Dávid Ibolya vezetésével egy szellemi kör már az első Orbán-kormány idején próbálta lazítani és megbontani az akkor kormányzó jobboldalt, amivel természetesen a balliberális ellenzéki erők malmára hajtották a vizet. Dávidék szervezkedése, hogy fragmentálják a hazai (és nemzetközi) balliberális médiatúlsúllyal szembenéző polgári oldalt, végül csak részben vezetett sikerre. A rendszerváltó Lezsák Sándor MDF-elnök nyakába varrták a párt ’98-as gyenge szereplését, noha sokan már évek óta és szívósan igyekeztek visszaszorítani a párt lakiteleki, népi-nemzeti irányvonalát, és Lezsák egész elnöksége egy belső harc (illetve a kivált MDF-esek, az MDNP ellenében folytatott küzdelem) jegyében telt.


Fotó: MTI, archív, illusztráció

Dávid Ibolya 1999-ben átvette az uralmat a legkisebb kormánypártban, és a politikai realitások részben szándékos figyelmen kívül hagyásával 2000-ben életre hívta az úgynevezett Békejobb 2000 mozgalmat, amely deklaráltan egy jobbközép alternatíva kívánt lenni, és amely kezdeményezés létrehozásában dicstelen szerep jutott Herényi Károlynak, de például olyan személyeknek is, akik hamar megbánták odaadott bizalmukat, és később Orbánék irányába távoztak (így járt kisebb Canossát Semjén Zsolt is). Dávid Ibolya pártja ezzel akkor azt a Fideszt támadta hátba, amelynek köszönhetően az MDF egyáltalán ott lehetett a parlamentben, és annak az Orbán Viktor miniszterelnöknek is szúrt oda, akinek mindekkor a koalíciós partner kisgazdák kiszámíthatatlanságával kellett megküzdenie.

A kormányzóerők egységének hiánya, a felelőtlen partizánakciók végül választási vereséghez vezettek 2002-ben, és Dávid Ibolya vezetésével az MDF a következő nyolc évben fokozatosan baloldali párttá vált (Balsai Istvánt, Lezsákot és másokat politikai tisztogatás keretében még 2004-ben kizárták az egyre vállalhatatlanabb úton haladó MDF-ből). Ennek persze sejthetőek az okai, a rendelkezésre álló adatok szerint egyes befolyásos szocialista politikusok nem keveset áldoztak erre a változásra. Dávid Ibolyát egyébként egy ismert, korábban az MDF alapítványnak dolgozó, jelenleg kormánypártinak bemutatott politikai elemző 2006-ban még, mint a jobboldal élére álló képződmény „hiteles” vezetőjét méltatta.

Herényi Károly is azzal igyekezett ködösíteni a 2000-es évek elején, hogy több alkalommal aláhúzta: nincsen már többé baloldal–jobboldal törésvonal a magyar közéletben, amely állásponttal tulajdonképpen már 2002 előtt megkezdte elmozdulását az MDF. Bár 2006-ban még el tudták adni a választók egy részének a hamis „középen állást”, az értékelvű konzervatív párt átverő látszatát, de a parlamenti küszöbön éppen csak átcsusszanó MDF a két forduló között elutasította Orbán Viktor együttműködési ajánlatát, ezzel pedig másodszor is meghiúsult a jobboldal választási sikere, és közvetve (sőt, egyes feltételezések szerint szándékosan) a posztkommunista baloldali erőket segítette a párt.

A teljes írás a Tűzfalcsoport blogstar oldalán olvasható.