Mártírügyi szakértést vállalok

Emlékszik még valaki Aylan Kurdira? Abszolút biztos vagyok abban, hogy a többségnek ma már semmit nem mond annak a kisfiúnak a neve, akinek élettelen testére fotogén pózban (sic!) talált rá teljesen véletlenül egy sajtófotós, Nilüfel Demir a törökországi Bodrum város tengerpartján, hajnalok hajnalán, mert ő ebben az időpontban szokott volt afgán és pakisztáni – úgymond – menekültekkel találkozni a strandon. Ez 2015. szeptember 3-án történt, és a német kancellár másnap már zöld utat adott a balkáni útvonalon özönlő, százezres nagyságrendű migránsáradatnak. Az indok: el akarta kerülni a borzalmas jeleneteket a határon. Aylan képe kitörölhetetlenül a retinánkba égett és tulajdonképpen itt le is zárhatnánk a történetet, ha...

Képernyőfotó: Facebook

Ha a szerencsétlen kisfiú valódi története nem mondott volna ellent a „mélységesen gyászoló apuka” első körben előadott meséinek. Ha az apuka, aki családjával több éve már Törökországban élt, nem lett volna tagja a helyi embercsempész maffiának, és a fogimplantátumokról szóló sztori mellékvágánya nem terelte volna el a világsajtó figyelmét olyan apró tényekről, mint:

• a gyereket más helyszínről szállították oda (fotók!);

• majd megtisztogathatták a megtervezett képhez (nem volt látható rajta egy szem homok sem);

• a vízi hullák sosem (!) fejjel a tenger irányában sodródnak ki a szárazföldre, hanem oldalvást;

• egyetlen holttest, még egy gyereké sem vetődik ki a partra nem sokkal a vízbefulladás után. Ezeket nem én mondtam, ahogyan azt sem, hogy az apuka a rövid hírnév után visszaemigrált a szíriai Kobanéba, ahonnét évekkel azelőtt „menekült el”.

Már az akkori kutatásaim közzététele miatt is kaptam hideget-meleget, úgy emlékszem a lelketlen, hazug fideszbérenc tartozott a legenyhébbek közé. Jobb napokat is megélt budai matrónák – akik anno fáradhatatlanul ügettek a Keletihez a csillogó szemű Ahmednek szalámis és sonkás (!) szendvicseket cigölve – deklarálták mélységes csalódásukat személyemben, miközben esténként párás szemekkel és nedves, ötvenkettes bugyogóban feszengve mesélték versenyben a fészbukon, hogy aznap is mennyit jófejkedtek. Volt, aki valakivel lefordíttatta WSJ cikkét, hogy bebizonyítsa, mennyire félreinformált vagyok.

A minap egy újabb agyontolt történet szereplői, a szír Mardini testvérek média és politika által gondosan felépített hősi mítosza kapott némi repedést, miután a görög rendőrség illegális embercsempészetben való aktív közreműködéssel vádolja a hölgyeket. Azóta már azt is tudja a kissé mélyebbre kutató egyén, hogy pénzmosással és kémkedéssel is vádolják őket. Azt pedig meg sem merem jegyezni, hogy elég profinak nevezhető úszó ember lévén már annak idején törtem a fejem, hogyan tud két nő egy tizenvalahány embert szállító ladikot a Földközi-tengeren úszva kimenteni?

Minden bizonnyal nehéz belátni, hogy az illegális migráció nem „csak úgy magától” keletkezett, mert egyszerre száz- és százezrek a világ kevésbé fejlett részein hirtelen több ezer dollárt, vagy eurót találtak a párnájuk alatt, amivel elindultak a nagyvilágba. Ez egy sokrétű folyamat, az ENSZ és az EU, továbbá filantrópnak csúfolt szervezetek hathatós közreműködésével. Szíriának is csak egy részén volt háború – a hangsúly a „volt”-on van! – és az ottani lakosság nagy része a szomszéd országokban talált menedéket, ahonnét már szinte mindannyian visszatértek hazájukba!

Apropó Szíria, a bombázások alatt fáradhatatlanul twitterező hétéves aleppói kislány, Bana Alabed története is hatalmas média-tákolmány volt, a fake news magasiskolája.

A nemzetközi média migrációs hősöket és mártírokat produkált, lehetőleg kedves arcú gyerekek és fiatalok személyében, a szándékos európai népcsere humánus jellegének elhitetésére.

A kierőszakolt és szervezett illegális migráció lassan már megszámlálhatatlan károsultja nem kap ekkora méltatást, a német sajtóban például évek óta megtagadják az áldozatok képeinek közlését. Abban a pillanatban, amikor az olvasók nem csak egy-egy erőszak, gyilkosság, terrortámadás áldozatainak a számáról értesülnek, hanem az arcukat is láthatnák, akkor rögtön azonosulni is tudnának velük és ez nem kívánt reakciókat vonna maga után. A napi késelések, brutális erőszakolások, gázolások elszenvedői, a halottak, vagy az egész életükre testileg-lelkileg megnyomorított férfiak, nők, gyerekek a népcsere járulékos kárvallottjai. Collateral damage.

Chemnitzben hétfőn #wirsindmehr (mi többen vagyunk) hashtaggel buszokkal odaszállított fiatalok számára anarcho-punk koncertet szerveztek. De tegnap óta a csendes polgári többség már saját hashtaggel jelentetett meg egy képet a bevándoroltatás áldozatainak emlékére: #wirsindnichtmehr (mi már nem vagyunk).