Jelenlegi hely

Brüsszellel a nemzet ellen

Ágoston Balázs képe

„…az igenis lehet cél egy politikai közösségben, így az Európai Unióban is, hogy ugyanolyan szakképzettségű ember, ugyanazért a munkáért, ugyanazt a bruttóbért kapja, függetlenül attól, hogy földrajzilag Kelet-, vagy Nyugat-Európában él. Még akkor is ha a bruttóbérek meghatározása jelenleg nemzeti hatáskör. Pont ezt kellene meghaladni. (…) Sokaknak a félelme ez, de el kell érni, hogy 5, vagy 15 év távlatában a gazdaságpolitika ne nemzeti, hanem uniós szinten legyen meghatározva” – mondta Illés Zoltán.

A Soros-féle CEU-n tanító, tehát Soros-forrásokból élő volt politikus, aki legutóbb tavaly vétette észre magát a közéletben azzal, hogy néhány centiméterről üvöltött egy rendőr arcába a Városliget megújítását randalírozással akadályozó szektás-szubkultúrás eszelősök társaságában, ezzel nyíltan hitet tett a nemzeti, tagállami hatáskörök további megnyirbálása, a nemzetek feletti brüsszeli birodalomépítés mellett. Éspedig nem akárhol, hanem a Jobbik hivatalos szócsövének számító Alfahír hírportálon.

Abba most nem megyünk bele – egyébként is minden józanul, logikusan gondolkodó ember előtt nyilvánvaló –, hogy a Jobbik által képviselt és Illés Zoltán által most lelkesen feldicsért bérunió gondolata egyszerű internacionalista kommunista utópia. Utópia, mert teljesen figyelmen kívül hagyja az egyes országok különböző földrajzi, helyzetét, az erőforrásaik, adottságaik közti különbséget, továbbá legalábbis évtizedek jelentősen eltérő gazdaságtörténeti pályáját. Kommunista, mert központi hatalmi diktátummal szabna falansztert az Európai Unió összes vállalkozására, munkaadójára, függetlenül azok teherbírók épességétől. (Ami egyébként halálos csapás lenne a tőkehiányos, épp megerősödőben lévő közép-európai, így a magyar kkv-szektorra – a nyugati cégek köszönik a segítséget…) És internacionalista, mert mindennek levezénylését, a nemzetállamok megregulázását Brüsszeltől várja a Jobbik.

Ami igazán botrányos, az az, hogy már a látszatra sem ügyelnek. Az Alfahír újságírója szemérmetlenül megjegyzés, ellenvetés nélkül hagyta a bukott államtitkár nemzetellenes mondatait, a nemzeti szuverenitás további csorbítását igenlő propagandáját. Vagyis az egykori nemzeti radikális, mára arculatát, lelkét vesztett, önmagából kifordult párt hivatalos orgánuma nemcsak teret ad efféle kártékony és hazaellenes véleményeknek, hanem – kritikus megközelítés híján – támogatja azt.

Nagy utat tett meg a Jobbik az 1956-os lyukas lobogótól a kék-sárga csillagos EU zászlóig, Pongrátz Gergely és bajtársai örökségétől a Jean-Claude Junckernek és társainak való tercelésig. Kinek-kinek szíve joga persze úgy változtatni a meggyőződését, mint hétköznapi ember az alsóneműjét. De aki ismerte a Corvin köz egykori legendás parancsnokát, biztos lehet benne, hogy nem adná a nevét, a becsületét, a hitelességét a magyar nemzeti függetlenség megtagadásához.