Látomás

Magyar Péter miniszterelnök idegesen pillantgatott ki a folyosóra, vajon nem jönnek-e érte. Éppen az imént szavaztatta meg a castingon kiválogatott képviselőivel, hogy a NER kedvezményezettjeit kíméletlenül el kell számoltatni, s közben eszébe jutott, hogy éveken keresztül vett fel milliókat mindenféle jogcímeken. Pedig ő elsősorban az emelt pedagógusbérekre, a nyugdíjprémiumra és a négygyerekes anyák adómentességére gondolt, amivel a NER pofátlanul kitömte a támogatóit. Valamit rosszul fogalmazhatott meg a parlamentben, talán túl indulatos volt, ami elvette a józan eszét. Átlapozta a jegyzőkönyveket. Gyanakodva olvasta a felszólalásának leiratát, kénytelen volt előszedni a zsebéből a diktafont, amivel minden ülés hanganyagát rögzítette. Bekapcsolta. Ez Macron hangja, igen, a négyszemközti tárgyalásukról, utána az EU-s kormányfők beszélgetése, igen, itt Scholz elszólja magát az Északi Áramlatról… Na, ez meg egy másik felvétel, a vonyarci Magyar Tenger (ezt is róla nevezték el) diszkó fiataljai ünneplik, jó, hogy ezt is rögzítette, mostanában DJ Vashegyi azt is letagadja, hogy valaha találkoztak. Úgy látszik, az országgyűlési előterjesztése valahogy letörlődött, de talán mégse mer hozzányúlni a rendőrség, hiszen ő maga a haza, a nemzet, az állam egy személyben, nem véletlenül a neve Magyarország és nem Orbánország vagy…

Súlyos ütést éreztem a tarkómon, rátenyereltem a klaviatúrára, amit eddig kétségbeesetten vertem a lapzárta szorításában. Ismerős hang, s ahogy megfordultam, ismerős arc…

– Én nem vagyok egy ilyen narcisztikus, személyiségzavaros, tenyérbemászó hülye, amilyennek leírsz, te propagandista Rogán-bérenc. Engem a Juditon kívül mindenki szeret, birtokomban van a bölcsek köve, amivel ha nyakon váglak, te is megérted, miért én lettem a Messiás, és nem a názáreti ács fia.

– Bocsánat, de az ön elméjének épsége…

– Hülyének neveztél? Ezért felelni fogsz.

– Én nem is…

– Itt van minden – kapta elő zsebéből az apró diktafont. – Velem nem lehet szórakozni!