Soros pénze, Alinsky módszerei

Soros pénzén, Alinsky-módszerekkel épít hálózatot Szél Bernadett kedvenc Soros-ügynöke?

Az elmúlt napokban jelentős visszhangot kapott, hogy Szél Bernadett és az LMP rendkívül szorosan kötődik a Soros György által pénzelt és fenntartott nemzetközi hálózathoz. Blogunk, a Tűzfalcsoport pedig arra derített fényt, hogy a Soros-hálózat egyik állócsillaga, Sebály Bernadett és az LMP-s Szél Bernadett ezer szálon kötődhetnek egymáshoz. (Korábbi írásaink IDE és IDE kattintva olvashatóak el.)

A Sebály Bernadett körül kialakult helyzet védhetetlenségét jól mutatja, hogy az LMP Reflektor nevű revolvermédiája külön cikkben próbálta tisztára mosdatni Sebályt és gittegyletét, úgy beállítva a Soros párti aktivistákat, mintha azok csak jóságos, a hajléktalan emberekért tenni akaró személyek lennének. Közben persze ügyesen kikerülték, elhallgatták az aktivisták migrációt pártoló tevékenységét és azok MIGSZOL-os kapcsolódásait.

A Tűzfalcsoport kutatásai azonban újabb kellemetlen részletekre derítettek fényt Sebály Bernadett munkásságával kapcsolatban.

Könyvbemutató: Furcsa helyszín, furcsa társak, furcsa közönség

2016 június 4-én a Stúdió K Színházban mutatták be a Sebály Bernadett és Vojtonovszki Bálint szerkesztésben megjelent „A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma?” című könyvet. (Mondanunk sem kell, hogy a Soros Alapítvány évkönyve szerint a Stúdió K Alapítványt számtalanszor támogatta a magyarországi Soros Alapítvány.)

A könyvbemutató Facebook-eseményét olyan közismert politikusok, aktivisták igazolták vissza, mint többek között: Vágó Gábor korábbi LMP-s, Lendvai Ildikó korábbi MSZP-s politikusok, Mocsonaki László melegjogi aktivista, vagy éppen Füzessi Károly, a Mérce nevű Soros-hű portál egyik szerkesztője.

Ahogy korábban megírtuk, Sebály Bernadett szoros és jó kapcsolatot ápol a Nyílt Társadalom Alapítványok kifizetési listáján szereplő migráció párti és Orbán ellenes szervezetekkel. Ráadásul Szél Bernadett LMP-s politikussal is közösen álltak ki az ezen szervezeteket is érintő, az átlátható működést biztosító jogszabályváltozások ellen.

A kötet másik szerkesztője, bizonyos Vojtonovszki Bálint, szintén jól ismert mozgalmár. Nemrég a magyar kormány németországi, 1956-os megemlékezését próbálta meg botrányba fullasztani, amikor néhány fős csapatával tüntetést szerveztek a Berlinbe látogató Balog Zoltán miniszter, valamint Magyarország menekültpolitikája ellen.

Vojtonovszki a HírTV-nek akkor elmondta:

„Magyarországnak az Európai Unió értékrendjéhez kell tartania magát, és hogy nevezhetjük a keleti nyitás politikájának, nevezhetjük migránsterrornak, mindegy, akkor is be kell tartania a nemzetközi egyezményeket és az emberiesség mindenkori szabályait.”

Hogy itt pontosan mit szeretett volna mondani, rejtély. Azonban az világos, hogy a migránsok simogatása fontos szerepet tölt be az életében, nem csoda, hogy az LMP számára rendkívül kellemetlen a kialakult helyzet.

A színházban szervezett eseményen Szél Bernadett barátnőjét egyébként Gulyás Márton Soros-aktivista (meg nem értett festőművész) és Törley Katalin, a poligámia harcosa és a kormány oktatáspolitikájának kérlelhetetlen kritikusa segítette gondolatainak kifejtésében. A pulpituson helyet foglalt még az a Misetics Bálint is, aki a Város Mindenkié csoport egyik aktivistája, 2011. december 23-án pedig részt vett az LMP által szervezett Parlament körüli élőlánctüntetésen, az akkor elfogadásra kerülő új választási törvény kapcsán. (Misetics egyébként társkötet írt Sebályék könyve mellé.)

A Soroshoz köthető Humanista Mozgalmat és a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesületet is megjárt Szél Bernadett egyébként, 2013-ban, a Város Mindenkié kezdeményezésére törvényjavaslatot nyújtott be a szabálysértési törvény módosítása és az életvitelszerű közterületi tartózkodás büntethetőségének megszüntetése érdekében.

Alinsky szelleme

„A kötetünkben szereplő Susan Stall és Randy Stoecker tanulmánya a közösségszervezést a kapcsolatok szervezésének, az ügyek azonosításának, a meghatározott ügyek körüli mozgósításnak és egy hosszú életű demokratikus szervezet felépítésének a folyamataként határozza meg. A szereplők a győzelem érdekében különböző taktikákkal és támogatottságukat bizonyítva mozdítják ki a döntéshozókat a komfortzónájukból, egyezségre törekedve, és ennek érdekében szükség esetén akár a konfrontációt is felvállalva. A mozgósításban és a szervezetépítésben az ügyben érintettek kapnak szerepet, tehát nem érdekképviseletről, hanem közösségi érdekérvényesítésről beszélünk.” […]
„Noha a közösségszervezés megközelítését – elsősorban a közösségszervezés ikonikus alakja, az amerikai Saul Alinsky miatt – az amerikai kultúrkörhöz soroljuk, természetesen nem az »amerikaiaknak« köszönhető a jogfosztott csoportok módszeres szerveződése.”
Sebály Bernadett: A közösségszervező hatalma, Dinamó Műhely Blog

A kötet tartalmának és céljainak teljes ismertetésétől most megkíméljük az olvasókat. (Aki azonban szeretne részletesen is megismerkedni Sebály Bernadett vallomásaival, ide, ide és ide kattintva megteheti.)

Szerintünk sokkal izgalmasabb a Soros-pénzeken aktivistáskodó szerzők nyílt kiállása Alinsky módszerei mellett.

De mit is gondolt Alinsky a politikai aktivizmusról?

  1. Nem csak az a hatalom, amivel valóban rendelkezel, hanem az is, amiről az ellenség azt hiszi, hogy rendelkezel. A hatalomnak két fő forrása van: a pénz és az emberek. Akiknek nincs pénzük, a testükből kell felépíteniük a hatalmat.
  2. Sose kerülj kívül az embereid tapasztalati körén. Csak zavarodottságot, félelmet és meghátrálást fog eredményezni.
  3. Amikor csak lehet, kerülj az ellenség tapasztalati körén kívülre. Keresd a módját, hogyan növelhetnéd a bizonytalanságát és az idegességét.
  4. Kényszerítsd az ellenséget, hogy a saját szabályai szerint járjon el. Ha az a szabálya, hogy minden levélre válaszolnia kell, küldj 30.000 levelet. Ezzel kinyírhatod, mert senki sem képes megfelelni az összes maga állította szabályának.
  5. A nevetségessé tevés az ember leghatásosabb fegyvere. Nincs védekezés. Irracionális. Dühítő. Döntő nyomásgyakorlási pontként is szolgálhat, hogy engedményekre kényszerítsd az ellenfelet.
  6. Az a jó taktika, amit élveznek az embereid. Unszolás nélkül is tenni fogják. El fogják végezni a feladatukat, és még jobbakat is fognak javasolni. Ebben az értelemben a radikális aktivisták semmiben sem különböznek a többi emberi lénytől. Mind kerüljük az örömtelen tevékenységet, de élvezzük azt, ami működik és eredménnyel jár.
  7. Az a taktika, ami túl hosszan alkalmazol, teherré válik. Sose válj unalmassá. Még a radikális aktivisták is elunják magukat.
  8. Tartsd fenn a nyomást. Ne engedd fel. Folyamatosan próbálj ki új dolgokat, hogy bizonytalanságban tartsd az ellenfelet. Ahogy az ellenfél kiismer egy taktikát, vágd lágyékon valami újjal. Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására.
  9. A fenyegetés gyakran rémisztőbb, mint maga a dolog. A képzelet és az ego gyakran sokkal több negatív következményt képes vizionálni, mint bármely aktivista. És amit valóságnak észlelnek, az azzá válik. A nagy szervezetek mindig a legrosszabb forgatókönyvre készülnek fel, ami talán végtelenül távol áll az aktivista elképzeléseitől. Az eredmény az lesz, hogy a szervezetek hatalmas mennyiségű energiát és időt fognak azzal tölteni, hogy számba veszik a legszörnyűbb következményeket. Ez könnyen megmérgezi a gondolkodást, és demoralizálja őket.
  10. Ha egy negatívumot elég keményen nyomsz végül pozitívvá fog válni. Ha a másik oldal erőszakot alkalmaz, könnyen a te oldaladra állítja a közvéleményt, mert az a gyengébb féllel szimpatizál.
  11. A sikeres támadás ára a konstruktív alternatíva. Soha ne hagyd, hogy az ellenfél pontot vigyen be, mert azon kapnak, hogy nincs megoldásod a problémára. Régi bölcsesség: ha nem vagy része a megoldásnak, akkor a probléma része vagy. Az aktivista szervezeteknek van programjuk, és az a stratégiájuk, hogy odaülhessenek a tárgyalóasztalhoz. Mindenképp rendelkezniük kell egy kompromisszumos megoldással.
  12. Válaszd ki a célpontot, izoláld, nevezd meg és polarizáld. Vágd el a támogatói hálózatától és szigeteld el a célpontot a szimpátiától. Embereket támadj, ne intézményeket, mert az emberek sérülékenyebbek, mint az intézmények.

A fentiek tudatában érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt hetek rém- és álhíreiről az LMP folyamatosan és kérlelhetetlenül próbálta lefölözni a politikai hasznot. Elég csak a meg sem történt kórházi rühösségre, a valójában be sem fogadott migránsokra, az érdektelenségbe fulladt, külföldről finanszírozott diáktüntetésekre, vagy éppen az évekig tartó várólistára kényszerített művésznő ügyére gondolni.

Jól látszik, hogy az LMP jelenlegi miniszterelnök-jelöltje olyan emberekkel ápol régi és szoros viszonyt, akik nyíltan vállalják elkötelezettségüket a Soros-birodalommal, és ha kell, szakirodalmat is összeállítanak az amerikai spekuláns ideológiájának terjesztése érdekében. Közösségszervezésnek gúnyolt hálózatépítésbe kezdtek és választott tisztségviselőket akarnak nyomás alá helyezni.

Mi ez, ha nem nemzetbiztonsági kockázat?

Folytatjuk…

A cikk eredetileg a Tűzfalcsoport blogoldalán jelent meg