Jelenlegi hely

Patyomkin

Van az az idegesítő szokása az ellenzéki médiának, hogy időről időre felkap egy-egy szót, amit aztán unalomig ismételget. Ilyen volt például a „migráncs” – így, „csével” – lehetett rajta röhögni meg sopánkodni, hogy ugyebár így nevezik a menekülteket a „hülye iskolázatlan vidékiek”, a nyugdíjasok. Mivel a határvédelemnek köszönhetően viszonylag kevés „migráncs” érkezik hozzánk, egy ideje új szó van terítéken, egyre másra bukkan fel a véleménycikkekben, ez pedig nem más, mint a patyomkin.

Grigorij Alekszandrovics Patyomkin orosz miniszter a róla elnevezett „álfalvaknak” köszönhetően került be a köztudatba. Általában annyit szokás tudni róla, hogy a frissen meghódított Krím-félszigeten takaros falusi házak homlokzatait építtette fel díszletekből, hogy lenyűgözze a töröktől elfoglalt területet megtekintő II. Katalin cárnőt. Patyomkin neve, illetve a „Patyomkin-falu” kifejezés ma már a hazug propaganda, a látszateredmények, illetve kellemetlen tények elkendőzésének szinonimája.

Az ellenzéki megmondóemberek és újságírók nem fukarkodnak a patyomkinozással. A becsmérlő jelzőt előszeretettel ragasztják mostanában az olimpiával kapcsolatos tervekhez (ami szerintük „prosztó patyomkin rongyrázás”), de megkapta már a budapesti tömegközlekedésben bevezetni tervezett elektronikus jegy- és bérletrendszer is, még üzembeállítás előtt. Az ARD német közszolgálati adó a magyar–szerb határt védő kerítést nevezte Patyomkin-falunak, mivel szerintük sokba kerül és kevés haszna van – persze akkor mondták mindezt, amikor még épült. Juhász Péter szerint az V. kerület egy „Patyomkin-kerület”, de egyesek szerint a Fradi, a teljes magyar gazdaság, sőt a külföldön dolgozó magyar fiatalok hazacsábítását célzó program is patyomkin, a listát pedig hosszan lehetne folytatni.

Nem nehéz olvasni a sorok között. Az ellenzék térfelén néhány éve még rendre azt mantrázták, hogy az összeomlás szélén áll az ország. Ám a gazdaság nem tette meg nekik azt a szívességet, hogy összeomlik, sőt egyre-másra szállítja az impozáns eredményeket – kezdve azzal, hogy a három nagy hitelminősítő egymás után befektetésre ajánlott kategóriába helyezte Magyarországot, de egyre több az új munkahely és a GDP is nőtt. Így már nem tud az ellenzék katasztrófával riogatni, de még nagyobb bajban lesznek, ha idén tényleg megvalósul a gazdaság négyszázalékos gyarapodása, és széles körben érezteti hatását a béremelés, mivel akkor a kormány által elért eredményekkel a lakosság jelentős része találkozni fog.

Jobb híján marad a patyomkinozás, amivel ideig-óráig még meg tudnak győzni néhány fanatikus olvasót, hogy ne higgyenek a szemüknek, mivel minden csak látszat, díszlet, hazugság.

Persze egy idő után majd kilóg a lóláb, és ahogy a sokat szidott kerítésnek köszönhetően a migáncsozás okafogyott lett, ha minden jól megy ettől is búcsúzniuk kell majd. Addig azonban, ellenzéki lapokat olvasva összefuthatunk még néhányszor az egykori orosz politikus nevével.

Érdekesség, hogy egyes történészek szerint Patyomkin nem verte át a cárnőt, a díszletekből összetákolt falvak története jórészt legenda. A miniszter valójában sokat tett azért, hogy a krími területek fejlődjenek, a várak és a települések tényleg felépültek. Könnyen lehet, hogy a kamufalvak legendáját az akkori ellenzék találta ki.