzetben van, ugyanis itt kétszer olyan gyors a hőmérséklet-növekedés, mint máshol.

– A klímaváltozás kérdésköre alapvetően két részre oszlik: az egyik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amire vannak uniós és kiotói vállalásaink. A másik része az alkalmazkodás az új, szélsőséges körülményekhez, ami hazánkban például a mezőgazdaságot nagymértékben érinti. Ezzel kapcsolatban már van egy átfogó, klímastratégiára vonatkozó program, a Vahava, amelynek elnevezése a változás, hatás, válasz szavakból született. Ennek alapján az országgyűlés által 2008-ban elfogadott Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia előírja a cselekvési programokat, csupán el kellett volna kezdeni végrehajtani őket. A hogyan tehát már régen nem kérdés, csupán cselekedni kellene.

Fehérváry Krisztina

DR. NAGY ANDOR

1963-ban született a Győr-Moson-Sopron megyei Csornán.

1987-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett, később négy évig a berlini Freie Universitátén hallgatott jogot és szociológiát.

Részt vett a Fidesz megalapításában, 1993-tól német referensként a pártelnöki kabinet tagja volt, 1997-ben letette az ügyvédi szakvizsgát.

1995-től az 1998-ig a Fidesz – Magyar Polgári Párt elnökének kabinetfőnöke, majd Orbán Viktor kormányfő kabinetfőnöke volt államtitkári rangban. Ezután üzletviteli tanácsadással foglalkozott, illetve a Harvard Business Schoolon tanult Bostonban.

2004-ben az európai parlamenti képviselővé lett Surján László helyéért kiírt időközi választáson nyert.

Kitüntetések: francia Becsületrend, Staufermedaille (Baden-Württemberg miniszterelnökétől).