Azt hiszem, a németeknek végük. Olvasom, hogy felmerült a lipcsei Wagner tér átnevezése. Refugees welcome térre akarják keresztelni. (Bocsánat, ez nem polkorrekt, a keresztelés keresztény szimbólum, ami megkülönböztetés, tehát kirekesztés, tehát náci.)

A konzervatív fiatalok meg nem mernek kibeszélni a PC-ből – a nem konzervatívok nem is akarnak –, csupán a Wagner Társaság tiltakozik. Azt hiszem igazam volt pár éve, amikor azt írtam egy publicisztikámban, hogy a berlini fallal voltaképp mi jól jártunk. Nem, ez így nem jó. Nem jártunk jól, de kevésbé rosszul, mint az amerikai megszállási zónába került, majd ‚68-as métellyel hülyített Nyugat. A berlini fal elzárt minket a „szabadságtól”, de kizárta a migrációt, a drogot, a liberalizmust, mely a leguszítóbb ideológia. Ha nincs a fal, ma Budapest harmada iszlám lenne, és ekkora agymosást a Kádár-rendszer sem csinált, mint a ‚68-as liberálisok.

A németekkel pedig valami brutális módon elbántak. Sajnálom őket. Nem tudom, valaha feltámadnak-e? Félek, hogy nem lehet már a folyamatot visszafordítani.

Lesz majd egy Nyugat, meg egy normálisabb Kelet-Európa, a német menekülteket meg befogadjuk. Szorgalmas, rendes népek. Pár évtized alatt a magyar lelkiség átformálja őket, és a magyar génállománnyal keveredve úgyis a magyar gén lesz az erősebb, és majd derék szittyák lesznek, mint Herczeg Ferenc vagy Gárdonyi Géza. Gyakran az asszimilált német, ha hazafi, nagyobb szittya, mint a tősgyökeres.

El kell tenni a régi Karl May-könyveket relikviának. Rendben, hogy nálunk a Szinnai Tivadar-féle – amúgy kiváló, mert Kosáryné Réz Lola egy borzalom – magyarítás során kiollózták a vallásos részeket, de eljön még a kor, amikor azt is kiszedik belőle, ami német. S mivel a May-regényekben a főszereplő mind német, hát majd nem lesznek benne főszereplők. De minek is? A németek a saját himnuszukat nem merik énekelni, az már kismiska, hogy egy német író regényéből kiszednek mindent, ami német. Szóval, itt a vég. Leírom németül is: das Ende.