Vajon az „érzelmi megközelítés” kategóriájába tartozik-e, ha az embernek a bicska is kinyílik a zsebében, amikor látja, hogy valakit öt BKV-ellenőr, meg jó pár közteres taszigál, rángat, vegzál, esetleg a földre teper, miközben a hátára térdel és kicsavarja a karját? Mindezt lehetőleg népes csődület szeme láttára, valamelyik központi helyen a fővárosban. Az utóbbi időben több hasonló jelentre is sor került. Ezeket utasok, arra sétálók megörökítették kamerával, mobiltelefonnal felvették, utána szépen feltették az internetre, aztán megosztották tízezrek, véleményezték százezrek, majd egymást gyalázták hasonló számban – ahogy az már lenni szokott, amikor az ún. nép hallatja a hangját.

A lakosság, a „plebs” trágárkodása, fröcsögése nem újdonság. Ami inkább újdonság, hogy megjelentek olyan vélemények, melyek egyetértettek a kápó bánásmóddal, melyek lelkesen pártolták a Kádár-kori önkéntes rendőr mentalitást, az ifjúgárdista lelkiséget, és virtuálisan vállon veregették a földön fekvő ember karját hátracsavaró „csak a munkáját végző” porkolábot. Természetesen a jogra, a törvényre hivatkozva, mert a kegyetlenkedést, a brutalitást, a könyörtelenséget az aljaember sosem úgy pártfogolja, hogy magát a kegyetlenkedést éljenzi, hanem mindig keres hozzá valami ürügyet, valami szabálykövetésre hivatkozást, miáltal ő önmaga szemében nem egy szadista, érzéketlen barom lesz, hanem csak „betartatja a törvényt”, mely „mindenkire egyformán érvényes”.

Abba most ne menjünk bele, hogy ha az embernek nincs bérlete, és a járaton magától a vezetőtől vásárolja a jegyet, akkor 450 Ft. Ha bemegy valaki a városba, csak egyszer is átszáll, majd visszajön, az 1800 Ft. Ezernyolcszáz forint, hogy Rákospalotáról átment valaki Budára. Ez egy kisember félnapi jövedelme. És ne mondja senki, hogy akkor menjen gyalog. A városi lét úgy van kialakítva, hogy nem lehet gyalog menni. Ez a magyar jövedelmekhez, a magyar valósághoz képest maga az abszurditás.

Abba viszont már érdemes belemenni, hogy mire föl rendelkezik egy közterületes gumibottal, tonfával? Hogy kerül hozzá bilincs és gázspray?

„Bliccelt? Elkapták és falhoz nyomták? Örüljön, hogy nem került börtönbe!” – írja az index.hu, és több sajtótermék fogalmazott hasonló tónusban. „A dulakodásról szóló cikkekben minden néplélek-összetevő ott van, ami képes feltüzelni a polgártársakat. A közterületes és az ellenőr, vagyis a hatalom egyenruhás-karszalagos megtestesítői a köcsögök, akik védtelen emberekre támadnak. A bliccelő a nép egyszerű gyermeke, a kiskapuzó, aki nem akar mást, csak túlélni, hiszen ebben az országban már csak így lehet, különben is ezeknek ő nem fog egy fillért sem fizetni” – ironizál a Heti Válasz.

Ám vannak ennél érdekesebb sajtóhírek is.

„Hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla és új eljárásra utasított hétfőn kihirdetett másodfokú végzésével az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel megvádolt, 94 éves Biszku Béla ügyében.” (Magyar Hírlap.)

„A döntés kihirdetésekor a hallgatóságból többen azt kiabálták: »Egy napot se fog ülni!«. A közbekiabálás miatt a bírói tanács elnöke rendreutasította őket.” A bolti lopások esetében van egy összeghatár. Ha alatta van, még eljárás sem indul. Nem emlékszem olyan hírre, hogy a nyakára térdeltek volna valakinek, vagy megbilincselték volna, mert italt lopott egy éjjel-nappaliból. De érthető, neki jogai vannak. Akinél viszont nincs jegy, le lehet fújni gázspray-vel. De térjünk vissza Biszkura. Kerestem a fotót, ahol öten rángatják, lefújják, falhoz nyomják, de nem találtam sehol.

Nézzük csak a listát. „A vád szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. A karhatalom kegyetlen leszámolásokat hajtott végre, halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le a fegyvertelen polgári lakosságra: 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál egy ilyen sortűzben hárman vesztették életüket, két nappal később Salgótarjánban pedig a karhatalmisták és szovjet katonai erők fegyvereitől negyvenhatan, köztük nők, gyerekek, egyikük csupán 10 éves volt.”

Ez villamosjegyre átszámítva vajon mennyi lehet? Tízmillió villamosjegy? Van rá egyáltalán mértékegység? És hol vannak a fotók, ahol Biszkun térdelnek a közterületesek? Mert végül is, ők hatóság, tehát teljesen mindegy, hogy rendőr térdel a Biszku hátán és csavarja hátra a kezét, vagy közteres. Mindegy, hogy ki fújja arcon tíz centiméterről spray-vel. Lényeg a jogtalanság megtorlása!

Mint itt is: „a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság (FÖRI) szerint az látszik (a felvételen), hogy az utas meneküléskor meglökte a FÖRI női munkatársát – a Hír24 úgy tudja, a FÖRI feljelentette a lefogott utast.”

Biszkut miért nem teperték le? Hol? Ott kérem, a tárgyalóteremben. Ahol nagy nehezen megjelent. Ja, hogy öreg? És? Akit letepertek, attól sem kérdezték, hogy beteg-e a mamája, vagy épp kórházból szabadult-e. Nincs jegye, azt annyi! Na, szóval, megjelent a Biszku. Odautazott. Hogy hogyan, azt nem tudjuk. A vállalati Volgát minden bizonnyal azóta elvették. Lehet, hogy BKV-val jött. Kérdés: vajon volt-e bérlete?

Egy javaslat azoknak, akik szeretnék, hogy Biszkut végre jól megbüntessék, és nem bíznak a magyar bírósági gyakorlatban. Puhának tartják. Gyengének. Tesze-toszának. Bizonyítsák be, hogy nem volt bérlete. Figyeljék meg, úgy falhoz nyomják, hogy a vakolat pereg.

A sortűz ehhez úgy látszik kevés.