Jelenlegi hely

Gazdaság a mindennapokban

A közelmúltban bejelentett nyugdíjprémium vagy a munkaadók szociális hozzájárulási adójának januártól esedékes újabb 2,5 százalékpontos csökkentése is mutatja a magyar költségvetés stabilitását. Banai Péter Benő államháztartásért felelős államtitkár a Demokratának elmondta, öncélú gazdaságpolitika vagy túlzott osztogatás helyett sikerült olyan gazdaságpolitikai mixet összeállítani, ahol az életszínvonal és a makrogazdasági adatok is fenntarthatóan javulnak. Az adócsökkentések és a családtámogatási juttatások hosszabb távon nemzetgazdasági befektetésnek is tekinthetők.

– Nemrég megjelentek a KSH első féléves államháztartási összesítései, és eszerint a GDP 1,5 százalékának megfelelő többletet mutat az uniós módszertan szerint számított költségvetés. Miután ez már a tavalyi évben is így volt, mondhatjuk, hogy sikerült megvalósítani a stabilitást az állami gazdálkodásban?

– Valóban, ez már a második olyan év, amikor az első hat hónapban többletet produkál a költségvetés. Ez nagy sajtóvisszhangot váltott ki, hiszen a múlt évtizedben hazánk az egyik legnagyobb hiánnyal gazdálkodó ország volt: hat egymást követő évben a 27 uniós tagország közül nálunk volt a legnagyobb vagy a második legnagyobb az államháztartás hiánya. Ez jelentősen növekvő államadósságot is eredményezett. Ehhez képest valóban meglepőek lehetnek a mostani többletek, melyek részben tartós, részben egyedi tényezőkből fakadnak. Tartós többlettel azért úgy gondolom, nem számolhatunk, de azzal igen, hogy moderált hiány lesz az idei és a következő évben is. Vagyis a költségvetési stabilitást meg tudjuk őrizni.


– A tavalyi év többlete egészen decemberig tartott, amikor az állam egy nagy kiadási lökettel ezermilliárd forintot osztott szét terven felüli kiadásokra, de így is csak 2 százalék lett az éves deficit. Miért nem tartották többletben a költségvetést, hiszen így gyorsabban lehetett volna csökkenteni az államadósságot?

– A költségvetés tervezésekor és végrehajtásakor természetesen fontos a hiány alacsony szinten tartása és az államadósság csökkenő tendenciája, ez azonban nem lehet öncélú. Átfogó gazdaság- és társadalompolitikai szempontokat is figyelembe kell venni. Ezért döntött tavaly úgy a kormány, hogy egy nullához közeli hiánypozíció helyett részben felhasználja a költségvetési mozgásteret. Ennek eredményeként kaphattak a nyugdíjasok egyszeri tízezer forintos Erzsébet-utalványt, több tízmilliárdos pluszforrás jutott az oktatásra és egészségügyre, beruházási céllal tőkeemelés történt több állami cégnél, valamint a határon túli magyarok, az egyházak és több sportszervezet ugyancsak támogatásban részesülhetett. Mindezt alacsony államháztartási hiány és továbbra is csökkenő államadósság mellett tudtuk megtenni.


– Mi a sajtóban azt a bizonyos ezermilliárdot gazdaságélénkítésnek gondoltuk. Akkor nem is ez volt a cél?

– A gazdaság- és társadalompolitikai célok mindig összekapcsolódnak. A decemberi, beruházási célú forrásjuttatások reálgazdasági hatásai értelemszerűen nem jelentkezhettek a tavalyi évben, idén és jövőre azonban már számolunk ezek élénkítő hatásaival is. A nyugdíjasok Erzsébet-utalványa a fogyasztáson keresztül már tavaly is erősíthette a gazdaságot. Ugyanakkor, ahogy a költségvetési politika, úgy a gazdaságpolitika sem koncentrálhat csupán egy-egy mutatóra. Ha mindenben csak az azonnali gazdaság­élénkítési hatást keresnénk, akkor például meg kellene szüntetnünk a kulturális kiadásokat. Akár azt is mondhatom: a gazdaságpolitika van értünk, nem pedig mi a gazdaságpolitikáért.


– Minden adónemből nagyobbak a bevételek, de ön szerint mi az alapvető oka, hogy immár második éve többlettel zár a költségvetés?

– 2013 óta érdemi gazdasági növekedés jellemzi Magyarországot, az Európai Unió átlagát meghaladó mértékben bővül a GDP. Ez az alapvető oka annak, hogy a költségvetés is stabil. Ha néhány évre visszatekintünk, akkor emlékezhetünk arra a csapdahelyzetre, amit a 2010-ben hivatalba lépő polgári kormány örökölt a szocialista kormányzattól. Minden gazdasági mutatónk igen rossz volt az államháztartás helyzetétől a munkanélküliségi rátán át a lakosság eladósodottságáig. Ráadásul évek óta túlzottdeficit-eljárás folyt ellenünk, ami az uniós támogatások elvesztésével fenyegetett. Akkor azonnali válságmenedzselésként a költségvetés rendbehozatala nem tűrhetett halasztást, így közvetlen bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedések történtek. Ám már a Széll Kálmán Tervben megjelentek olyan stratégiai döntések, amelyek elsősorban a gazdasági növekedés megteremtésére fókuszáltak, és ennek eredményeként számoltak a költségvetési stabilitásával. 2013-tól pedig nem látunk olyan költségvetési intézkedést, ami a kiadások csökkentéséről vagy az adókulcsok növeléséről szólna. Ehelyett olyan adókulcscsökkentések történtek, melyek a nagyobb foglalkoztatáson, a nagyobb fogyasztáson, vagyis a nagyobb gazdasági növekedésen keresztül eredményeztek többletbevételt a költségvetés számára. Ilyen volt a Munkahelyvédelmi akcióterv vagy a tavaly novemberi hatéves bérmegállapodás keretében végrehajtott munkáltatói adócsökkentés. Amit a kulcscsökkentés közvetlen hatásaként elveszített a költségvetés, azt a több munkahely és a magasabb bérek közvetett hatásaként visszanyerte, sőt a szaldó pozitívba fordult. Ráadásul a feketegazdaság visszaszorítása, a kiskapuk bezárása szintén többletbevételeket eredményezett. A költségvetés stabilitásának a kulcsa tehát a gazdaság növekedésében és fehéredésében, azon belül pedig leginkább a foglalkoztatottak számának és a reálbéreknek az emelkedésében rejlik. Ez az alapfolyamat, ami az idei költségvetési számokon is látszik, számításaink szerint még évekig fennmaradhat. Emellett egyszeri tételként az idei költségvetési helyzetet javította, a „földet a gazdáknak” program 150 milliárd forintos bevétele.


– A gazdasági növekedést határozza meg a költségvetési egyensúly kulcsaként, ám a Medgyessy-kormány, sőt a Gyurcsány-kormány első évei alatt a jelenleginél is nagyobb GDP-növekedést láthattunk. Van különbség növekedés és növekedés között?

– A legnagyobb különbség, hogy miként viszonyul a kormány a foglalkoztatáshoz. A 2008-as válság előtti években hiába volt lendületben az uniós gazdaság, ami Magyarországot is magával húzta, az akkori magyar növekedés nem párosult a foglalkoztatottak számának érdemi emelkedésével. Ellenben magas volt a hiány, sőt az államadósság is elszállt. Ma már a hiány jóval három százalék alatti szintjével együtt csökkenő pályán van az államadósság, de ezzel párhuzamosan minden más gazdasági mutató is jól alakul. A szocialista kormányok viszont nem találták meg azokat a gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyekkel a növekedés a mindennapokban is érzékelhetővé vált volna. Az adórendszer nem ösztönözte a vállalkozásokat a munkavállalók számának növelésére, miközben az inaktívak aránya az Európai Unió tagállamai közül az egyik legnagyobb volt. A Munkahelyvédelmi Akcióterv viszont egyszerre támogatja a cégeket és a munkavállalókat azzal, hogy olyan társadalmi csoportok foglalkoztatását segíti elő (például fiatal pályakezdők, nyugdíj előtt állók) akiket korábban, jellemzően kisebb termelékenységük miatt nem alkalmaztak. Véleményem szerint az egykulcsos személyi jövedelemadónak vagy a tavaly novemberi bérmegállapodásnak és munkáltatói adócsökkentésnek köszönhető jelentős bérnövekedés munkára ösztönöz. Számomra ezen intézkedések sikerét mutatja, hogy az uniós tagállamok közül nálunk emelkedett a legnagyobb mértékben az aktivitási ráta. Tehát a „segély helyett munkát” elv a gyakorlatban is érvényesült, így ma már több mint 700 ezerrel többen dolgoznak, mint hét éve.


– Ahogy már ön is mondta: idén januártól 27 százalékról 22 százalékra csökkent a munkavállalók után fizetendő szociális hozzájárulási adó. A költségvetési adatok szerint mégis 2,4 százalékkal nőttek idén az ebből származó bevételek…

– A költségvetés bevételei matematikai képlettel is leírhatók: az adóalap és az adókulcs szorzataként. Ha az adóalap nagyobb mértékben nő, mint ahogy az adókulcs csökken, akkor a költségvetés bevétele nőni fog. A foglalkoztatás és a bérek növekedése miatt tehát összességében az adócsökkentésen nem veszített, hanem nyert a költségvetés.


– A gondolatmenetbe beilleszthetők a kisadók is: a kata, a kiva és társaik. Ezek hoztak számottevő adóalap-növekedést?

– Ezek bevezetésének célja elsődlegesen az volt, hogy egyszerűsödjön a kis- és közepes vállalkozások élete. Nem a rövid távú költségvetési szempontok voltak elsődlegesek, hanem hogy ezek a cégek az adminisztrációs kötöttségek helyett jobban tudjanak az alaptevékenységükre fókuszálni. Az egyszerűsített adónemek összességében sikeresek, az ezt választó adóalanyok száma érdemben növekedett.


– A költségvetési többletről beszélgettünk az interjú elején. A közelmúltban viszont, látszólag ezzel ellentétben, arról is szóltak a hírek, hogy a szeptemberig felhalmozott pénzforgalmi hiány 1236 milliárd forint. A két szám – az uniós módszertan és a szimpla pénzforgalmi adat – közötti eltérést az uniós támogatások gyorsított kifizetése okozza. Gazdaságélénkítési okok miatt sietünk ennyire?

– Alapvetően erről van szó, a kormány az uniós programok kedvezményezettjeinek saját költségvetési forrásból előleget fizet, a szerződés aláírását követően…


– Ezt csak mi csináljuk, magyarok?

– Más tagállamban is előfordul, de ilyen mértékről nem tudok. Olyan példát viszont ismerek, hogy a tagállam nem fizet pénzt a kedvezményezetteknek egészen addig, amíg a támogatás meg nem érkezik az uniós bizottságtól. Magyarország nem ezt az utat választotta. Az uniós programokon teljesített kiadásaink az év első kilenc hónapjában megközelítették az 1500 milliárd forintot. Ezekre a programokra 80-85 százalékos arányban számolhatunk el uniós bevételt. Vagyis az 1500 milliárd forinttal szemben 1100-1200 milliárd forintos bevételre számíthatunk, amiből eddig csak mintegy 300 milliárd bevételt realizáltunk. Az állam tehát megelőlegezte az uniós támogatásokat, ez okozza a pénzforgalmi hiány felfutását és az államadósság átmeneti növekedését. Az uniós módszertan szerinti számításoknál ugyanakkor bevételként számolhatjuk el mindazokat a tételeket, amelyek később majd befolynak az Európai Bizottságtól.


– Mennyivel szaladtunk előre a kifizetésekkel?

– A kormány a saját ütemterve alapján szerződik a vállalkozásokkal, önkormányzatokkal, egyéb kedvezményezettekkel, és a szerződés megkötése után jelentős előlegeket fizet. A kedvezményezettek így kellő likviditással rendelkeznek, amitől gördülékenyebb beruházásfinanszírozást várunk. Más tagállamokkal összehasonlítva mind a szerződéskötések, mind a kifizetések tekintetében az élmezőnyben vagyunk. Az uniós szabályok szerint viszont az Európai Bizottság csak számla ellenében teljesít átutalásokat. Ezért csak akkor számolhatunk el bevételt, ha a támogatott szervezetek megvalósítják beruházásaikat és elküldik a számlát, illetve azok alapján Brüsszel is átutalja a rá eső részt. Ez is hónapokat jelenthet.


– E folyamat például okozhatja az államadósság év közben történő növekedését? Az ellenzéki pártok évről évre manipulációt emlegetnek, mert év közben megemelkedik az államadósság, év végén pedig egy mérsékeltebb szintre csökken.

– Nem kell semmiféle manipulációt végrehajtanunk, hogy évről évre csökkenjen az államadósság. A statisztikák szerint 2011 óta minden évben sikerült faragni az adósságból, amit a gazdaság növekedésének és az alacsony költségvetési hiánynak köszönhetünk. Éven belül mindig van egy természetes hullámzás az említett uniós támogatás megelőlegezése vagy egy jelentősebb állampapír-kibocsátás miatt. Ez általánosan jellemző, épp ezért szól úgy az uniós szabály, hogy az év végi GDP-arányos államadósságot kell figyelni, ezt pedig Magyarország évről évre csökkentette.


– Nemrég megjelent a liberális Pénzügykutató Zrt. elemzése, amely a tavalyi 2 százalékos deficit vagy az idei többlet ellenére laza költségvetési politikát emleget. Ön szerint laza a költségvetés?

– Ha Magyarország elmúlt húszéves adatait elemezzük, akkor biztosan nem laza a költségvetési politika, hiszen három százalék alatti hiányra a korábbi kormányok alatt nem volt példa. A hatályos jogszabályokhoz képest sem mondanám lazának, hiszen az uniós és hazai jogszabályok e téren is összhangban vannak. Mindezt betartva, számos kiadást vagy adócsökkentést ugyanakkor jó értelemben vett „befektetésnek”, a már említett gazdaság- és társadalompolitikai eszköznek tartok. Egyedül a családi adókedvezmények már évente több mint 300 milliárd forint megtakarítást jelentenek a családoknak, értelemszerűen ennyivel csökken a költségvetési bevétel. De vajon jó lett volna-e, ha elmarad a családok támogatása, ami nemzetstratégiai és hosszú távú gazdaságstratégiai szempontból is kulcsfontosságú? Ha a demográfiai folyamatokon nem tudunk változtatni, az a nemzet elfogyásán túl gazdasági szempontból is fönntarthatatlan folyamatokat eredményez. Vagyis jó befektetésnek tartom, hogy például a családi támogatások terén a kormány bevételekről mondott le, aminek már látjuk is biztató eredményeit: a termékenységi ráta 1,25 százalékos szintről 1,5 fölé emelkedett. A családi adókedvezmény egyébként egyben szimbolikus intézkedés is, hiszen egyúttal kifejezi a kormányzat értékrendjét: a munka és a család egyidejű támogatását.


– Vagyis öncélú gazdasági sikerek helyett emberközpontú gazdaság?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a makrogazdasági elemzők, pénzügyi befektetők által figyelt átfogó mutatók, illetve az emberek által érzékelt folyamatok összhangban legyenek. A szocialista kormányokat jellemző gazdaságpolitika intézkedései javarészt fenntarthatatlanok voltak, nem álltak összhangban a makrogazdasági lehetőségekkel – épp ezért már maguk a baloldali kormányok vonták vissza az áfacsökkentést, illetve vágták meg a közszféra bérjuttatásait. A gazdasági lehetőségeinken túlnyúló lépések aztán erőteljesen visszacsaptak 2008-tól, a gazdasági válság kitörésekor. Persze olyan eset is előfordulhat, hogy a makrogazdasági számok jók, de az emberek semmit nem éreznek ebből. Szerintem akkor jó a gazdaságpolitika, ha mindkét területen pozitív folyamatokat látunk. Ez történik 2010 óta, amióta az Eurostat által közzétett gazdaságpolitikai számok rendben vannak, és mellette a mindennapokban szintén érzékelhető a gazdasági javulás, akár a reálbérek növekedésére, az emelkedő foglalkoztatottságra, akár a nyugdíjasok jövedelmének érdemi növekedésére gondolunk. Az a gazdaságpolitika felelőssége, hogy mindkettőre egyszerre figyeljen: miként lehet az életszínvonalat javítani úgy, hogy a makrogazdasági folyamatok is fenntarthatók maradjanak, sőt javuljanak. Számos feladatunk van még, de azt gondolom, hogy az eddigi eredmények mindkét területen biztatóak.

Szarka Sándor

 

Lapszám: