„Csütörtök reggel hét óta zajlik Londonban a választás – így az Index –, amin eldől, hogy a bevándorló muszlim, a munkáspárti vagy a milliárdoscsemete konzervatív, zsidó, környezetvédő jelölt lesz-e a befutó.”Kemény választás. Királyhegyi Pál, az egyetlen, ki élvezhetően írt a holokausztról, nyilván ezért nem beszél róla senki, egyik mondata jut eszembe, amikor azt írja, hogy feleltetéskor a tanár megkérte, válasszon a körmös vagy az elégtelen közt. „Nem jó a kérdés, tanár úr. Fagyi vagy vidámpark. Ezek közt tudok választani. De a másik kettőből nem megy.” Az egyest is megkapta, s a körmöst is. Mi, nem tudom, melyiket kapjuk.
Feltenném a kérdést. Ha egy európai ország fővárosában muszlim a polgármester, annak mennyi van még hátra? „Boris Johnson, a jelenlegi polgármester nem indul, a két esélyes jelölttel kapcsolatban pedig szinte semmi egyéb nem foglalkoztatja a brit közvéleményt, mint különféle származási és vallási címkéik.”

Az, hogy valaki milyen vallású vagy származású, nem címke. Címke a következő: szélsőséges, homofób, rasszista stb. Ezek címlék. A származás meg a vallás, az tény. Az is tény, hogy valaki milyen magas. Vagy hány éves. Észrevenni, hogy Feri alacsony, akkor az „testmagasságizmus”? Vagy hogy Jenő fiatal, Gergő meg öreg, az meg „életkorizmus”?

Hogy lehet idáig eljutni? Rájöttem, mi a közös ebben a korban. Semmi nem az, aminek hívják. A húsáruban nincs hús, a tolerancia kirekesztést jelent, egy adott ország focicsapatában pedig nem az adott ország fiai vannak. Mi az, hogy a francia csapatban van két olasz, öt afrikai, három arab, meg egy mit tudom én, mi. A francia csapatban legyenek franciák, a németben németek, az oroszban oroszok. A ruhásszekrényben ruhát tartunk, nem kerékpárt, és a konyhában, a kis dobozban, amire az van írva, hogy só, abban só legyen, ne szódabikarbóna. És igen, a váci csapatban is váciak legyenek. „A mi falunk az ő falujuk ellen.” Amíg ez nem áll helyre – meg a rend a fejekben –, más se fog változni.