Aranykor

Pozsonyi Ádám

Van most ez a szurikáta-ügy, amitől – hogy egy modern elmebetegséget alkalmazzak – „felrobbant az internet”.

Aki esetleg nem tudná: meghalt Zara, a Kecskeméti Vadaskert vemhes szurikátája. Azért vesztette életét, mert a látogatóba érkező osztály egyik diákja a többszöri tiltás ellenére benyúlt hozzá, a szurikáta pedig erre ösztönösen, kicsinyeit féltve beleharapott a fiú kezébe. A fiú a rémülettől földhöz csapta szegény állatot, mire Zara és utódai azonnal elpusztultak. Az igazgató nyílt levélben számolt be a történtekről. Azt mondja, nem szeretné, ha bárki bűnbakot csinálna a kisfiúból. (Tehát még csak azt se éreztessék vele, hogy hibás.) Ugyanakkor felhívta egy-két dologra a felnőttek figyelmét. (Akik – mint elnyomó osztály – egyedül hibásak mindenért.)

A közösségi oldalakon – ahogy az természetes – beindult a vallásháború. Egyik tábor ütné a büdös kölköt, a másik tábor ütné azokat, akik ütnék a kölköt, és nem értik meg, hogy „az még csak gyermek”. (Ha meglátom azt, hogy gyermek, így ebben a formában, és nem azt írják, hogy gyerek, már lövöm is ki a cikket, mert tudom, hogy humanista giccs várható.)

A 444 persze az elnyomottak pártjára állt. „A gyermekvédő alapítvány szerint nem kéne veréssel fenyegetni a fiút, aki ijedtében földhöz vágta a szurikátát.” Á, dehogy. Meg kell őt dicsérni, mert ha nem, félő, hogy lelkileg sérül. Pedig voltaképp tudják ők a megoldást.

„Magyarországon évente közel 40 000 közlekedési baleset történik, amiből több mint 1000 a halálos kimenetelű. Ezeket mind felnőttek követik el, általában úgy, hogy megszegnek valami szabályt. Egy szabályt, amit előre mondtak nekik: ne menj gyorsan, add meg az elsőbbséget, ne igyál, ha vezetsz stb. Ha ezeknél a cselekményeknél is ugyanúgy reagálnánk, mint most, évente 40 000 felnőttnél kellene nyilvános megszégyenítést, ilyen-olyan testrészek eltörését, fejbeverést alkalmazni, hátha megtanulják belőle a jobbkézszabályt. De mégsem ezt tesszük.”

Sajnos nem. De talán eljő még az a dicső korszak is. Az aranykor.

Lapszám: